Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-01 / 236. szám, szombat

Y UJSZ0 1955. öktóber í. A történelemcsinálás nagy könyvéről T izenhét évvel ezelőtt jelent meg a SZK(B)P rövid é történetének könyve s az­óta a világ dolgozóinak közkincsé­vé lett, tanítja őket a kapitalizmus megdöntésének tudományára épp úgy, mint a szocializmus társadal­mának felépítésére. Miben van a történelemcsinálás új módját tanító könyv tartalmá­nak lényege? Először is abban, hogy megtudja belőle az egész világ munkássága és parasztsága, hogy csak úgy tud ja megdönteni a kapitalizmus uralmát és felépíteni a szocializ­mus és kommunizmus társadal mát, ha új típusú párt áll az élén, amely a burzsoáziával való megal­kuvás, egyezkedés és kapitulálás elleni harcban keletkezett és edző­dött meg. Megtanuljuk e könyvből, •hogy a szociáldemokrata típusú párt szervezete, fegyelme, eszmei tartalma és taktikája miatt képte­len e történelmi feladat végrehaj­tására s a munkásságot nem győ­zelemre, de vereségről vereségre vezeti. A munkásság és parasztság csakis a lenini típusú kommunista párt vezetésével döntheti le a régi és építheti fel az új, a szocialista világot. A könyv bemutatja ezen új tí­pusú párt szerepét abban a törté nelmi folyamatban, amelyben az oroszországi munkásság és pa­rasztság mint a világ dolgozóinak élcsapata először döntötte meg a burzsoázia uralmát és teremtette meg saját államát: a proletárdik­tatúrát. A kommunista (bolsevik) párt történetéből minden dolgozó megtanulhatja, hogy ez a párt is csak úgy lehet igazán vezére a munkásságnak és parasztságnak, ha cselekedeteit valóban tudomá­nyos elmélettel határozza meg és vezeti: Ezen valóban tudományos elmélet a marxizmus-leninizmus tanítása, melynek ereje abban van, hogy lehetővé teszi a pártnak a tájékozódást a társadalmi élet bo­nyolult szövevényében, megtalál­ni az összefüggéseket és előre lát­ni a következményeket. A történe­lem világosan bizonyítja, hogy az a munkásosztály és dolgozó pa­rasztság, amelyik nem a marxiz­mus-leninizmus elméletével vezet­teti magát, ingadozik, tapogatód­zik, mint a vak az erdőben és vé­gül is a burzsoázia táborában, mint a munkásosztály ügyének árulója végzi. A kapitalizmus vilá­gát ledönteni, s a szocializ­mus világát felépíteni csak a marxizmus elméletének veze­tésével lehet A marxizmus­leninizmus elmélete csak ak­kor teszi a pártot' ilyen ellenállha­tatlan erejűvé, ha azt teremtő mó­don alkalmazza. Mit jelent ez? Azt, hogy nem elegendő a marxizmus­leninizmus elméletét egyszerűen megtanulni, emlékezetből tudni minden szavát s ráolvasni tudni megfelelő szakaszát az életre. így, ilyen formálisan, így elélettelenít­ve, a szavakra ügyelve s nem azok tartalmára, ilyen dogmatikusan művelték a marxizmus elméletét a szociáldemokrata pártok, s ez volt vesztüknek egyik oka. A marxiz­must lényege szerint kell értelmez­ni s az élet új tartalmával állan­dóan gazdagítani s így fejleszteni, így lesz életes és mindenható. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történetéből megtanuljuk továbbá hogy á győzelmet nem lehet elérni akkor, ha a párt és a munkásosz­tály soraiban idegen elemek van­nak, amelyek a párt egységét bomlasztják. Ezért minden nemzet dolgozóinak és pártjának állandó harcot kell folytatnia a burzsoázia és kispolgári befolyás ellen. És­pedig két fronton kell ezt a harcot vívni: a külső, a burzsoá környe­zetből jövő a burzsoázia ideológiái­ból fenyegető befolyás ellen és a belső fronton: a munkásosztályban és pártjában keletkező ellenséges tendenciák (megalkuvók, pánikot keltők, anarchisták stb.) ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártjának története arra is tanít, hogy a párt csak abban az esetben tölti be vezető szerepét,\ csak ak­kor legyőzhetetlen, ha a kritika és önkritika szelleme hatja át. Ha nem szédül el a győzelemtől, s nem esik kétségbe, ha vereség éri; ha nem leplezi vagy nem keni el tevékenységének elégtelenségeit és hibáit, hanem becsületesen sze­mükbe néz, megkeresi okaikat és kijavítja őket. Végül megtanulhatjuk a Szov­jetunió Kommunista Pártjának történetéből, hogy a párt erejének a marx-lenini elméleten kívül má­sodik fő forrása a tömegekkel való szoros és élő kapcsolat. A párt ak­kor igazán legyőzhetetlen, ha — amint Lenin tanította — „össze tudja kötni magát, ha közeledni tud, vagy ha akarjátok bizonyos mértékben össze tud olvadni a dol­gozók legszélesebb tömegével, el­sősorban a proletár, de a nem pro­letár dolgozóknak tömegével". A SZKP története kimeríthe­tetlen forrása annak az egyéni és kollektív öntu­datnak és magatartásnak, amely kommunistának és becsületes munkásnak és dolgozó parasztnak egyaránt javát szolgálja, őt erő­sebbé, meggyőződöttebbé és maga­biztosabbá teszi, s így magának, osztályának és nemzetének értéke­sebb tagjává teszi. Ezért tanulmá­nyozzuk elmélyülőbben, mint ed­dig. Sz. L. Ján Nálepka kapitány, a Szovjetunió hőse szüleinek látogatása a bratisiavai szovjet főkonzulátuscn V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratisiavai főkonzula pénteken, szeptember 30-án fogadta Ján Nálepka kapi­tánynak"; a Szlovák Nemzeti Felkelés és a Szovjetunió hő­sének szüleit, Michal Nálepkát és Mária Nálepkovát fiuk­kal, Andrej Nálepka őrnaggyal együtt, akik e napokban tértek vissza a Szovjetunióból. Mária Nálepková köszönetet mondott a Szovjetunió kormányának, Kommunista Pártjának, a Szláv Bizott­ságnak, valamint Csehszlovákig Kommunista Pártjának azért, hogy lehetővé tette számukra az ukrán partizánok emlékezetes harcai színhelyének megtekintését, amely harcokbán fiuk is résztvett és hősi halált halt hazája szabadságáért. Köszönetét a következő hálatelt szavakkal fejezte ki: Tisztelt főkonzul elvtárs, kedves elvtársak! Amikor megtudtuk, hogy fiunk hősként elesett a Szov­jetországban, férjemmel együtt egyetlen vágyunk az volt, hogy a Szovjetunióba mehessünk. Azelőtt is sokat hal­lottunk a szovjetek országáról, mivel fiunk János, ami­kor Stupaván és Malikdván, mint tanító működött, gyak­ran beszélt a Szovjetunióról, arról a szép, nagyszerű országról, mely a boldog emberek országa. Ebben az év­ben az a szerencse ért bennünket, hogy elmehettünk a Szovjetunióba, ellátogathattunk azokra a helyekre, ahol fiunk harcolt. Hát mit is mondjak önöknek barátaim? Azt, ami a legfontosabb, hogy a Szovjetunióban töltött idő igazolta, hogy János fiunknak igaza volt, mert a Szov­jetunió valóban boldog ország. Mindenütt, ahol voltunk: Moszkvában, Kijevben, Csapaievkában, Zsitomírben, Vini­cében férjemmel együtt kijelentettük, hoav fiunk nem esett el hiába. Sok szovjet ember emlékszik rá, emlegeti őt. A tanítók az iskolában a hősiesség, az emberek iránti szeretet és áldozatkészség példájaként hozzák fel. Bizony, az emberek, főleg az egyszerű emberek iránti szeretetre neveltük őt kiskorától fogva a szülői házban. A szovjet emberekhez közel, nagyon közel éreztük magunkat, mintha testvéreink lennének. Jelcsicében a lakosság egész nap várt ránk, szorongatták a kezünket, köszönetet mondtak azért, hogy János fiunkból szeretetreméltó s az ellenséggel szemben félelmet nem Ismerő kemény embert neveltünk. Láttuk a kolhozokat. Megmondom a ž Igazat, alig aka­ródzott onnan elmenni. Az emberek úgy dolgoztak itt, mint egy család, jómódúak és boldogok. A csernovici körzetben a szocialista munka hőseivel beszélgettünk. So­kan közülük fiatalok, alig húsz évesek, de mégis meg­csodáltuk ügyességüket és a közös munka iránti érzékü­ket. Mindig emlegetni fogjuk azt a pillanatot, amikor Ki­jevben Leonid Kolesztrakovics Fedorovval találkoztunk. Amikor megtudta, hogy Kijevben vagyunk, egészen Dnye­propetrovszkból jött utánunk. A találkozáskor könnyek tódultak szemünkbe. Hiszen az a szovjet ember jött el, aki János fiunk legközelebbi barátja, politikai helyettese volt. Eljött, hogy kezet szorítson velünk, hogy buzdítást nyújtson; elmesélte azokat az eseteket, amelyeket a mi Jánosunkkal végzett együttműködés folyamán élt át. A Szovjetunióban sok barátot találtunk, tulajdonkép­pen mindazok, akikkel találkoztunk, valóban igazi bará­taink voltak. Egyesekkel levelezünk ma is. Mind olyan em­hpre k ezek, akik egyet akarnak velünk, a nemzetek kö­zötti békét és barátságot. Egyforma céljaink, egyforma gondolataink vannak a békével kapcsolatban. Könyveket lehetne írni a Szovjetunióban szerzett benyomásainkról. De mi csak egyet mondhatunk, azt, hogy köszönjük a szovjet kormánynak, a' Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak és Csehszlovákia Kommunista Pártjának is, Gundorov tábornok személyében pedig a Szláv Bizottságnak, hogy lehetővé tették számunkra meglátni a Szovjetuniót és a partizánharcok örökemlékű helyeit Ukrajnában. Szívből köszönjük a moszkvai felejthetetlen élményeket, Taburov, Gundorov, Fedorov elvtárssakkal és a többiekkel való találkozást. Most, a látogatás után újból testvéreinkre, elvtársainkra gondolunk, akik a Honvédő Háború idején és most nagy győzelmeket harcoltak ki, akik ugyanúgy, mint János fiunk, állandóan velünk vannak. Kérjük önt, főkonzul elvtárs, hogy a szovjet kor­mánynak és a kommunista pártnak tolmácsolja köszö­netünket a Szovjetunióban töltött felejthetetlen napo­kért. Az anya szavai mélységes megrendülést váltottak ki a jelenlevőkből. A 73 esztendős Michal Nálepka, Ján Ná­lepkának, a Szovjetunió hősének édesapja reszkető kéz­zel törölte könnyes szemeit. A fájdalom és a büszkeség könnyei voltak ezek. Az ünnepi csöndben Mária Nálepková megmutatta a je­lenlevőknek azt a becses ajándékot, melyet a Szovjet­unióból hozott magával. Egy album volt ez a fia képeivel, melyeket a szovjet emberek gyűjtöttek össze, hogy a szü­lőknek átadhassák a bac»es ajándékot. A képek Ján Ná­lepkát, a Szovjetunió hősét abban a meghitt, baráti lég­körbeg ábrázolják, amikor a szovjet emberekkel, a szov­jet harcosokkal találkozik. Látni, mily szeretettel fogad­ják őt maguk közé és ugyanakkor szemléltetően bemu­tatják azt is, hogy Ján Nálepka mily boldogsággal vi­szonozza ezt a szeretetet. A hűség és hősiesség kincseit rejtegeti ez az album. Mária Nálepková V. D. Karjakin főkonzullal való szí­vélyes beszélgetése folyamán nem győzte eléggé hang­súlyozni, mennyire megrendítette az a mélységes ragasz­kodás és szeretet, amellyel a szovjet szülők és gyerme­kek fogadták őket Nem tudja elfelejteni, hogy a szov­jet iskolás gyermekek férjét atyuskának, őt pedig aryus­kának szólították és fia hősi. tetteit úgy ismerték, mint­ha az iskolában tanították volna őket ezekre az isme­retekre. Mindenütt, amerre mentek, lelkesedéssel fogad­ták őket a szovjet emberek. A barátságnak e7, t az őszinte megnyilvánulását örökre megőrzi emlékezetében. Mária Nálepková elbeszélte azt is, hogy a Csapajev kolhozban néhány kolhozista megemlítette, hogy fia, mikor ott volt náluk, megfogadta, hogy mihelyt vége lesz a háborúnak és hazaérkezik, ő lesz otthon az első kol­hozelnök. Ezt fivére, Andrej is megerősíti, aki egy leve­let őriz, amelyben bátyja ír erről a lelkes tervéről. — Sajnos, ezt a tervét nem hajthatta végre, — jegy­zi meg csendesen az anyja. Végül arról is beszél, milyen ragyogó életmódot foly­tatnak a szovjet emberek a kolhozban, és hogy minde­nütt, amerre járt, rengeteg ajándékkal halmozták el. Gyermek és felnőtt egyaránt kedveskedni akart nekik valamivel. A látogatás befejeztével V. D. Karjakin főkon­zul a hős szüleinek egészséget és sok sikert kivánt. Prágába látogatott a Londonba utazó szovjet küldöttség A Londonba utazó szovjet küldöttség, é'.étn Alekszej Nyikolajevica Koszigin­nal, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnökével csütörtökön, szeptember 29­éii ellátogatott Prágába. A küldöttséget ez alkalomból Václav Kopecký miniszterelnökhelyettes, a CSKP KB politikai irodájának tagja, dr. Václav Škoda md n is ztere tnökhel ye t tes, Václav Pašek, a CSKP KB titkára, Ka­réi Potóíek gépipari miniszter és Jozef Púčik vegyiipari miniszter és mág té­nyezők fogadták. A azovjet küldöttséggel folytatott baráti beszélgetésen részt vett M. D. Szítyertko, a Szovjetunió prágai ügyvi­vője, A. P. Morozov, a Szovjetunió prá­gai kereskedelmi képviseletének veze­tője és a szovjet nagykövetség més tagjai. A küldöttség Londonba való el­utazása előtt megtekintette Prágát A központi választási bizottság jelentése a nemzetgyűlésbe való pótválasztás eredményéről A nemzetgyűlésbe való választások­ról szóló törvény 48. §-a alapján 1955. szeptember 25-én pótválasztást ren­deztek a slanyi 41 -es számú választó­körzetben. Az elhúnyt Václav Nősek képviselő helyett új képviselőt válasz­tottak a nemzetgyűlésbe. A nemzetgyűlés új képviselőjévé Jo­sef Pokornýt, a kladnói Egyesült Acélművek mozdonyvezetőjét, a smcč­nai HNB elnökét, a Nemzeti Front je- . löltjét választatták meg 23 925 f^ava­zattal, ami a leadott 23 951 érvényes szavazat 99,87 százaléka. A központi választási bizottság a választási eredmények felülvizsgálása után elhatározta, hogy Josef Pokornýt a nemzetgyűlés képviselőjének nyilvá­nítja és megválasztásáról jelentést küld a nemzetgyűlés mandátumvizsgá­ló bizottságának. • i Ünnepi est Prágában a csehszlovák—lengyel barátsági hét befejezése alkalmából A Nemzeti Front és a Békevédök Csehszlovákiai Bizottságának Közpon­ti Bizottsága csütörtökön, szeptember 29-én a csehszlovák-lengyel barátsá­gi hét befejezése alkalmából ünnepi estet rendezett Prágában a Smetana Színházban. Az esten részt vettek a Lengyel Nemzeti Front küldöttségé­nek tagjai, élükön Józef Kalinowski­val, a Lengyel Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának titkárával. Megjelentek az ünnepi esten dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese, dr. Václav Skoda miniszterelnökhelyettes, dr. Jan Bar­tuška, Oldŕich Beran, dr. František Kahuda és František Krajčír minisz­terek, Marié Zátopková asszony, a köz­társasági elnök felesége, Anežka Hodi­nová-Spurná és dr. Dionysius Polan­ský, a nemzetgyűlés alelnökei, dr. La­dislav Šimovič, a külügyminiszter he­lyettese, a Nemzeti Front szervezeté­nek képviselői, a csehszlovák néphad­sereg képviselői, a tudomány, kultúra és művészet élenjáró dolgozói, vala­mint a kitüntetett dolgozók. Részt vett az esten Adam Cuber, a Lengyel Népköztársaság prágai rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete a követség tagjaival. M I Rí Méltó befejezése volt a csehszlo­vák-lengyel barátság hetének a prágai Smetam Színházban rendezett ünne­pi est, amelynek keretében Mária foltynowna lengyel operaénekesnö vendégszereplésével és Jerzy Meruno­wicz lengyel rendező rendezésében a színház együttese előadta Moniuszko „Halka" című operáját. A történet színhelye Krakkó, az 1766-os években. A várúr lányának, Zsófiának eljegyzését ünneplik Janus­sal, egy másik nemessel. Az eljegy­zést azonban váratlanul megzavarja Halkának, Janus uradalmához tarto­zó falu lányának szomorú dala. A lányt őszinte szerelem fűzi Janus­hoz, születendő gyermekének apjá­hoz. Egyszerűségében nem tudja fel­iogni. hogy Janus és ő, a két egészen különböző társadalmi réteg képvise­lői nem lehetnek egyenrangúak, nem akarja elhinni, hogy Janus csak pil­lanatnyi szórakozást keresett a vele való találkozásban. Jontek, szintén falu­beli legény, szereti Halkát, meg akar­ja vele értetni, hogy az urak hazugok, csalók és a népet csak kihasznál­ják. Jontekben az osztályöntudat ma­gasabb fokon áll, mint társaiban, Hal­HALK A" fai. -bízik és .hisz szerelmében. El,jön az esküvő. v napja, ami a hagyományok szerint Janus uradalmához tartozó fa­luban történik. ^ Megérkezik a vidám esküvői me­net, Dziemba, a ceremóniamester fel­hívja a falu népét, hogy víg dallal ünnepeljék és köszöntsék a fiatal párt. Az alattvalók komor énekében azonban már érezni a jövő szelét, a bosszú árnyékát, amikor már tudni fogják hogyan bánjanak elnyomóik­kal. Halka belátja, hogy tévedett, hogy Jonteknek volt igaza, de nem talál kiutat, gyermekével a szíve alatt, a folyóba ugrik. A címszerepét éneklő Foltynowna csodálatosan tiszta, kultivált hangját, tökéletes színészi teljesítményét a kö­zönség nyíltszíni tapssál jutalmazta. Az együttes többi tagja, a balett és az énekkórus szintén művészi élményt nyújtott. Ennek a legnépibb lengyel operának a bemutatása hozzájárult ahhoz, hogy hazánk népe még job­ban becsülje és szeresse a múltban mostoha sorssal sújtott Lengyelország népét. Kis Éva • • • A Lengyel Nemzeti Front küldöttsége látogatást tett Václav Kopecký miniszter­elnökhelyettesnél A csehszlovók-lengyel barátsági hét alkalmából Csehszlovákiában tartóz­kodó Lengyel Nemiati Front küldött­sége szeptember 29-én látogatást tett Václav Kopecký miniszterelnökhelyet­tesnél. A baráti beszélgetésen részt vett dr. Václav Skoda miniszterelnök­helyettes és Ladislav Štoll, a kulturális ügyek minisztere. ORAVSKÁ LESNÁN a doigozók részt vesznek a középületek építésében. Felépítették brígádmunkával az autó­busz-várótermet, 200 méter hosszú­ságú vízvezetéket építettek és kerí­tést állítottak a helyi temető köré. A KASSAI Kerületi Egészségvédel­mi Intézetben már negredik éve si­keresen működnek a Pavlov-körök. amelyekben az orvosok és az egész­ségügyi személyzet I. E. Pavlov mű­veinek tanulására fordítják idejüket. A SZLOVÁKIAI Szeszfőzdék és Konzervgyárak stupavai üzemének dolgozói már augusztus 23-án telje­sítették az eltevésre szánt uborka termelési tervét, szeptember végéig pedig 61 százalékkal túlteljesítették azt. A MOSOVCEI szövetkezeti tagok egyre jobban érdeklődnek a könyvek iránt. 1945-ben a helyi községi könyv­tárban csak 657 könyv volt, míg ma 1348 van. Az olvasókört 98 olvasó lá­togatja rendszeresen. CSÜTÖRTÖKÖN, szeptember 29-én a Külfölddel való Kulturális Kapcso­latok Össz-szövetségi Társasága meg­hívására a Szovjetunióba utazott a CSSZBSZ orosz népi nyelvtanfolyamai­ban dolgozó fünkcionáriusok és dol­gozók 10-tagú küldöttsége. IDŐJÁRÁS A reggeli órákban köd, a nap folya­mán a felhőképződés fokozódik. A nappali hőmérséklet 16—18 fok, a magasabban fekvő helyeken 8—16 fok. Nyugati szél. /

Next

/
Thumbnails
Contents