Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-07 / 1. szám
2. oldal. 1. szám. gyár tanítói fronton, hogy ezek a mulasztások okvetlen emberek, tanítók bűneit jelentik, azokét, akiknek egy termékenyebb élet csinálásának az alkalma megadatott. Nem vádolunk mégse felelős személyeket, ezt azonban nem abból a szirupos baráti érzelgőségből tesszük, ami mindig kicuppan az egyesületi tevékenységeknél, hanem azért, mert tudjuk, hogy a felelősek mulasztásainál eddig — beszámítható volt az is, hogy ők maguk se látták világosan mit kell tenni, mi az egyedül helyes, sőt kötelező tennivaló. Az Egyesület helyes szándékkal jött létre, éppen abban az időben tehetett volna legtöbbet a magyar tanítóság érdekében, amikor megalakult. Az az idő volt az, amikor a köztársaság politikai eseményei, a friss, erős szocialista — demokrata hullám a legtöbb lehetőségét adta annak, hogy a tanügy terén alkotmányilag biztosított jogainkat foganatosítsuk. Oe hol maradt ez ? Hol maradt az Egyesület állásfoglalása, sürgetése, követelése azért a jogunkért, hogy magyar iskola igazgatója, tanfelügyelője magyar tanító legyen. Nem érezték meg, hogy egyenesen sértés az, hogy nincs így, sértés azért, mert a mai helyzetből az következik, hogy mi nem vagyunk elég megfelelőek, rátermettek, megbízhatók arra, hogy sorainkból tanfelügyelők is legyenek. Az egyesületnek kötelessége lett volna, hogy ezt nyomatékkai hirdesse és bebizonyítsa, hogy igenis: a magyar tanító nemcsak alkalmas, de megbízható is arra, hogy magyar iskolák ügyét tágabb lehetőségek közt is vezesse. Az E- gyesület elhanyagolta ezt. Ki a felelős ezért? Nézzük meg a cseh és a köztársaságunkbeli német kollégák egyesületi életét, azok az egyesületek korszerű, lüktető szervek, pedagógiai szempontokból valóságos fellegvárak. Ott harc folyik a kenyérért, a tudásért, így lehet az, hogy a politikai, kulturális életben az említett egyesületek nagy súllyal bírnak. Mi ? Mintha az egész egyesületi tevékenységünk elsikkadt volna és az egész életünk valami roppant deszkavárba szorult volna. Az Általános se nem ideológiai szerv, se nem érdekvédelmi alakulat. Nem ideológiai szerv azért, mert sem a reakció, sem a haladás mellett nem kötötte le magát kifejezetten, Nem érdekvédelmi alakulat, mert igen keveset tett a tanítói érdekért. Ki a felelős azért, hogy az Általánosban tömörült tanítóság még ma sem számít pedagógiai szempontból sem kompakt erőnek ? Mondja meg valaki, mivel jellemezheti munkáját az Általános, mi az, ami élesen, imponálóan kidomborodik az idegen figyelő előtt egyesületünkből ? Semmi. Egy szerv az egész, egy céltalan, levegőtlen alakulat így megkonstruálva, mely minden egészséges elvet elnyelhet. Mutassa ki az Általános, hogy volt-e olyan Önállónan komponált elve, aminek hivatása a pedagógiai és tanítói standard emelése lett vojna 1 Mutassa ki az Általános, hogy a maga számbeli súlyával (mert sajnos, ilyenről lehet szól) csatlakozott-e agitatív erővel olyan elvhez, célhoz, amelynek alapja a pedagógiai és tanítói standard emelése lett volna. Nem 1 Sem átfogó önálló tervei nem voltak, olyanok amelyek tényleg a tanítói érdeket szolgálták volna, de más helyről jövő ilyen értelmű tervekhez soha nem csatlakozott. Ez tökéletes meddőség, a meddőségnek pedig el kell pusztulnia ma. Énekkar, Tanítók Háza szép és dicséretes mellékfoglalkozás lehet békés időben, de nem elsőrendűen és egyetemesen tanító érdek ma, amikor harcos időket élünk. Mutassa ki az Általános, mit tett egyáltalán a csehszlovákiai magyar iskolák érdekében I Ma nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, ami máskülönben minden körülmény közt is bűn lenne, hogy egy ilyen egyesület kösse le a tanítók egyéni súlyát és erejét- Nagyon helyes Bíró kollégánk az a megállópítása, hogy szükséges az Általános reorganizálása. Áz ilyen őszinte, bátor hangnak csak örülni tudunk. Igen, sürgősen, haladéktalanul, az eddigi mulasztások tapasztalatai alapján, helyzetünk és időnk követelésének megfelelően reorganizálni kell az Egyesületet. Tűnjön el a posványosság, a céltalanság, a frázisolás, a reakció, jöjjön helyette egységes célú, korszerű munka, a pezsgő pedagógiai élet, a tanítói érdek masszív védelme, jöjjön az egyedül álldogálás helyett a tanítói egységfront megcsinálása a csehszlovák és német tanító egyesületekkel. Nagy részben pótolni lehet a mulasztásokat, az új munkát pedig teljes mértékben meg lehet csinálni. Föl kell számolni egyszer, hamar, annál is inkább, mert kisebbségünk politikai életében is ilyesmi történik most. Föltétien eredményesebb életünk biztosítéka a kíméletlen felszámolás politikai és tanítói frontunkon. Ennek meg kell történni és a jelek mutatják, hogy ez meg is történik. Az első lépés, ami kikerülhetetlen, hogy új választásokat kell csinálni a párkányiak jogosan elhangzott kifogásainak figyelembevételével. Új választást kell csinálni a leg demokratikusabb alapon és főleg új programmal. A passzív tanítókat az egyesületi életben csak olyan módon lehet aktívvá tenni, olyan program adással, amelyből mindenki részére érthetően kicseng a cél. Az új program alapján kitűzendő cél azonban keli. hogy ne a meddő egyesületesdinek legyen a folytatása, hanem komoly harc a magasabb tanítói és pedagógisi színvonal eléréséért. Ha pedig a legtisztább szándékkal a legdemokratikusabban megejtett választás űj vezetőséget állít az új program élére, akkor tudniok kell kötelességüket azoknak, akikkel szemben egy megmásult álláspont kifejezésre jut. A magyar Tanító fent említett számának vezércikkében az „50 testvér" olyan frázis, amit még az sem vehet komolyan, aki a dilettanizmustól és a frázisoktól nem tudja magát megszabadítani. llku Pál. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Ki képviselje a tanítóságot! A német szociálista tanítók meginterpellálták az iskolaügyi minisztert az aspiránsi rendeletre vonatkozóan. A miniszter hangsúlyozta, hogy a gyakornoki rendelet az elemi és polgári iskolákra nem vonatkozik. Ugyancsak mérlegelés tárgyává tette a miniszter egy német pedagógiai folyóirat hivatalos kiadását, ill. támogatásét. A pénzügyminisztériúm hozzájárulásától függ a folyóirat megindítása. A magyar szociálista tanítók szakszervezete a Masaryk Akadémia útján szintén beterjesztett egy javaslatot és költségvetést egy magyar nyelvű ped. folyóirat hivatalos kiadása érdekében. Mi magát a tervet nagyon helyeseljük, mert egy újabb és a hivatása magaslatán álló magyar ped. folyóirat a tanítóság erősödését jelentené és segítene elvégezni azt az átváltó munkát, amit a magyar tanítóság körében okvetlen meg kell tennünk. Több és jobb fegyver, több és biztosabb eredmény, hogy militarista hasonlattal éljünk. De van az új, tervbe vett lappal kapcsolatban egy pár megjegyzésünk. A megjegyzéseink, sajnos, szomorú tapasztalatokon nyugszanak, éppen ezért súlyosak és figyelembe veendők. Kik lesznek a szerkesztők ? Ez a kérdés indokolt, mert a tanítóság érdeke, hogy tartózkodjék a nem tanító vezetőktől, A múlt tartogat példákat erre : a tanár úrnak csak addig kellett a tanítóság, amig elért oda, ahová éppen érni akart. A tanítóság nem kiskorú és még a gondolata ellen is tiltakozunk annak, hogy nem tanító, tanár urak játszanak irányító szerepet a tanítóság munkájában. Akarattal írtuk így, „játszanak“, mert a tanár ur csak játéknak tekintette azt a szerepet, amit a tanítóság rábízott. Tapasztaltunk, tanultunk eleget és ez adja most a követelést, az óvakodást : az esetleg meginduló magyar szociálista ped. folyóirat minden tekintetben a tanítóság kezében legyen I Ne értsen félre minket senki sem 1 Nekünk a tanárok között sok jó barátunk, értékes munkatársunk van, akik önzetlen harcosai az eszmének éppen úgy, mint mi, akik éppen olyan lelktismerettel végzik a legaprólékosabb közkatonai munkát, amint hivalkodás nélkül tesznek eleget a legfelelőségteljesebb állásban is, ha a közbizalom arra kijelöli. Nekünk nem a tanár, mint tanár ellen, a több tudást képviselő tanár ellen van kifogásunk (bár ez a több tudás is nagyon relatív, mert rendszerint csak egy-két tárgyra koncentrálódik!) hanem az ellen a tolakodó, prepotens típus ellen, aki minden______________ÚJ KORSZAK___________ áron feltűnni, mindenáron beszélni, páváskodni törekszik a tanítóság nevében ... aki pár szakszervezeti tag nevében (mert odáig nem terjed a szocializmusa, hogy a beszervezést is végrehajtsa, elég, ha papíron van meg a szervezet, az önkijelölés annál simában történik I) elég merész kiáltani s a köztársaság magyar tanítósága nevében kihallgatásokon jelentkezik : előterjeszt terveket, elfogad megbízatásokat minden megbízás nélkül. A szocialista tanítók szakszervezetét mindenütt a világon tanító képviseli, ez magából a „szocialista szakszervezet" lényegéből következik. Itt is úgy kell annak lenni I Azt is olvastuk, hogy a német szocialista tanítók husvétkor Teplitz-Schönauban pedagógiai hetet tartanak, ahot a viták folyamán a magyar szociálista tanítók részéről dr Szerényi tanár úr fog felszólalni. Miért egy tanár és miért pont Szerényi? Hát nem lesz vége soha ennek a siralmas gyámkodásnak ? Nagyon szomorú és siralmas, hogy nálunk egy tanár az, aki mindig mutogatja magát a tanítóság képviselőjeképpen a nyilvánosság előtt. Egy tanár. Már ez ellen is tiltakozunk, minket, a tanítóságot ne képviseljen sehol sem a tanár, a tanítóság van olyan érett, hogy ki tudjon állani a sóját érdekeiért saját maga is. Már az is felháborító és szégyenteljes, hogy ezt egyáltalán hangoztatni, hirdetni kell. De az ellen kell most legfőképpen tiltakozni, hogy az a dr Szerényi, álljon ki a tanítóság és még hozzá a szocialista tanítóság nevében ágálni, az a dr Szerényi, aki „lemondott“ (kérdjük, tényleg így voltel a magyar tanítóképző vezetéséről és ezzel szörnyű, jóvátehetetlen vétket követett el a magyar tanítóság ellen, a kisebbségi magyar kultúra ellen és amennyiben dr Szerényi rövid igazgatóskodása alatt a képzőt tényleg a szociális haladás szellemében igyekezett vezetni, úgy a tanítóság szűkebb köre, a szociálista tanítóság ellen követte el a legnagyobb bűnt. És ez az ember, a dr Szerényi, a tanár, kiáll majd husvétkor a német kollégák elé és a magyar szociálista tanítóság nevében fog beszélni. Mi kell még több a húmorhoz? Magyar tanítóság, szociálista szakszervezet, jön az alkalom, nevethetsz. Meg lesz adva az alkalom a német kollégáknak, hogy tényleg tegyenek is valamit a magyar tanítóságért. Ez akkor fog adódni, amikor majd dr Szerényi tanár úr a magyar tanítóság, a szociálista magyar tanítóság nevében fog ágálni, azon a bizonyos ped. vitán. Álljon fel egy német kolléga amikor dr Szerényi beszélni kezdene és tegye fel neki világosan, félre nem érthetően a kérdést: dr Szerényi tanár úr, mondja meg mi lett a pozsonyi magyar tanítóképzővel, mi lett azokkal a ped. gondolatokkal, amelyeket meg kellett volna valósítania éppen a szociálista haladás követelményeképpen. Szerényinek csak egy esetben lesz joga beszélni a vitán, de csak a maga nevében és arról, hogy mi történt a pozsonyi magyar képzőnél. Igen, ha beszélni akar dr Szerényi tanár úr, akkor erről bezzéljen és aztán pedig értse meg, hogy Önnek nem szabad többet mutatkoznia a tanítóság képviselőjeképpen és ekkor teszi, így teszi a legnagyobb szolgálatot a magyar és főleg a szociálista magyar tanítóságnak. Suhogó. A tanítóság képzésének reformja készen van. Az iskolaügyi minisztérium második osztálya a tanítóképzésre 2 reformjavaslatot terjesztett elő. Az első javaslat szerint megmaradnának az eddigi tanítóképzők, csakhogy ezután 5 évfolyammal. A második javaslat egyéves pedag. akadémiát ajánl, amelynek alapja az u. n. pedagógiai gimnázium lenne. Valószínű, hogy az első javaslat valósul meg s a második csak szemfényvesztésül szolgál. Az ötéves tanítóképzőkről szóló javaslatot hamarosan le akarják tárgyalni a minisztertanácsban, hogy ezt a parlament megszavazhassa. A tanítóságot meg akarják lepni. Vájjon beugornak-e a tanítószervezetek ebbe? — Kérdi az Uőitelské Noviny (48. évf. 15. sz.). A Prágában tartott katolikus diákgyűlésen megállapították, hogy az ú. n. aspiranstörvény következtében a hivatalnokok 10%-át degradálták aspiránssá. Ha ez a törvény a tanítóságra is érvényes lesz, a kisegítő tanítók állásának 80%-a veszik el.
