Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-07 / 1. szám

2. oldal. 1. szám. gyár tanítói fronton, hogy ezek a mulasz­tások okvetlen emberek, tanítók bűneit je­lentik, azokét, akiknek egy termékenyebb élet csinálásának az alkalma megadatott. Nem vádolunk mégse felelős személyeket, ezt a­­zonban nem abból a szirupos baráti érzel­­gőségből tesszük, ami mindig kicuppan az egyesületi tevékenységeknél, hanem azért, mert tudjuk, hogy a felelősek mulasztásai­nál eddig — beszámítható volt az is, hogy ők maguk se látták világosan mit kell tenni, mi az egyedül helyes, sőt kötelező tenni­való. Az Egyesület helyes szándékkal jött lét­re, éppen abban az időben tehetett volna legtöbbet a magyar tanítóság érdekében, a­­mikor megalakult. Az az idő volt az, ami­kor a köztársaság politikai eseményei, a friss, erős szocialista — demokrata hullám a leg­több lehetőségét adta annak, hogy a tanügy terén alkotmányilag biztosított jogainkat fo­ganatosítsuk. Oe hol maradt ez ? Hol maradt az Egyesület állásfoglalása, sürgetése, követelése azért a jogunkért, hogy magyar iskola igazgatója, tanfelügyelője ma­gyar tanító legyen. Nem érezték meg, hogy egyenesen sértés az, hogy nincs így, sértés azért, mert a mai helyzetből az következik, hogy mi nem vagyunk elég megfelelőek, rá­termettek, megbízhatók arra, hogy soraink­ból tanfelügyelők is legyenek. Az egyesület­nek kötelessége lett volna, hogy ezt nyoma­tékkai hirdesse és bebizonyítsa, hogy igenis: a magyar tanító nemcsak alkalmas, de meg­bízható is arra, hogy magyar iskolák ügyét tágabb lehetőségek közt is vezesse. Az E- gyesület elhanyagolta ezt. Ki a felelős ezért? Nézzük meg a cseh és a köztársasá­­gunkbeli német kollégák egyesületi életét, a­­zok az egyesületek korszerű, lüktető szervek, pedagógiai szempontokból valóságos felleg­várak. Ott harc folyik a kenyérért, a tudás­ért, így lehet az, hogy a politikai, kulturális életben az említett egyesületek nagy súllyal bírnak. Mi ? Mintha az egész egyesületi te­vékenységünk elsikkadt volna és az egész életünk valami roppant deszkavárba szorult volna. Az Általános se nem ideológiai szerv, se nem érdekvédelmi alakulat. Nem ideoló­giai szerv azért, mert sem a reakció, sem a haladás mellett nem kötötte le magát kifejezetten, Nem érdekvédelmi alakulat, mert igen keveset tett a tanítói érdekért. Ki a felelős azért, hogy az Általános­ban tömörült tanítóság még ma sem szá­mít pedagógiai szempontból sem kompakt erőnek ? Mondja meg valaki, mivel jelle­mezheti munkáját az Általános, mi az, ami élesen, imponálóan kidomborodik az idegen figyelő előtt egyesületünkből ? Semmi. Egy szerv az egész, egy céltalan, levegőtlen ala­kulat így megkonstruálva, mely minden e­­gészséges elvet elnyelhet. Mutassa ki az Ál­talános, hogy volt-e olyan Önállónan kom­ponált elve, aminek hivatása a pedagógiai és tanítói standard emelése lett vojna 1 Mu­tassa ki az Általános, hogy a maga szám­beli súlyával (mert sajnos, ilyenről lehet szól) csatlakozott-e agitatív erővel olyan elvhez, célhoz, amelynek alapja a pedagógiai és ta­nítói standard emelése lett volna. Nem 1 Sem átfogó önálló tervei nem voltak, olyanok a­­melyek tényleg a tanítói érdeket szolgálták volna, de más helyről jövő ilyen értelmű ter­vekhez soha nem csatlakozott. Ez tökéletes meddőség, a meddőségnek pedig el kell pusztulnia ma. Énekkar, Tanítók Háza szép és dicséretes mellékfoglalkozás lehet békés időben, de nem elsőrendűen és egyeteme­sen tanító érdek ma, amikor harcos időket élünk. Mutassa ki az Általános, mit tett egy­általán a csehszlovákiai magyar iskolák ér­dekében I Ma nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, ami máskülönben minden körülmény közt is bűn lenne, hogy egy ilyen egyesület kösse le a tanítók egyéni súlyát és erejét- Nagyon helyes Bíró kollégánk az a megállópítása, hogy szükséges az Általá­nos reorganizálása. Áz ilyen őszinte, bátor hangnak csak örülni tudunk. Igen, sürgősen, haladéktalanul, az eddigi mulasztások ta­pasztalatai alapján, helyzetünk és időnk kö­vetelésének megfelelően reorganizálni kell az Egyesületet. Tűnjön el a posványosság, a céltalanság, a frázisolás, a reakció, jöjjön he­lyette egységes célú, korszerű munka, a pezs­gő pedagógiai élet, a tanítói érdek masszív védelme, jöjjön az egyedül álldogálás he­lyett a tanítói egységfront megcsinálása a csehszlovák és német tanító egyesületekkel. Nagy részben pótolni lehet a mulasztásokat, az új munkát pedig teljes mértékben meg lehet csinálni. Föl kell számolni egyszer, ha­mar, annál is inkább, mert kisebbségünk politikai életében is ilyesmi történik most. Föltétien eredményesebb életünk biztosítéka a kíméletlen felszámolás politikai és tanítói frontunkon. Ennek meg kell történni és a jelek mutatják, hogy ez meg is történik. Az első lépés, ami kikerülhetetlen, hogy új választásokat kell csinálni a párkányiak jogosan elhangzott kifogásainak figyelembe­vételével. Új választást kell csinálni a leg demokratikusabb alapon és főleg új prog­rammal. A passzív tanítókat az egyesületi életben csak olyan módon lehet aktívvá ten­ni, olyan program adással, amelyből min­denki részére érthetően kicseng a cél. Az új program alapján kitűzendő cél azonban keli. hogy ne a meddő egyesületesdinek legyen a folytatása, hanem komoly harc a maga­sabb tanítói és pedagógisi színvonal eléré­séért. Ha pedig a legtisztább szándékkal a legdemokratikusabban megejtett választás űj vezetőséget állít az új program élére, akkor tudniok kell kötelességüket azoknak, akikkel szemben egy megmásult álláspont kifejezés­re jut. A magyar Tanító fent említett számá­nak vezércikkében az „50 testvér" olyan frá­zis, amit még az sem vehet komolyan, aki a dilettanizmustól és a frázisoktól nem tudja magát megszabadítani. llku Pál. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Ki képviselje a tanítóságot! A német szociálista tanítók meginter­pellálták az iskolaügyi minisztert az aspi­­ránsi rendeletre vonatkozóan. A miniszter hangsúlyozta, hogy a gyakornoki rendelet az elemi és polgári iskolákra nem vonatko­zik. Ugyancsak mérlegelés tárgyává tette a miniszter egy német pedagógiai folyóirat hi­vatalos kiadását, ill. támogatásét. A pénz­­ügyminisztériúm hozzájárulásától függ a fo­lyóirat megindítása. A magyar szociálista ta­nítók szakszervezete a Masaryk Akadémia útján szintén beterjesztett egy javaslatot és költségvetést egy magyar nyelvű ped. folyó­irat hivatalos kiadása érdekében. Mi magát a tervet nagyon helyeseljük, mert egy újabb és a hivatása magaslatán álló magyar ped. folyóirat a tanítóság erősödését jelentené és segítene elvégezni azt az átváltó munkát, amit a magyar tanítóság körében okvetlen meg kell tennünk. Több és jobb fegyver, több és biztosabb eredmény, hogy militarista hasonlattal éljünk. De van az új, tervbe vett lappal kapcsolatban egy pár megjegyzésünk. A megjegyzéseink, sajnos, szomorú tapasz­talatokon nyugszanak, éppen ezért súlyosak és figyelembe veendők. Kik lesznek a szer­kesztők ? Ez a kérdés indokolt, mert a taní­tóság érdeke, hogy tartózkodjék a nem ta­nító vezetőktől, A múlt tartogat példákat er­re : a tanár úrnak csak addig kellett a taní­tóság, amig elért oda, ahová éppen érni a­­kart. A tanítóság nem kiskorú és még a gon­dolata ellen is tiltakozunk annak, hogy nem tanító, tanár urak játszanak irányító szerepet a tanítóság munkájában. Akarattal írtuk így, „játszanak“, mert a tanár ur csak játéknak tekintette azt a szerepet, amit a tanítóság rá­bízott. Tapasztaltunk, tanultunk eleget és ez adja most a követelést, az óvakodást : az esetleg meginduló magyar szociálista ped. folyóirat minden tekintetben a tanítóság ke­zében legyen I Ne értsen félre minket senki sem 1 Ne­künk a tanárok között sok jó barátunk, ér­tékes munkatársunk van, akik önzetlen har­cosai az eszmének éppen úgy, mint mi, akik éppen olyan lelktismerettel végzik a legap­rólékosabb közkatonai munkát, amint hival­kodás nélkül tesznek eleget a legfelelőség­­teljesebb állásban is, ha a közbizalom arra kijelöli. Nekünk nem a tanár, mint tanár el­len, a több tudást képviselő tanár ellen van kifogásunk (bár ez a több tudás is na­gyon relatív, mert rendszerint csak egy-két tárgyra koncentrálódik!) hanem az ellen a tolakodó, prepotens típus ellen, aki minden­______________ÚJ KORSZAK___________ áron feltűnni, mindenáron beszélni, pávás­­kodni törekszik a tanítóság nevében ... aki pár szakszervezeti tag nevében (mert odáig nem terjed a szocializmusa, hogy a beszer­vezést is végrehajtsa, elég, ha papíron van meg a szervezet, az önkijelölés annál simá­ban történik I) elég merész kiáltani s a köz­társaság magyar tanítósága nevében kihall­gatásokon jelentkezik : előterjeszt terveket, elfogad megbízatásokat minden megbízás nélkül. A szocialista tanítók szakszervezetét mindenütt a világon tanító képviseli, ez magából a „szocialista szakszervezet" lénye­géből következik. Itt is úgy kell annak lenni I Azt is olvastuk, hogy a német szocia­lista tanítók husvétkor Teplitz-Schönauban pedagógiai hetet tartanak, ahot a viták folya­mán a magyar szociálista tanítók részéről dr Szerényi tanár úr fog felszólalni. Miért egy tanár és miért pont Szerényi? Hát nem lesz vége soha ennek a siralmas gyámko­dásnak ? Nagyon szomorú és siralmas, hogy nálunk egy tanár az, aki mindig mutogatja magát a tanítóság képviselőjeképpen a nyil­vánosság előtt. Egy tanár. Már ez ellen is tiltakozunk, minket, a tanítóságot ne képvi­seljen sehol sem a tanár, a tanítóság van olyan érett, hogy ki tudjon állani a sóját ér­dekeiért saját maga is. Már az is felháborító és szégyenteljes, hogy ezt egyáltalán hangoz­tatni, hirdetni kell. De az ellen kell most legfőképpen tiltakozni, hogy az a dr Szerényi, álljon ki a tanítóság és még hozzá a szocia­lista tanítóság nevében ágálni, az a dr Szeré­nyi, aki „lemondott“ (kérdjük, tényleg így volt­­el a magyar tanítóképző vezetéséről és ezzel szörnyű, jóvátehetetlen vétket követett el a magyar tanítóság ellen, a kisebbségi magyar kultúra ellen és amennyiben dr Szerényi rövid igazgatóskodása alatt a képzőt tényleg a szociális haladás szellemében igyekezett vezetni, úgy a tanítóság szűkebb köre, a szociálista tanítóság ellen követte el a leg­nagyobb bűnt. És ez az ember, a dr Szeré­nyi, a tanár, kiáll majd husvétkor a német kollégák elé és a magyar szociálista tanító­ság nevében fog beszélni. Mi kell még több a húmorhoz? Magyar tanítóság, szociálista szakszervezet, jön az alkalom, nevethetsz. Meg lesz adva az alkalom a német kollé­gáknak, hogy tényleg tegyenek is valamit a magyar tanítóságért. Ez akkor fog adódni, amikor majd dr Szerényi tanár úr a magyar tanítóság, a szociálista magyar tanítóság ne­vében fog ágálni, azon a bizonyos ped. vitán. Álljon fel egy német kolléga amikor dr Sze­rényi beszélni kezdene és tegye fel neki világosan, félre nem érthetően a kérdést: dr Szerényi tanár úr, mondja meg mi lett a pozsonyi magyar tanítóképzővel, mi lett a­­zokkal a ped. gondolatokkal, amelyeket meg kellett volna valósítania éppen a szociálista haladás követelményeképpen. Szerényinek csak egy esetben lesz joga beszélni a vitán, de csak a maga nevében és arról, hogy mi történt a pozsonyi magyar képzőnél. Igen, ha beszélni akar dr Szerényi ta­nár úr, akkor erről bezzéljen és aztán pe­dig értse meg, hogy Önnek nem szabad töb­bet mutatkoznia a tanítóság képviselőjekép­pen és ekkor teszi, így teszi a legnagyobb szolgálatot a magyar és főleg a szociálista magyar tanítóságnak. Suhogó. A tanítóság képzésének reformja ké­szen van. Az iskolaügyi minisztérium máso­dik osztálya a tanítóképzésre 2 reformjavas­latot terjesztett elő. Az első javaslat szerint megmaradnának az eddigi tanítóképzők, csak­hogy ezután 5 évfolyammal. A második ja­vaslat egyéves pedag. akadémiát ajánl, a­­melynek alapja az u. n. pedagógiai gimnázi­um lenne. Valószínű, hogy az első javaslat valósul meg s a második csak szemfény­vesztésül szolgál. Az ötéves tanítóképzőkről szóló javaslatot hamarosan le akarják tár­gyalni a minisztertanácsban, hogy ezt a par­lament megszavazhassa. A tanítóságot meg akarják lepni. Vájjon beugornak-e a tanító­­szervezetek ebbe? — Kérdi az Uőitelské No­­viny (48. évf. 15. sz.). A Prágában tartott katolikus diák­gyűlésen megállapították, hogy az ú. n. as­­piranstörvény következtében a hivatalnokok 10%-át degradálták aspiránssá. Ha ez a tör­vény a tanítóságra is érvényes lesz, a kise­gítő tanítók állásának 80%-a veszik el.

Next

/
Thumbnails
Contents