Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-03-21 / 2. szám
2. oldal. 2. szám. ban az igazgatót évről-évre a tanítótestület választja. Ugyanaz a tanító egymásután legfeljebb kétszer választható meg. 14. Magyar tannyelvű iskolához csakis magyar anyanyelvű s magyar képesítésű tanító nevezhető ki. 15. A magyar tannyelvű iskolák külön tankerületekbe osztandók s minden magyar tankerület élére a kerület területén működő s legalább 15 évi tanítói szolgálattal bíró magyar anyanyelvű tanító nevezendő ki. A tanfelügyelőt a népmüvelődési miniszter a tanítóság által titkos szavazás utján javaslatba hozott három jelölt közül nevezi ki. 16. A magyar tankerületek élére úgy Szlovenszkón, mint Podkarpatszka Ruszban a kisebbségi magyar tannyelvű iskolák igazgatását egy-egy magyar anyanyelvű országos tanfelü gyeiő látja el. Az országos tanfelügyelőt az iskola és népmüvelődési miniszter nevezi ki az országrész területén magyar tannyelvű népiskolai tanítói közül a tanítók által javaslatba hozott 3 jelölt közül. A polgári erkölcs-nevelés. (Folytatás.) Az Új Korszak 1. száméban megokoltam a polgári neveléstannak, mint tantárgynak fontosságát azzal, hogy ennek a tantárgynak nemcsak ismereteket kell nyújtani, mint a többi tantárgynak, hanem elsősorban olyan erkölcsi alapot kell ezen tantárgy segítségével a gyermekekbe építeni, amely a többi tantárgy ismereteit élővé, egésszé és főleg az életben erkölcsileg is felhasználhatóvá teszi. Világosabban: a polgári neveléstant olyan tantárggyá kell kiépítenünk, amely kritikai alapot, bátorságot és ezzel kapcsolatosan önálló erkölcsi felfogásból kiinduló cselekvési készséget fejleszt ki a gyermekben. Azzal okoltam ezt meg, hogy ma olyan emberekre van szükség, akik saját maguk akarják intézni felösmert sorsukat és nem bízzák azt olyanokra, akiknek hivatásuk az, •’ogy téyes vágányokra tolják az emberek érdeklődéséi : félelemmel némítsák el a felburjánzó elégedetlenségeket. Ily nagy embertömeg kinevelésére az iskola mai összeállításában már azért sem alkalmas, mert nincs egyetlen tantárgy vagy a polgári neveléstani tantárgy anyagát nem képezi olyan anyag, amelynek az elvégzése révén kritikai, tiszta erkölcsi alapokon álló egyéneket nyernénk. Nincs más megoldás hatra, mint az új, egységes tanterv alapján összeállítandó tananyag beosztásban a polgári neveléstani tantárgy anyagét átformálni, kibővíteni olyan szándékkal, hogy ez a cél, a kritikai, cselekvő ember az elemi iskolában már kinevelhető legyen. Nézzük, mivel kell kibővülnie, mire kell súlyt helyezni a polgári neveléstan tananyagának, hogy célunkat a nevelés révén elérhessük. Az első fokon, ahol a polgári neveléstan már előfordul, (III. oszt ) olyan problémákkal kell-foglalkozni, amely már egy kilenc éves gyermekhez közel van és könynyen érthető. Rögtön itt van a családból, a családból kiindulva embertársaink iránti viszonyunk nagy kérdése. Nem elég és nem is szabad az emberek kölcsönös viszonyét a „felebaráti szeretet“ szavával letakarni és mint valami katekizmusi ágazatot egy óra anyagának tekinteni. Ideális cél az lenne, ha a III. oszt.-ban az egész neveléstan az emberek viszonya körül forogna. Ezen nagy kérdésből annyi kérdést lehet felszakítani, hogy egész év is kevés a megfelelő letárgyalásra. A metodikai fokozat ezen probléma tárgyalásánál az lenne, hogy először a növendékek előtt azt az ideális állapotot kellene kibontani, amelyet az embertársak viszonyának igazi erkölcsös, emberi volta eredményezne. Ezt a céljuknak megfelelő mesék, szervesen felépített, tervszerű elbeszélések keretében lehetne elérni. A kilenc éves gyermek előtt nem lenne lehetetlen egy ideális társadalom berendezésének elképzelése, csak azokkal a gyermek részéről is könnyen érzékelhető fogalmakkal kell megvilágítani, amely fogalmak megvalósulása utón mór sokkal előbb, mint 9 év, vágyódik a gyermek, ha véletlenül nem olyan helyzetbe született, amely fölöslegessé tesz minden reális vágyat a gyermekben a jobb élet iránt. Melyik gyermek ne lelkesedne szép, egészséges lakásért, szép, jó ruháért vagy melyik gyermekben ne íehetne már ilyen alacsony fokon felkelteni a vágyat ezek révén egy tiszta, igazságos társadalom iránt, ahol mindenkinek egyformán szép és jó mindene, ahol csak megértés, munka, szeretet van, ahol nincs lopás, háború, éhség, rossz ruha, hideg lakás. A gyermek előtt, ha nem megfelelő emberi életkörülmények között él, csak meg kell lebbenleni egy jobb világnak az elképzelését, lehetőségét és a gyermek fejlődő értelmi világával szinte ráveti magát ezekre az álmokra. Ha első és másodfokon elértük azt, hogy növendékeink leikébe elvetettük a magvát az emberibb társadalomnak, akkor érkezünk el második metodikai fokozatunkhoz : megmutatni letárgyalni, hogy miért nincs ez a világ mosl meg. A legteljesebb figyelemre, érdeklődésre számíthatunk a jobb világ kialakulását akadályozó gátak tárgyalásakor, ha előzőleg már ügyesen le kötöttük növendékeinket tárgyunkhoz, itt, a második fokozatban, már nélkülözhetetlenné válik a kritika, amely egész munkánkat dinamikaivé teszi. Az összehasonlítás az elképzeli, igazságosnak, jónak elismert állapotnak az élet mai állapotával, más kritikát köveid. Ha észrevétlenül, de céltudatosan a bátor kritikát belophattuk növendékeinkbe, akkor az új polgári neveléstan céljának nagy részét elérte. Meg kell az okokat ismertetni, amelyek gátolják az egészségesebb világ kialakulását. Mik és kik akadályozzák ezt meg ? Egyesek miért akadályozzák ezt meg? Mennyiben erkölcstelen az ok, amely mialt a hatalmasok minden közös jót megakadályoznak és minden törekvést elfojtanak, őszintén meg ke.l mutatni azokat az emberi hibákat, amelyeknek elfajulása, törvényessé válása guzsbaköt minden jószóndékot. Az irígykedést, kapzsiságot, a határtalan önzést, a rosszal szembeni gyávaságot, a tudatlanságot kell megbélyegezni és azokat az eszközöket, amelyek *''hűségével ezek a bűnök elkövethetőkké válnak, a tőkét, a kizsákmányolók egymással szembeni szolidaritását, stb. Ha növendékeinkben tudatosítjuk az emberi bűnöket, amelyek az egész emberiség betegségei, a haladás, a tisztultabb életforma gátlói... akkor mindent megtettünk már. Az ez ellen való harc eszközeit már az életben saját maguk is megtalálják a tudásban, komoly, erkölcsös és bátor cselekvésben, a céltudatos munkában. Ezen cél figyelembevételével kell összeállítani az új tanterv alapján a polgári nevelés tananyagát. Jó lenne, ha az egész polgári neveléstan ezen alapon kidolgozva meg is jelenne, hogy a tanítóság necsak egységes terv, hanem egységes munka alapján dolgozzon. De, ha ez mind meg is történne, lenne kibővített, célját igazón felölelő polgári neveléstani tananyagunk és ez könyv alakjában kidolgozva minden tanító részére hozzáférhetővé is lenne, még mindig van egy nagyon fontos tényező, amelytől az egész nevelés — akármennyire is alaposan történik is — nagyon függ: a tanítóság. Konzervatív. passzív, bátortalan kritikátlan tanítósággal a nevelés érdekében a legjobb célkitűzések mellett sem lehet semmi olyat elérni, amely túlnő a lecke-tanítás keretén. Az új polgári nevelés tanításához új szellemű tanítóság is kell, akikben legalább saját és más sorsának szemlélésénél annyi kritikai bátorság van, amennyit a gyermekben akarunk elérni. A mai iskolapolitikának is érdeke, — éppen haladó elvei alapján — a megrefor mólt és új célkiiűzésű polg. neveléstan. Az iskolaügynek nemcsak annyi joga és hatóképessége van, hogy tényleg megreformál tatja, kibővíti, céljának igazi alapjára helyezi a polgári neveléstant, hogy ezzel is megközelítsük az új ember kinevelését, hanem arra is van joga, hogy a tanítóság azon rétegét, amely akár passzivitásból, konzervativizmusból, akár idegen nyomás alatt nem tenne eleget az új elveknek, rákényszerítse, hogy végre az új idők szellemében nevelő is legyen. Ilku Pál. _____________ÚJ KORSZAK__________ H szülök rovata. A gyermek nevelése a szülei házban. A gyermeket mér az iskolábajárás előtt tervszerűleg nevelni kell. Némely szülő nagyon keveset törődik gyermekével, nem neveli otthon, sem fegyelemre, sem Hiedelemre nem szoktatja. Nem azt kell ez alatt érteni, hogy kiöljük a gyermekből a gyermekkorral velejáró elevenséget, mozgékonyságot. Azok a hibák, amelyekre alig gondolunk, amelyeket észre sem veszünk, nagyon káros következményekkel járnak s helyrehozhatatlan károkat okozhatnak. Ezekért a hibákért megszenved a gyermek, megszenved a szülő, a társadalom s az egész emberiség. Nem túlzás az az állítás, hogy a mai társadalom súlyos betegségének egyik főoka a mostani emberek rossz nevelése. Az ember nevelésének legnagyobb és legfontosabb része a szülői háznál folyik le. Ezek a fiatal évek a döntők a gyermek egész életére, egyéniségének kialakulására. Legtöbb hiba a túlságos kényeztetés számlájára írható. A túlságos kényeztetés nemcsak a gyermek viselkedésére van igen káros hatással, hanem a későbbi testi gyengeség és sok betegségnek is ez az oka. Ugyancsak sok baj van a gyermek erkölcsi és szellemi nevelése körül. Igen sok szülő kiengedi fejlődni gyermekében a rossz hajlamokat, mindent elnéz neki, ha pedig kifogy a türelemből, durván bánik vele. A legtöbb szülő akkor bünteti gyermekét, ha neki kellemetlen, ha valami bosszúságot okoz, ha zavarja őt. Ha nem zavarja, akkor hagyja, tegyen, amit akar. A legnagyobb hiba a testi büntetés alkalmazása. Az észszerű nevelés fogalma kizárja a testi büntetést. Amíg a gyermek olyan fiatal, tehál a csecsemőkorban, amikor még nem lehet az értelemre beszéddel, meggyőzéssel hatni, addig a dolgoknak türelmes s állandó ismételgetésével szoktatjuk rá a gyermeket a helyes cselekvésre. Már amikor beszélni is kezd s értelme nyiladozik, az eddigi magyarázat nélküli szoktatást kiegészítjük egyszerű, gyermekes megokolással: így tedd, mert így szép, mert így jó I stb. Ha a gyermek valami olyat tesz, amit a mi szokásaink helytelennek minősítenek, akkor szépen, gyöngéden figyelmeztetjük a gyermeket s megmutatjuk a helyes cselekvés útját. Ha a gyermek mégis megismétli, amit mi helytelenítünk, ne vegyük ezt dacnak s ne büntessük ezért, mert az ilyen ismétlődő cselekvés a gyermeknél egyszeiűen játék, hanem szeretettel igazítsuk az általunk helyesnek tarlóit útra, cselekvésre. Általában arra kell törekednünk, hogy a gyermeket mindig foglalkoztassuk, játsszon valamivel, akkor nem lesz rossz gyermek, akkor nem fog a gyermek rosszat tenni. Legyünk tisztában azzal is, hogy a gyermek soha nem tesz rosszal I Amit mi rossznak mondunk, az csak a mi szemünkben rossz, mi mondjuk azt annak. A gyermeket megérteni, annak lelki világába belátni igen nehéz feladat. Ezért könnyen félremagyarázhatjuk cselekedeteit. Amikor a gyermek kérdezősködik, érdeklődik valami után vagy elmondja a maga gyermekes gondolatait, nem szabad elhallgattatni, nem szabad belefojtani a szót azzal, hogy ne beszélj össze annyi ostobaságot. Ezekkel a megbélyegző jelzőkkel nem szabad dobálózni. A gyermek kérdései, érdeklődése, gondolatai olyanok, mint a fakadó rügyek a fán, melyet a tavaszi fagy elpusztíthat. Ha a szülő belefojtja gyermekébe a szót, olyan az, mint a fára a tavaszi fagy, mely a rügyben elpusztítja a virágot, mely gyümölcsöt hozna. Az ébredező akaraterőt, a fantáziát, a tehetséget öli meg a szülő gyermekében akkor, amikor kérdezősködései elől kitér, elhallgattatja, belefojtja a gondolatot. Hogy valaki egy fejlődő fát célszerűen nevelhessen kell, hogy annak kártékony hajtásait is lenyesegesse. De ezt csak akkor teheti, ha különbséget tud tenni a hasznos és kártékony hajtása között. „Amely ember az igazság után kereskedik és szerelmetes utána: illik, hogy minden emberi társaságban megbecsültessék. “
