Fraternity-Testvériség, 1971 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1-3. szám
ÚSVÉTI ÜZENET: TUDOM, HOGY AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL! Ez a vigasztalások koronája. Nem rémít a halál, nem reménytelen a sír. Elköltözött arcok reád mosolyognak, égi szépségben, égi örömben. Nincs összetört élet: a torzóból Isten odafenn tökélyt alkot. Nem ronthatja meg életemet a bűn, mikor ilyen az én Megváltóm! Idelenn üldözhetnek, hátra tehetnek, keresztre verhetnek — engem, ügyemet, hazámat: tudom, hogy az én Megváltóm él. Húsvét a vigasztalások koronája. A keresztyén tanítás szerint az igazi élet odafenn van. A földi élet ennek csak pitvara, küszöbe — de nélkülözhetetlen feltétele és kezdete. Ez az élet minden szépséget és méltóságot onnan felüről nyer. Itt mindent Dr. Ravasz László püspök megtalálok töredékesen, ami ott teljességre válik. Az az élet odafenn: boldog ismeret, szemtől-szemhe látása Istennek, gondolatainak. Beavattatás a világ és az üdv koncepciójába. Érzelemben az az élet kibeszélhetetlen öröm: üdv, amelyben boldog rajongás és mérhetetlen hála olvad a bírás nagy, felséges gyönyörévé. Végül: nagy izzó szolgálat az az élet; részvétel az Isten örök, nagy munkájában és ugyanakkor teljes, tömör engedelmesség. Egyszóval: az igazi élet, az örökélet az élő Istenben való személyes és teljes részvétel. Mikor azt mondom: Tudom, hogy az én Megváltóm él — erről az életről teszek bizonyságot. A húsvét a kijelentés koronája. KRISZTUS FELTÁMADT Krisztus feltámadt, Elmúlt kin, gyalázat; Örvendjünk háladallal Krisztus megvigasztal, Hallelujah! Hogyha föl nem támad, Úgy vége a világnak; Ámde ő feltámadott. Dicsérje Krisztust ajkatok, Hallelujah! Örvendjünk háladallal, Krisztus megvigasztal, Hallelujah! FELTÁMADT! Egy édes titkom van nekem Fénnyel betölti életem, mosolyra nyitja számat: a Megváltó feltámadt! Nem, nem maradt a sir Ujjongok az örömtől én, hisz nem vagyok már árv: Nincs többé sirba zárva. Velem van nappal, éjjelen. Mindig velem, mindig véli Az utón ő vezérel oltalmazó kezével. Virágok illatozzatok! Húsvéti, tizta fény ragyog elűzve minden árnyat: a Megváltó feltámadt! Túrmezei Erzsébet Isten áldásaiban gazdag húsvéti szent ünnepeket kívánunk Egyesületünk minden egyes tagjának. ☆ Dr. Béky Zoltán, elnök György Árpád, titkár Szentmiklóssy Pál, pénztárnok Eszenyi László, ellenőr 2 MAGYAR FELTÁMADÁS Bár sírva vigadtunk s könnyeztek az orcák: magyarok voltunk és megvolt Magyarország. Bárha minden szomszéd a torkunkat fogta: mindegyik fogásnál állottunk sarokra. De, mert Hazát védtünk, mert adott szót álltunk: ezernyi bajunkban nem volt egy barátunk s vigasztaló szót is hasztalanul vártunk. Szomszédokért folyt el drága, magyar vérünk és az áldozatért jutalmat se kértünk. Ezer esztendőn át százezer baj között megállotta helyét a magyar üldözött. A Kárpátok bérce, Duna-Tisza tája áldólag tekintett a magyar határra s a magyar temetők minden sirhalmára. Halál marka magyar fejekkel labdázott, hogy igy védje meg a nyugati világot. Torkunkba harapott tatár, török s német, de fel nem falhatták a jó, magyar népet. Am, mikor fiai egymásba haraptak: jajdult a magyar föld és a magyar ablak tövén a muskátlik halálra hervadtak. A Világra szóló vérnász muzsikája gyászfátyolt terített a magyar határra. Duna-Tisza tája, Kárpátok lejtője bánatosan néz a magyar temetőre. Mindegyik szomszéd a magyar torkát fogja és a magyart váró temetőárokra kegyetlen zsoltárát átokpap suttogja. Bárha szüntelenül könnyeztek az orcák: magyarok maradtunk és volt Magyarország. De most: a Kárpátok fején a ködfátyol könnyesőt permetez, újabb átkot gyászol és a Duna-Tisza minden véres könnye, mielőtt elhagyná a határt örökre: remegő csókot nyom drága, magyar rögre. Nagy időket éltünk, gyakran folyt a vérünk s tengernyi vérzésért átok lett a bérünk. Szegények maradtunk, szörnyen árvák lettünk, de a magyar égbolt meg van még felettünk. Bár ezer éven át könny volt a falatunk s a vermet örökké vájkálták alattunk: mégis feltámadtunk s megint feltámadunk. Kemény György
