Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)

1954-06-01 / 128. szám

A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KONGRESSZUSA A mezőgazdasági igazgatásnak, a földművelésügyi minisztérium­nak, a megyei és járási mezőgazda­­sági osztályaiénak ma egyik legfon. tcsabb feladata a megnőtt szakmai érdeklődés kielégítése. Az a fel­adatuk, hogy elterjesszék a mező­­gazdasági termelés módszereit, a tudomány legújabb eredményeit. Hegedűrs András elvtárs; Az új szakasz feladatai végrehajtásának egyik legfontosabb alapja a dolgosó parasztság megnőtt termelési kedve és a szilárd állami fegyelem Hegedűs András elv'társ, a Politi­kai Bizottság tagja, a miniszterta­nács elnökhelyetese volt a követ­kező felszólaló: Pártunk III. kongresszusa párt­­szervezeteink és párttagjaink figyel­mét mindenekelőtt a falusi kérdé­sekre irányította — mondotta — és pz így is ván jól, mert népi demo- 3 ráciánk alapkérdései, a népjólét emelése és a szocializmus alapjai­nak lerakása hazánkban most a fa­lun dőlnek el. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdaságot képessé Jehet tenni és pártunk vezetésével képessé is tesszük dolgozóink nö­vekvő szükségleteinek a jelenlegi­nél sokkal teljesebb kielégítésére. (Taps.) Milyen feltételek kellenek á me­­? ^gazdasági termelés fejlesztéséhez t- hogy lehet ezeket ténylegesen biztosítani? Mezőgazdasági termelésünk fejlesztéséhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dol­gozó parasztság kedvvel és örömmel dolgozzék nagyobb ter­mések eléréséért. Megvan-e nálunk ez a feltétel? Tudjuk, hogy a múlt év júliusa előtt sok baj volt ezen a téren, fő- 3-g azért, mert egész politikánkban, de különösen gazdaságpolitikánk­ban komoly hibákat követtünk el. lAzok az intézkedések azonban, amelyeket a Központi Vezetőség ho­zott e hibák kijavítására, máris megváltoztatták a helyzetet. A jelenlegi gazdasági helyzet, az érvényben levő begyűjtési és adó­zási rendszer, s emellett a szabad­piaci értékesítés nagy lehetőségei olyan mértékben teszik érdekeltté dolgozó parasztságunkat a termelés fokozásában, amilyenre példa még nem volt. Magas termésátlagok és hoza­mok elérésére érdemes felhasz­nálni minden új módszert, ame­lyet a tudomány és az élenjáró gyakorlat, mint bevált tapasz­talatot fel tud mutatni. A műtrágyázás például sohasem volt ennyire kifizető, mint ma. Egy mázsa műtrágya hatására őszi bú­zánál legkevesebb 1—1 és fél mázsa terméstöbblet várható. Ez azt je­lenti, hogy a műtrágya ára egy év alatt négyszeresen térül vissza. Érdemes a lehető legjobban meg­munkálni szántóföldjeinket. Egy hold kukorica harmadszori kapá­lása kézzel 2.5 nap alatt végezhető el. hatása a tapasztalat szerint leg­kevesebb 2—3 mázsa kukorica, egy napi munka eredménye tehát ebben az esetben egy mázsa ku­korica terméstöbblet. A termelési érdekeltség növelése jó feltételeket teremt a faluban az állampolgári fegyelem megjavítás' sára, de ezeket a lehetőségeket ed­dig nem használtuk ki. erősödése helyett gyengült az állampolgári fegyelem. Ennek oka az, hogy a munkás-paraszt szövetség általános megszilárdítása mellett, ebben a kérdésben a kulákbefolyás erősö­dött. A begyűjtésben kialakult helyzet is bizonyítja, hogy a párt­nak ebben a szakaszban szüntele­nül kell harcolnia minden fontos kérdésben a kulákbefolyás vissza­szorításáért. A dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve; a szilárd ál­lami fegyelemmel együtt egyik legfontosabb alapja az új sza­kasz feladatai végrehajtásának, a mezőgazdasági termelés álta­lános fellendítésének. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének fontos feltétele a mezőgazdaságot irányító állami szervek munkájának megjavítása A mezőgazdasági termelés fej­lesztésének fontos feltétele emel­lett, hogy a mezőgazdaságot irá­nyító állami szervek munkája meg­javuljon. 4 A Központi Vezetőség és a mi­nisztertanács decemberi határoza­tának végrehajtása azért nem ha­lad kielégítően, mert nem sikerült megfelelő változást elérnünk a földművelésügyi minisztériumban és a helyi tanácsok mezőgazdasági osztályain. Igazuk van mindazok­nak a felszólaló elvtársaknak, akik ezeket a hiányosságokat bi­ti álták. A földművelésügyi minisz­térium népi irányítja még megfe­lelően a mezőgazdaság fejleszté­séért folyó sokoldalú, széleskörű munkát. Amint a KV beszámolója is megállapítja: „A minisztérium Vezetése még nem tartja eléggé a kezében az 1933. december 23-i párt- és kormányhatározat megva­­lósítását.1* A mezőgazdasági termelés fej­lesztéséhez pedig feltétlenül olyan allami irányításra van szükség, amely meg tudja szervezni a ter­melőerők fejlesztését, és amely ké­pes érdemi segítséget adni a falu dolgozói számára a termésátlagok és hozamok növeléséhez. Meg kell őszintén mondani, hogy a decemberi határozat végrehajtá­sában ezen a téren van a legtöbb hiba. 1 A földművelésügyi minisztérium. p megyei és a járási mezőgazda­­sági osztályok munkájából még nem sikerült kiküszöbölni a büro­kratikus módszereket. Mint a Központi Vezetőség be­számolója helyesen megállapította: „A földművelésügyi minisztérium­nak túlméretezett a szervezete, amelyet túlcentralizáltság és az en­nek megfelelő bürokratikus ügy­intézés jellemez.’* Túlsók a minisztériumban még a bürokratikus intézkedés: vala­hogy úgy vagyunk, ha megszorít­juk az utasítások kiadását — mint ahogy megszorítottuk, — megsza­porodik a körlevél amikor szabá­lyozzuk a körlevelek küldését, megnő az úgynevezett tájékoztatók száma. (Derültség.) Mindegyik tű­­tulajdonképpen ezen vagy azon a réven mégis csak utasítás! Pedig népünk sohasem volt ió vélemény­nyel a sok rendeletről, mint mon­dani szekták:, sok törvény, sok ör­vény. Miért van az, hogy nem tudjuk gyorsabban megszüntetni a büro­kratikus módszereket? Egyesek ügy gondolják, hogy a bürokráciát egy újabb rendelettel meg lehet szün­tetni. Sajnos nem megy ilyen köny­­nyen a dolog. A bürokrácia oka mélyebben gyökerezik, hogysem egy tollvonás­sal fel lehetne számolni. Oka az. hogy apparátusunk politikai és szakmai színvonala még nagyon alacsony. Ezt a hiányt sok terü­leten és a többi között a mező­gazdasági igazgatás területén is létszámnöveléssel kíséreltük meg­oldani. Ez a lehető legrosszabb megoldásnak bizonyult. Tanulnunk kell ebből. Apparátusunk létszá­mát, különösen a minisztériumban és a megyei szervekben lényege­sen csöifckente-nünk kell. (Taps.) Ilyen és hasonló intézkedésekkel eredményesen lehet küzdeni a bü­rokratikus módszerek ellen, de tudnunk kell azt is, hogy alapjá­ban felszámolni ezt a mételyt csak az államigazgatás politikai és szak­mai színvonalának felemelésével lehet. Ezért minden kommunistá­nak kötelessége küzdeni.' aki az ál­lamigazgatás területén dolgozik. A földművelésügyi minisztérium­ban és a mezőgazdaság: szervekben a bürokratizmus egyik legkárosabb következménye, hogy háttérbe szo­rult az új módszerek népszerűsítése. Teljesen igaza van Tóth László elvtársnak, a ..Szocialista Munka Hősének“, aki hiányolta a r,"'|kg­­módszeirátadásokat. Dolgozó parasztságunk sohasem tapasztalt nagy érdeklődésséfordul a szakmai kérdések felé Dolgozó parasztságunk éppen azért. * mert megnőtt a termelési kedve, sohasem tapasztalt nagy érdeklődéssel fordul a szakmai kér. elések felé. Erre mutat, hogy az ezekkel a kérdésekkel sokat foglal­kozó „Szabad Föld** példányszáma gyorsan növekszik és ma már túl­haladja a 400.000-et. Ugyanezt bi­zonyítja a szakmai előadások iránti nagy érdeklődés is: — akadémiku­saink vidéki szakelőadásait minden nagyobb szervezés nélkül is egy­­egy községben sokszáz dolgozó pa­raszt a legnagyobb érdeklődéssel hallgatja végig. felhasználva erre minden kínál­kozó lehetőséget. A jelenlegi helyzetben az új módszerek elterjesztése a mező­­gazdasági termelés fejlesztésében összehasonlíthatatlanul nagyobb je­lentőségű, mint különböző szabály­zatok és utasítások kiadása. A földművelésügyi minisztérium­ban, továbbá a megyei és járási szervekben is a bürokratikus mód szerek egyik legkórosabb jelentke­zési formája a helyi adottságokat figyelembe nem .vevő sematikus, sablonos vezetés, ami egyenesen következik a földművelésügyi mi­nisztérium túlcentralizált szerveze­téből. Semmi sem okozhat nagyobb kárt, mint a sematikus, sablonos irányítás Mezőgazdaságban úgyszólván semmi sem okozhat nagyobb kárt. mint a sematikus sablonos irányí­tás. Nem lehet ugyanazt az agro­technikai módszert, vagy vetésfor­gót javasolni a Bács-Kiskun me­gyei homokra, amely kitűnően megfelel — mondjuk — Szolnok megye szikes területén. Ilyen, vagy ehhez hasonló különbség azonban nemcsak megyék, hanem járások, sőt a járásokon belül még az egyes községek között is van. A mélyszántás, ha megfelelő mó­don alkalmazzuk, jelentősen emeli a termésátlagokat. De az eredmény éppen az ellenkező, ha sablonosán, talajtól, időjárástól függetlenül vé­gezzük. Ha így járunk el úgy já­runk. mint az orosházi „Dózsa“ termelőszövetkezet, itt az őszi bú­zavetésük a tábla közepén gyenge, a forgóban,' ahol egyébként rossz szokott lenni, viszont jó. E titok nyitja az, hogy a forgóban bár­mennyire szerették volna is, nem ment mélyre az eke és így ió mag­ágyat tudtak készíteni a táblában viszont az elmúlt őszi száraz időjá. rás ellenére, kötött talajon méiiyen szántották és rendkívül rossz mag­ágyat készítettek. A helyi tanácsok szerepének megnövelése a mezőgazdaság irá­nyításában azért; is nagyon szüksé­ges, mert megkönnyíti a sablonos vezetés elleni harcot, mert előse­gíti. hogy a helyi körülményeket messzemenően érvényesíthessük. Ahhoz, hogy a községi, járási és a megyei tanácsok sablontól men. tesen, a helyi körülmények figye­lembevételével tudják vezetni a mezőgazdaságot; szükséges a dol­gozó parasztok és a szakemberek véleményének meghallgatása. Ezt a legcélravezetőbben a termelési bi­zottságokban lehet megvalósítani A termelési bizottságokban érde­mes és szükséges minden a mező­­gazdaság fejlesztése szempontjából fontos kérdést megtárgyalni. Biztosítani tudjuk a szükséges anyagi feltételeket a termelés felemeléséhez A mezőgazdasági termelés fellen­dítéséhez az előbbi feltételek mel­leit szükség van arra is. hogy ren­delkezésünkre álljanak mindazok az anyagi erőforrások, amelyek nélkül fejlett mezőgazdaság megvalósít­hatatlan. Elő tudjuk-é ezeket teremteni? Népi demokráciánk gazdasága, szocialista iparunk, közlekedésünk és kereskedelmünk élvezve a Szov­jetunió és a népi demokráciák ál­landó baráti támogatását, a mező­­gazdasági termelés felemeléséhez minden szükséges anyagi feltételt biztosítani tud. Iparunk ma még azonban nem elégíti ki megfelelően a mező­­gazdaság igényeit, kevés mező­­gazdasági gépet gyárt, sok a minő­ségileg nem megfelelő gyártmány, s ugyanakkor nagyon magas a me­zőgazdasági gépeli önköltsége is. A hiba nem munkásosztályunk­ban van. Ipari munkásaink meg­értették, a párt új politikáját, erre mutat a gépállomások patronálá­­sára indított lelkes mozgalom, amely szinte napok alatt tízezreket mozgatott meg. (Taps.) Nem kétsé­ges, hogy nagyszerű munkásosztá­lyunk minden szükséges segítséget megad a falunak, ha erre szükség van. Ahhoz azonban, hogy a munkás­­osztály segíteni akarása kibonta­­kozhassék, következetesen végre kell hajtani az iparban az átcso­portosítást, melyet megkezdtünk ugyan, de még véghez nem vit­tük. Az iparban a legjobb mérnö­kök, technikusok és szakmunkások ezreit kell a mezőgazdasági gép­gyártás területére irányítani. Nem szabad belenyugodnunk abba. hogy a mezőgazdasági gépek és alkatré­szek gyártását üzemeink csak pót­feladatként kapják, ez szükségmeg­­oldásnak elfogadható, de semmi­képpen sem tekinthetjük végleges­nek. Egész gyárakat kell átállítani mezőgazdasági gépek gyártására (Taps.) Támogatni kell a kis- és középparaszti gazdaságok termelését A mezőgazdaság fejlesztését nem dekrétumokkal, nem hangzatos szó­lamokkal akarjuk biztosítani, ha­nem a dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve alapján megfelelő anyagi feltételek megteremtésével, továbbá a tudomány és a gyakor­lat eredményeinek széleskörű elter­jesztésével. Olyan alapvető feltéte­lek ezek, amelyek rendelkezésünkre állanak csak tudnunk kell felhasz­nálni azokat. A mezőgazdasági termelés fej­lesztésében messzemenően figye­lembe kell venni a birtokmegosz­tást, azaz a falu o®ztályréte£ező­­dését. Mint ahogy ismeretes, mező­­gazdaságunkban túlsúlyban a kis- és középparaszti gazdaságok van­nak. (kezükben van szántóterüle­tünk több mint 50 százaléka a két holdon felüli gazdaságokat szá­molva csak. Ebből világosan kö­vetkezik, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében is támogatnunk kell a kis- és közép. paraszti gazdaságok termelését, mert nem nyugodhatunk bele abba, hogy szántóterületünknek több mint felén ne növekedjenek a ho­zamok. Az a támogatás azonban nem je­lenti a mezőgazdaság szocialista átszervezése ügyéről való lemon­dást. Az egyéni kis- és középpa­raszti gazdaságokban a termelés növekedésének lehetőségei erősen korlátozottak. Olyan korban élünk amikor rohamléptekkel fejlődik a mezőgazdasági technika és tudo­mány; a traktor és kombájn ko­rában a kisparcella összehasonlít­hatatlanul nagyobb akadálya a ter­melés fejlődésének.’ mint volt — mondjuk a századforduló ideién a gőzeke korszakában. A termelőszövetkezetek megszilárditása A szocialista mezőgazdasági nagy­üzemekben a munka termelékeny­ségének olyanfokú növelése válik lehetővé, amely a nagyüzemi gaz­dálkodást az esvén számára is és az egész nép számára is szükségessé és rendkívül előnyössé teszi. Kézi műveléssel azonos átlagtermést véve alapul, gabonatermésnél egy napi munkára 70 kilogramm meg­termelt gabona esik. A gépesített nagyüzemi mezőgazdaságban vi­szont 4 mázsa. A munka termelé­kenysége tehát a hatszorosára növekedik. Még nagyobb az elté­rés, há á gépesítés eredményeit a legmunkaigényesebb növényre vonatkoztatjuk. Tehát, ha mezőgazdaságunkat igazán korszerűvé akarjuk tenni, ha túl akarjuk szárnyalni a legfej­lettebb kapitalista - országok mező­­gazdaságait. mint ahogy akarjuk, akkor minden erőnkkel támogat­nunk kell a nagyüzemi mezőgaz­dálkodásnak a dolgozó parasztok által legelfogadhatóbb formáját; a termelőszövetkezeteket. (Taps.) Azt a hatalmas változást, ame­lyet a termelőszövetkezet megjele­nése jelent a mezőgazdaság terme­lési és gazdasági viszonyaiban azokban csak a kis- és k^z^nna­rasztckkal való megegyezés alapj ján lehet végrehajtani, mert kü­lönben a munkás-paraszt szövet­ségen. népi demokratikus állam­­hatalmunk alapján esnék csorba. Az a kis- és középparaszt. aki­nek termelését népi demokráciánk támogatja és segíti, csak akkor lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára, ha meggyőződik arról, hogy az a számára gazdaságilag előnyös. Ma már sokszáz termelőszövetkezetünk van olyan, amelynek eredményei kézzelfoghatóan bizonyítják a szo­cialista nagyüzemi termelés fölé­nyét a parcellás gazdálkodással szemben. De ugyanakkor még több­száz olyan is akad. amely rendkí­vül rosszul gazdálkodik és alkal­mat ad a kalákáknak és az ellen­séges elemeknek arra, hegy rossz példájukra hivatkozva távoltartsák a kis- és középparasztokat a szö­vetkezeti gazdálkodástól. Ügy kell dolgozni, hogy a gyenge termelőszövetkezetek is fel tudja­nak zárkózni a jók mellé. Termelőszövetkezetek megszilár­dítása szempontjából — amely ma falusi munkánk központi feladata — legfontosabb behozni azt a le­maradást. amely szövetkezeteink­ben a fcapásnövények termelésé­ben és az állattenyésztés hozamai­ban van. Az állami gazdaságok szttntessék meg szégyen­letes lemaradásukat a kapásntfvények termesztése terén Az állami gazdaságok is amelyek már úgy ahogy megtanultak gabo­nát termelni, legerősebben a ka­pásnövények termelésében marad­tak le, termésátlagaik kukoricából és burgonyából egyenesen szégyen­­teljesek. Köztudomású, hogy a ku­korica termelési költsége a pa­raszti gazdaságokban alacsonyabb, mint a gabonáé, de nem így van az állami gazdaságokban, ahol egy mázsa kenyérgabona önköltsége. 112.— forint, ’ egy mázsa kukori­cáé pedig átlagosan 206.— forint.. Az állami gazdaságok egész te­vékenységére károsan hat ki ez a hiba, ez az egyik legfőbb oka a szinte állandósult takarmányhiány­nak és a rendkívül magas defi­citnek. Ahhoz, hogy az állami gazdaságaink a szocialista nagy-i üzemű gazdálkodás iskoláivá, fej­lett nagyüzemű árutermelő gazda­ságokká legyenek, meg kell szün­tetniük a kaoásnövények termelése terén mutatkozó szégyenteljes le­maradást. Miért van az; hogv termelőszö-i vetkezeteinkben fis és az állami gazdaságainkban is a kalászosok­hoz képest összehasonlíthatatlanul gyengébbek a kapásnövények át­laga is? A hiba gyökere abban van, hogy a kapásnövények termelését össze­­hasolíthatatlanul gyengébben gé­pesítettük, mint a kalászosokét. Az elkövetkező években a mező-* gazdaság gépesítésében olyan gya­korlatot kell folytatnunk, amely alkalmas ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére, azaz el kell látni a gépállomásokon keresztül a ter­melőszövetkezeteket könnyű trak­torokkal, kultivátoroikkal, répa-, kukorica- és burgonyatakarító gé­pekkel. (Taps.) Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, évek kellenek hozzá. Addig is már eb­ben az évben is minden erőt össz­pontosítani kell arra, hogy termelő­­szövetkezeteinkben és állami gazda­ságainkban a kaoásnövények ter­melésében is kielégítő eredményt tudjunk elérni. Ahol nincs könnyű traktor és kultivátor. ott fel kell használni a lókapát és a tólókapát is. Amíg nincs négyzetes vetőgép, addig kézzel kéll négyzetesen veíni. De mindenképpen biztosítani kell; hogy a termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok termésátlaga ka­­pásnövénvekben is ióval túlhaladja az egyénileg gazdálkodó - dolgozó parasztokét. Termelőszövetkezeteink egyik leg­nagyobb feladata, fejlett, közös állattenyésztés létrehozása, amelv nélkül szilárd, jövedelmező nagv­­üzemű szövetkezeti gazdaság egye­nesen elképzelhetetlen. Jelenleg termelőszövetkezeteink közös állat­létszáma nagyon alacsony és ho­zamuk is rendkívül kevés, emiatt a termelőszövetkezetek a lehetősé­geikhez képest kevés pénziövede­­lemre tesznek szert; — A ter­melőszövetkezetek közös állat­­tenyésztésének fejlesztése érdeké, ben mindenekelőtt azt kell biztosi­(Felytaíása a 3-i!c oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents