Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-02-28 / 1. szám

— g ■ - -----—— ----7

2

S Z E M E S Z E T

1892 1. sz.

kedvéért úgyis a csarnokban van már az eszköz. Ezt Arit, és utána többen sokszorosan tettük is. Csak általánosítani nem lehet.

így egyéb mi sem marad, mint a csarnok belsejében végezni a műveletet, mely a mozgó irisrészt függetlenné tegye. Intraocularis operatiót, vagyis olyan iridotomiát kell kieszelni, mely biztosan, egyszerűen, kicsi sebzéssel sikerüljön, de a lencsét semmi esetre sértés veszélyébe ne hozza és fénydiffusiót ne teremtsen.1

Történtek ezen alapon mütételi tervezések, javaslatok és kísérletezések többféléi, csakhogy nem váltak be véglegesen, és általános elfogadásra nem találtak. Tanulmányozni azonban ezeket kell, hogy a már megtett igyekvéselc újabb eszmékre vezessenek.

Felsorolom, a miket megtudhattam.

1. Heurmann-Beer-Arlt szarúhártyai hegbe nőtt és megfeszült irisbe kétélű lándzsával beszúrtak, hogy a sebtátongás közbejöttével látást engedő hosszúkás rés támadjon, de a feszülés is apadjon.1 2

2. Graefe Albrecht hályogkivonás után néha. beállott pupillaelcsukódást az irisbe döfött (plongé) késsel nyitott meg.3 4

3. Bowman a corneán kis nyílást tett és ezen tompa végű könycsőmetszőt csúsztatott be, hogy élével iris-szárat a cornea lapjához szorítson és a hegből kivágjon. Egyenes látásjavítást akart elérni.1

4. Wecker kis cornea seben csípő-ollót (pince-ciseaux) vezetett be és iris-szárat hegből kivágott. Iridotomia simplex nevet adott ezen eljárásnak.5 *

5. Sclmlek Vilmos sarlóalakú, de a domború oldalon élesített kis eszközt (sphiucterotomját) vezetett be és vele hatféle módozatban a körizmot a heg széléhez nyomta és bevágta.

„Sphincterotomia papillaris“ czímű ezen értekezésemet 1874-ben az Orvosi Hetilap „Szemészet“ melléklete 2—4. számaiban közöltem. Benne a mütételi feladatot, úgyszintén a fentebb elsorolt eljárásokat körülményesen fejtegettem.3 Eljárásomat éveken át alkalmaztam, még 1890 ben is, mint alább táblázatban kimutatandom.

6. Meyer Ede Parisban magánértesiilés szerint (Arit) a corneán sebet ejtve, kampóalakú kis sarlóval ragadja meg és vágja el az iris szárakat. Hogy közölte-e, az irodalomból nincs tudomásom.

7. Kersckbaumer Frigyes Salzburgban Graefe-féle hályogkést vezet az iris elé és a heg hátuljáról az iris-szárakat, sőt a mennyire lehet az iris lapját is, leszabdalja. Közölve van-e nyomtatásban, nem tudom.

8. Lang William Londonban kis synechiák esetében hoszszabb élű discissiós tűt szúr be és vele laposan vágja ki az irist a hegből. Nagy synechiák esetében kis nyílást készít, ezen lapos-gombvégű kést tol be, melynek élével az irist a hegből kiszabadítja. Két kés kell tehát, mélyből a hegyes a tompát egészen eltakarni képes. A két mozzanat között a csarnokvíznek nem szabad bővebben apadnia.7 Nagyon melegen ajánlja az iriskiszabadítást, sőt felette nyomatékos tapasztalatot említ fel: háromszori iridectomia után már szabad iris nem maradt, és mégis „division of anterior synechiae“-t kellett ráadni, hogy a glaucomás feszülés megszűnjék.8

9. Ch. Abadie partialis staphylomák esetében keskeny késsel a cornea tiszta helyén hatol be, a kést egyenesen (nem ívszerűen) a túlsó oldalra vezetve kiszúr és a corneaszél felé a hegből lebenyt vág, mely lehetőleg a limbus corneaeben (még conjunctiva czafat belefogásával is) végződjék. Műtétét

1 Ha lencse nincsen (aphakia), akkor a Wecker tnr. (Páris) iridotomia duplexje kitünően kigondolt, páratlanul kímélő műtétéi.

2 Arit, Die Krankheiten des Auges, 1858, II. p. 136.

s Traité des operations etc. E. Mayer, Paris, 1871.

4 Report of the fourth internst, opht. congress. London, 1873.

c Annales d’oculistique, 70. k. 1873.

n Erről a külföld csak annyi tudomást vett, hogy a Nagel Michelfóle Jahresbericht für Ophthal. 1874, 343. lapon néhány sorban tett említést.

1 London opthalmic hospital reports 1889 és 1890 deczemberi füzetek.

8 Mint az én 26-dik sz. esetem (Cseh Imre) is hasonlóan mutatja.

staphylotomiának nevezi a kést, néha az iris mögött vezeti és fősúlyt arra fektet, hogy ha már nem is a pupillaris szárak, de mindenesetre az iris széli része a hegből szabaduljon. Csak az én 1. sz. esetemhez 1883-ból valamiben hasonló. (Annales d’oculistique 93. kötet 1885.)

Mindezen művi elbánások még kívánni valót hagynak. Egy mozzanatban csak az 1., 2., 5., 7. és 9. számúak végezhetők. A 3., 4., 6. és 8. szám alattiak két mozzanatot kívánnak és csarnokvíz megmaradása nélkül nem fejezhetők be, ezért már hátrább állanak: a lencsetok sérülése nem lévén eléggé kizárva. A 8. számú azonban mégis igen figyelemre méltó.

Valamennyinél a közös hiány (kivéve a 9. sz.) az, hogy a szétválasztó eszköz szabad végével a csarnokban mozogva, lengőleg vezetve, érinti az iris-szövetet és így szakítja meg folytonosságát. Csak a midőn a feladat teljesítve van, lehet gyors eltávolítás által szabad végét esetleges kártevés ellen biztosítani.

* ‘ *

1883 óta új eljárást gondoltam ki, mely a szarnhegbe húzódó iris-szárakat kiszabadítja; mindig a heges területre szorítkozó sebzéssel beéri; egy mozzanatban áll; az eszköz végét már kiszúrni és kártétel ellen biztosítani engedi, midőn a szétvágás még hátra van; cserben alig hagyhat; a mennyi szükséges, azt megteszi (leistet), és feleslegeset tenni önmagában megóv. „Sphincterolysis anterior“ elnevezés illeti meg legjobban, mert a sphincternek még használható mozgó részét függetleníti a hegesedéstől, — az odaforrt rész úgyis végleg beleveszett.

Graefe-hályogkéssel a szarúhegesedés szélén a csarnokba szúrok (punctio); azután a késnek lapos tartásával, a hegközepe alá néző éllel, fokozatosan beljebbtolással, a két spkincterszárt fél körívben megkerülöm, a nélkül, hogy a beszúrás pontját elhagynám, ez a kétkarú emeltyűként mozgatott késnek nyugvó pontjául szolgál. Most a kés éle a heg legnagyobb átmérője mögött keresztben fekszik. Már csak megfelelő rövidítéssel a heg túlsó szóién az ellenszúrást (contrapunctiót) kell megtenni, hogy a szárak átmetszése következhessék. Eddig csarnokvíznek meglétele szükséges volt. Az ellenszúrás után a kés hegyes vége már a szemgolyón kívül van, tehát a csarnokban semmit sem sérthet. A kés éle pedig a sphincterszárakat felszedte és nyargaló . alakban, mintegy felhurkolva, a heg belső fele alá, a szarúszél irányában nézőleg, m iga előtt eltolta. Csarnokvíz jelenlétele a továbbiakra felesleges. Következik a legfontosabb művelet, bár ez már úgy van előkészítve, hogy különös ügyelet nélkül, mintegy magától, teljesedik. Ugyanis már csak a kés élét kell laposan, a szél felé szelő alakban kihúzni, azaz a heg peripheriás felét lebenyalakban átvágni. Hamaros késvezetés ekkor ajánlatos, sőt gyengén rézsútos irány is követhető. Hogy ezzel az irisszárak is átvágódnak, elkerülhetetlen. íme, megvan a mit akartam : az irisnek a hegbe nyúló szárai a hegesedés belső oldalán kiszabadultak. Az irisnek a hegbe boltosodó része levált, míg a laposan maradt rész nem sérült.

A kés mindig laposan van tartva, hegye és vele ellentétesen nyelei cgalább félkörös, sokszor '% kör vezetést szenved el. A késforgatás, az ellenszúrás, a kettő egyesítése, és tisztán a hegre szorítkozás különbözteti meg az enyémet a más hasonczélú mütételi ajánlatoktól.

A késforgatás az arcz síkjában akadályozva lehetne az orr és a szemöldök által, midőn a hegesedés a corneán belüliéiül, vagy belül-alul van. Ezt úgy javítjuk, hogy a megfogott szemgolyót a látótengely körül mintegy % körben elforgatjuk. A hozzáférhető irányba térítés könnyen sikerül.

A heg- helye még befolyással van a műtétel részleteire, a szerint a mint központi vagy széli. Legsimábban sikerülne a központi, csakhogy ilyen, irisbenövéssel, nem képződik ;