Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1879-02-23 / 1. szám

által, de nem is nyujtatik hosszabbra ; hogy az atropint ellenzők azon vádja, mely szerint ez izgatja néha a szemet, áll az eserinről is, illetőleg egyikről sem, hanem tisztán a szarubántalmaknál — lett légyen bármi alkalmazva — sokszor beálló ingadozásoknak tudandó be. Nyomozásaim fő eredménye pedig az volt, hogy a szarubántalmak ellen tulajdonképen mind a két szer fölösleges. Az atropint fölöslegessé teszi már azon egyszerű tény is, hogy a vele homlokegyenest ellenkező hatású eserin alkalmaztathatott hetekig, sőt hónapokig a szem megkárosítása nélkül; az eserint pedig azon tapasztalat, mely szerint a kórfolyamatot nem rövidíti meg. Észleléseim ezen eredménye engem meg sem is lephetett, mert már évek óta tapasztaltam volt, hogy a szarubántalmak ellen mindenkor alkalmazásba vett atropin a betegség első időszakában semmi effectust sem mutatott a látára, s hozzászoktam az atropin első hatásának nyilvánítását csakis prognostice értékesíteni. az az, ha látatágulást kezdék észrevenni, ebből mindig azt következtettem, hogy a betegség vége felé közeledik. A dolgok ilyetén állásánál mi volt természetesb. mint az, hogy megszabadulva mintegy az atropin mindenhatósága alól, eljöttnek láttam az időt úgy az egyik, mint a másik szer javalatainak szabályozásához hozzájárulni, s véget vetni azon pongyolaságnak, mely az atropinnali kezelésnél már jó ideje uralkodott. A két szernek igen feltűnő, kétségbevonhatlan erőművi hatása kell, hogy alapját képezze a javalatoknak ; s így megint mi természetesb, mint az, hogy oly szarubántalmak, melyek a corneának a szélezethez közelebb eső megrepedését helyezik kilátásba, az eserint tartsuk azon szernek, mely a szaruszövet iassankénti elmállása alatt, ha bejut a mellső csarnokba, képes lesz a szivárványhártya zárizmának erélyes összehúzása által az előesést vagy végkép megakadályozni, vagy a lehető legkisebb mértékre szorítani. Szaruközponti átfúró fekély jelenlétében ellenkezőleg az atropin lesz azon szer, melytől, erőművi hatásánál fogva, hasonló eredményre számot tartani jogosulva leszünk.

Említett közleményemben felállított számos javalatom, melyek az eserinnek csakis erőmüvi hatásán alapszanak, s majd prophilaktikus, majd prognostikus, részben diagnostikus értéküeknek vannak odaállítva, tehát amint látható, jó távol maradtak a szer túlbecslésétől H. tr. ur azon állítása által, mely szerint az eserin synechiákat, resp. iritist hoz az esetek nagy részében létre, halomra dőlnek. A szivárványlob oly betegsége a szemnek, melyet senki sem vehet nyugodtan lelkiismeretére, s ha ezen állítás szilárd alappal bir, ki fogja merhetni, teszem mydriasisnál, kezdődő lencseficzamnál stb.. alkalmazni azt? Pedig ezt magam is, kivált mydriasisnál, számos esetben tettem hetekig folytatólag a nélkül, hogy iritist avagy énnek hátramaradni szokott következményét, t. i. synechiákat észleltem volna. 45 esetemben egyetlen egyszer sem volt alkalmam iritis létrejövetelét látni, jóllehet ezen esetekben az eserin a kísérletek szabatosságának kedvéért nemcsak hogy heteken sőt hónapokon át, de egyszersmind naponkint 2—3-, sőt négyszer is be lett csepegtetve. Ha H. tr. úr állításának támogatására más észlelőknek az övéhez hasonló nyilatkozatait idézi, úgy ebben én csak azon tényt látom, hogy az illető szaktárs urak igenis láttak az eserin alkalmazása után iritist ép úgy, mint maga H. tr. ur is, de hogy e folyamat közvetlen oki viszonyban áll az eserinnel, még bebizonyítva nem látom. H. tr. ur egy glaucoma és egy hályog esetében látta a kérdéses folyamatot kifejlődni. A mi az első esetet illeti, bizonyára tudja szerző ur, hogy nemcsak az iridectomia után, hanem ezt megelőzőleg is észlelhetni a glaucomatosus nagy láta széleit a tokhoz tapadva1), tehát lobfolyamatot a szivárványhártyában, mely az igaz, a belnyomás alábbhagyásával ép úgy szokott szűnni, mint a vele hasonkútforrású szaruhomály. Vannak azonban esetek, s számuk nem csekély, hol a végzett iridectomia után a belnyomás csak rövid időre enged és csakhamar előbbi fokára hág, az irisre nézve még azon igen kelletlen körülmény is hozzászegődvén a bajhoz, hogy immár nincs mellső csarnok, s az irisre nehezülő nyomás még fokozottabb. A körülmények ilyetén voltánál nem csoda, ha az úgyis lappangóban lehetett lob beáll, llv esetekről minden sze’) Épen most van kezelésem alatt egy 7'2 éves beteg, kinél heveny glaucoma ellen néhány hét előtt íridectomiát végeztem, s hol a műtét előtt a kitágult látaszél külső részlete a tokhoz volt tapadva.

mésznek van tudomása az eserin előtti időkből, s ha H. tr. ur az általa észlelt esetben a láta gyors szűkületét vonatkoztatta talán az eserin hatására, úgy feledni látszik azon épélettani axiómát, mely szerint a csarnokvíz kieresztésekor mindig szűkül

a láta.

A hályogesetre vonatkozólag, hol az iridectomia után szintén beállott iritis, szerinte valószínűleg az eserin folytán, a fenntebb mondottakon kívül még csak azt jegyzem meg, hogy ott a szivárványhártya egyik szára a seb felé — bizonyosan magába a sebbe — lévén húzva, ez a hegedőst késleltető, minek természetes következménye a csarnokvíz folytonos kiszivárgása, ennek pedig az, hogy az iris itt is kelleténél tovább volt rendellenes nyomásnak kitéve, s így magyarázható igen könyen a számos synechiát hátrahagyó lob Mellesleg még azon szerény kérdést is koczkáztatom e helyt, mióta lett az iri dectomia hályogot érlelő műtét? Nekem eddig csak egy ilyczélú műeljárásról volt tudomásom, s ez a Graefe Albrecht áltat gyakorolt tok metszés, mely után rövid idővel szokta volt végezni a hályogkifejtést.

De H. tr. ur nem éri be ezekkel, hanem még egy oly esetre is hivatkozik, melyet én kezeltem és mint olyat mutatók be szaktársaimnak, melynél az eserin megtette a tőle várt hatást. Igen heves Ophth. blenn. volt mindkét szemben, az egyikben sikerült a megrepedt és 31/a napig csarnokot nem mutató szemben meggátolni a szivárványt előeséstől, a másikban a gombostű mekkoraságú iszam nem nagyobbodott és a látaszél ebben sem nyomatott ki. Az áttörési kapu közelében mindkét oldalt igen keskeny hátsó synechia támadt. Ezeknek létrejövetelét azon körülményből magyaráztam én, hogy éppen ezen helyeken áll legkésőbben vissza a csarnok, mert éppen itt tart legtovább a lassankint minden irányban meggyűlő csarnokvíz kiszivárg ása, tehát legtovább a nyomás a szivárványhártyára. A szemek teljesen meggyógyúltak, de H. tr. ur még sem tartja kielégítőnek az eredményt, s itt is az eserint vádolja azzal, hogy iritist idézett elő. Én nem tulajdonképeni iritisnek, hanem egyszerűen azon körülménynek tulajdonítom az odatapadást, hogy éppen ezen részlete volt a szivárványhártyának fölötte hosszas nyomás alatt. így értelmeztem én a dolgot, mert a szivárványlobnak vannak a synechiákon kívül még más igen fontos jelenségei is, melyeket a betegen éppen nem észleltem.

Hogy az eserin káros voltát H. tr. ur a leghathatósb érvvel bizonyítsa, házi nyitlak szemein tett kísérleteket. Nem ok nélkül mondom, hogy „káros voltát“ bizonyítsa, mert hát mi más czélja lehetett akkor, midőn az eserint az élő szembe magába locsolta be? Ezen befecskendezések után, mint mondja, mindig szaruszivárványlob támadt. Igen természetes; és én csak azon tudok csodálkozni, hogy a pilocarpin befecskendezése, mint mondja, egészen ártalmatlan volt. Az efféle kísérletekhez én érdemlegesen hozzá nem szólok, mert magam nem szoktam végezni, de, mint az ily kísérletek szorgalmas olvasója, hozzászoktam ahhoz, hogy az igaz fürkész határozott kérdést vet fel, s erre keresi a választ, megmutatva egyszersmind a nyomozás útját, az ezen útban netán felmerülő akadályokat, a fonák következtetések, hibaforrások kikerülési módját, szóval mindent akként egyenget, hogy az olvasót ha nem is győzi meg mindig a kísérletből levont tétel helyességéről, de meggyőzi munkálkodásának komolyságáról.

Miféle kérdést vetett fel H. tr. ur, midőn eserint fecskendezett a szem mellső csarnokába ? Azt, hogy összehúzza-e a látát ? Erre nem volt szükség, ezt egyszerű becsepegtetés is elég világosan mutatja, sőt sokkal meggyőzőbben, mert itt csakis az eseriné az effectus, holott a csarnok megnyitásakor a víz kifolyása egymaga is elégséges a pupilla szűkítésére. — Hogy bántja-e a szivárványhártyát az eserin? És ha igen, mit lehet ebből a szemészeti gyógyeljárásra következtetni ? Semmit, ólég nem olvastam és nem hallottam, hogy valakinek eszébe jutott volna, a csarnokba locsolgatni gyógyszert. Különben feledi EL tr. ur, hogy sem az irisre, sem a szaruhártyára nem lehet közönbös dolog, ha bármi folyadék által és hacsak nehány másodperczig tartó nyomásfokozódás alá helyeztetik is, de nemcsak a nyomás emelése valamely zárt téren, hant-m annak rögtöni kisébbülése, mint a minek a csarnokvíz és a befecskendezett folyadék kiürülésekor okvetlen be kell következnie, sem lehet valami különösen üdvös dolog a szemre. Kizárta, kizárhatta ezen itéletzavaró eshetősége