Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-02-24 / 1. szám
ama már sokszor említett fatalismus táplálására, mely szerint a műtét kifogástalan végzése kevés befolyással van az eredmény miként alakulására. Egészen más színt ölt azonban a dolog, ha pontosabban szemügyre vesszük mindazon complicatiokat, melyek úgy a műtét, mint a gyógyulás rendjét eseteinkben zavarták és kiküszöböljük közülük a kevésbé lényegeseket vagy ártalmatlanokat. Ha például eltekintünk a műtéttel semmiképen összefüggésbe nem hozható és kölönben is veszélytelennek bizonyult több napig nyílt sebtől, utóvérzések- és sebrepedésektől s a hosszas köthártyaizgalomtól; ha nem vesszük számba az ártatlan keratitis striatát: akkor a műiét egyes rendellenességeire nézve következőket találjuk : Az aránylag nagy seb, mely azonban a Gráfe-féle metszés rendes hosszát meg nem haladja, a gyógyulásra nézve inkább kedvező complicatiót képez, a mennyiben rajta a lencse könnyen és kéregrészek visszahagyása nélkül távozik és csak annyiban lehet befolyással, hogy az üvegtest prolapsust megkönnyíti. Azon 7 esetben, midőn a seb a maghoz viszonyítva kelleténél nagyobb volt, tényleg 3 esetben állott elő üvegtest veszteség, de — ha más műtéti rendellenesség hozzá nem csatlakozott —- soha sem követte említésre méltó lobfolyamat. A rovataink közt második helyet foglaló igen kis seb értelmezésére szükséges felemlítenem mikép itt a seb nagyságát ismét csak a maghoz viszonyítám, miáltal a kicsiny seb már nagyobb jelentőséget nyer, a mennyiben a lencse keresztül erőszakolása a szűk nyíláson és a sebszélek zúzódása, könnyen okozhathatna a corneában és a sugártesten veszélyes folyamatokat. Hogy idevonatkozó 2 esetünkben a mag és seb közötti viszony kedvezőtlensége és így a szenvedett zúzódás is igen kicsiny volt, azt mutatja már a sebtágítások nagy száma is, eléggé bizonyítva, miszerint mindannyiszor, ha csak számbavehető akadályt kápezett a készített nyílás kicsinysége, azonnal az ollóhoz nyúltunk, hogy a veszélyes complicatiot kevésbé veszélyessel helyettesítsük. Az említett két eset után ehhez mérten a lefolyás is egészen sima volt. A mag ficzamodása műtét alatt csak igen finom eszköz — tokhasító horog újból bevezetését tevén szükségessé, ha a repositio — mint ez koródánkban minden esetben történt — sikerül, magában a műtétet alig változtathatja veszélyesebbé s a complicatiok sorából bátran kitörölhető lenne. Azon esetek végre, melyekben a köthártya heges volta lebenyképzését nem engedte meg, csak akkor lehetnének veszélyesek, ha a szemen erősebb váladékképződés volna jelen, midőn megbecsülhetlenné válik a sebet ideiglenesen elzáró és védő s a szem integritását sokszor napokon át egyedül fenntartó köthártyalebeny. Eseteinkben a váladék hiányzott s így a lebeny hiánya nem lehetett káros befolyással. Ha a felsorolt esetek közül azokat, melyekben semmi más rendellenesség nem fordult elő, a normális műtétekhez sorozzuk, akkor ezek száma 62-re emelkedik. Tekintetbe véve most már a műtétet követő iritist, cyclitist, cornealgennyedést, iridocyclitist és panophthalmítist, azt találjuk, hogy az első 7 esetben (11 t°/0), az utolsó kétszer, iridocyclitis egyszer, cyclitis és cornea elgenynyedés pedig egyáltalában nem léptek fel rendes műtét után. Tekintsük ezzel szemben a még nem tárgyalt rendellenességeket és első sorban az erős vérzést, mely mindig nagy vérmennyiséget hagyott vissza a csarnokban és azt találjuk, mikép azon 12 esetben, midőn a vérzést nem kísérte más fontosabb complicatio, 2 iritis (16'6 °/0) zavarta a gyógyulást. Ezzel eltűnik a csarnokban visszamaradt vér többfelől hangoztatott jó prognosticus jelentősége, melyet elméletileg értelmezni különben sem lehetett, miután nem magyarázható meg, miért ne érvényesítse a vér izgató hatását az irisre. Még kedvezőtlenebb az arány azon 5 esetben, midőn az erős vérzés sebtágításhoz csatlakozott s melyekben 2 iritist (40 °/0) kell feljegyeznünk. Ezek közt foglal helyet a kimutatásunkban szereplő 2 eset egyike is, melyekben a szivárványhártyalob teljes látazárulatra vezetett. A< sebtágítás további két esetében tetemes kéreg maradt vissza ; az egyik szem látása cyclitis közbejöttével III-osztályúvá sülyedt Még 4 szemen történt az olló alkalmazása a nyílás nagyobbítása czéljábóh Ezek közül 1 (25 °/0) iritis folytán tönkre ment. Könnyen szembeötlik, mikép a sebtágítás, mefy már magában is veszélyes, mily gyakran eredményez erős vérzést, s mily sokszor társul hozzá nagy mennyiségű kéreg visszamaradása. (Hiszen az ollóhoz épen akkor folyamodunk, midőn kitűnik a seb elégtelen volta, s már a kéreg jó része lesurlódott a beékelt magról.) A csipeszszel behatolást megvastagodott tokrészletért, már a múltban félni tanultuk és mégis 9 esetben gyakoroltuk azt, miután oly nehéz elhinni és megérteni, miként okozhat ezen aránylag finom eszköz előtolása a csarnokba oly veszélyes lobokat, s miután a pupilla teljes megtisztulása a mindig kellemetlen utóműtétet feleslegessé teszi s a kezelési időt annyira megrövidíti. Különben is hajlandók voltunk a fellépett lobokat a hályogműlétek terén oly nagy szerepet játszó ismeretlen tényezőknek tudni be. Az eredmény 4 esetben keratis striata (a rendes műtétekhez viszonyitva igen magas arány) az ötödikben pedig sebből kiinduló coruea elgennyedés voll. Talán a csipesz rovátkáiban el nem távolítható szenny jut a csarnokba, talán a sebnek és sugártájnak már e kis mérvű zúzása is elviselhetlen a szemre ? Mind olyan kérdések, melyeket csak felvetni lehet, a nélkül, hogy rájok a kellő feleletet megadni képesek volnánk. Hiszen a csipeszszel irisért is legtöbb esetben a csarnokba kell nyúlnunk. Igaz, hogy ez esetben nem szükséges azzal annyira hátrafelé hatolnunk, mint a lencse kilépése után s így kisebb vagy semmi a hátsó sebajkra gyakorolt nyomás ; igaz, hogy ez esetben a csipeszen netán bejutott fertőző anyagot a kivágott irissel együtt eltávolítjuk, míg az könnyen lesurlódhatik a megfogott, de újból kisíklott tokrészleten: de mindez csak feltevés és nem magyarázat. — Bármi legyen is azonban a megfejtés, a tény kézzelfogható, nem lehetvén eshetőségnek róni fel, ha ugyanazon okot annyiszor követi ugyanazon okozat. Nagyobb mennyiségű kéreg bennmaradását 6 szemről kell feljegyeznünk. Soha sem képezett ez önálló complicatiót és így hatását önmagában nem vizsgálhatjuk, noha nem lehet a priori sem kételkednünk, mikép a puffadó kéregrészek izgató hatása képes a különben is sérült szemen veszélyes lobokat támasztani. Azon esetben, mely fönnebb említve van és sebtágítás után cyclitisre vezetett, jelentékeny része lehet a sugártestlob létrehozásában a duzzadó kéregnek is. Hosszabb súrolást Daviel kanállal kéregeltávolitására csak 6 esetben alkalmaztunk, ezek alatt sem értendő egyéb, mint a lencse kilépése után a kanálnak kétszer-háromszor végig simítása a cornea felületén oly egyéneknél, kik a rögzítő csipesz eltávolitása után nyugtalanságuk által előre láthatólag meghiúsították volna a szokásos ötödik műtételi mozzanat rendes kivitelét. Különben a kéregrészeket mindig alig sértő módon, az alsó szemhéj közvetítésével simítottuk ki, még pedig oly sikerrel, hogy mint fönntebb említve volt, csak 6 esetben hagytunk vissza említésre méltó hályogmaradékot ; ezek közül is 3-szor üvegtest előesés gátolta a teljes kisimítást. A kanállal történt súrolásnak 1 iritis (16'6%) volt következése. Az üvegtest előesésnél főleg az jöhet tekintetbe, váljon történt-e a lencseeltávolítás czéljából kanalak előtolása a lencse mögé, miáltal — az e ezélra szükséges eszközök meglehetős vaskosságát tekintve — mindig kisebb nagyobb zúzódásnak kell a sebajkakon létrejönni. Azon 12 esetben, midőn a lencse kikanalazás nélkül távozott s más fontosabb complicatio a frolapsust nem kisérte sem a seb záródását nem láttuk túlságosan akadályozva, sem pedig más rendellenességet a gyógyulásban, mint 2 csekélyebb mérvű iritist (iö'6°/o) nem észleltünk. Mindenesetre elég kedvezőtlen arány, mely azonban még roszabbá válik, ha azon 5 műtétet tekintjük, melyekben kikanalazás vált szükségessé. Ezek közül egy cyclitis útján III. osztályú eredményre vezetett. Legszebb eredményeket láttunk azon 3 esetben, midőn a lencse tokostul eltávolíttatott. Ezekhez nincs hozzá számítva 3 további kivonás, melyeknél tokhasításkor a megvastagodott mellső capsula követte a horgot s a szemből egészen eltávolíttatott. Az itt említett 3 eset egyikében a lencserendszer horoggal emeltetett ki és csak 2 alkalommal használtuk e ezélra a Pagenstecher-féle kanalat.