Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-02-20 / 1. szám
3 4 a kísérlet, egészen jó eredményt adott. Az első 8—10 nap alatt teljes remény fink lehetett a sikerre. De később azt vettük észre a különben szélein rögzített hártyán, hogy közepe kezd kiemelkedni, a szemhéjnak a bulbushoz fekvésekor képződő árok mindig sekélyebb lett s a lebeny külső széle felkunkorodott, megvastagodott, az egész mindig kisebb, keményebb s bár színe a környező hegedő felületétől fehérsége által elütött, ahhoz összeállás tekintetben egészen hasonlóvá lett. Február 27-ikén mintán egy keskeny hiddá zsugorodott össze s külső széle, az alatta képződő hegszövettel együtt, vastag éket képezett teke és héj között, mi úgy látszik okát képezte a beteg kellemetlen érzéseiuek, egy része kimetszetett. A szem állapota az volt mielőbb. Márczius 5-én a műtét ismételtetett. Az előbb átültetett kötkártya porczkeménységü, itt-ott dudoros tömeget képező maradéka teljesen eltávolíttatván, az egész sebfelületnek a heg kiirtása által szabaddá tétele után ismét egy fiatal, barna házinyúl köthártyájából készítetett ki egy az előbbinél jóval nagyobb, mintegy 2 cm. hosszú és iya cm. széles darab, a szemteke belső feléről s a membrana nictitánsról. Még helyéről levétele előtt négy sarkán fonalak vonattak át s aztán ezek segélyével a lemez egyenest a beteg szemére vitetett; oda erősítése összesen hat varrattal történt. Hogy az átmeneti redő, melynek megtartása az előbbi tapasztalat szerint is legnehezebb feladat, ez esetben biztosíttassák, a már oda varrt hártya közepe táján egy vastag fonal a Snelien-féle ectropium-varrat módjára úgy tűzetett át, hogy az mintegy 4 mm. hosszaságban feküdt a hártya behajlásakor legmélyebb helyzetű részén, s azt, az orbita alsó széle mellett a börön kivonva s egy tekercsen leszorítva, helyében tartotta. A műtét utáni lefolyás s az eredmény eleinte még szebb volt mint első alkalommal. A helyzetében szépen megtapadt új átmeneti redő kiválóan kecsegtető látvány volt. A varratoknak az 5. napon eltávolításakor csak a szélek voltak, főleg a szemtekén és a lebeny belső oldalán, feltűnően fehérek és mállékonyak s néhány nap alatt mintegy 2 mm. szélességben le is foszlottak. Az elhalás azonban nem haladt tovább ; a hártya többi része lassauként rózsaszínű lett s egészen simán feküdt alapjához. A legelső kedvezőtlen változás, melyet már a második hét folyamában lehetett észre venni, s mely a betegnek márczius 26-án távoztakor nagy fokban volt jelen: ismét az átmeneti redő kiemelkedése volt, úgy hogy az egész hártya concentrice kissebbedett s e mellett közepe felemelkedett. Mikor a beteg márczius 26-án távozott, még volt ugyan annyi köthártya, hogy a szem zárásakor 3—4 mm. mély redő képződött héj és teke közt, de már ekkor biztos volt előttünk, hogy ez sem fog megmaradni. E mellett a köthártya színe egészen jó volt bár természeténél fogva halványabb és csillogóbb fehér mint az emberi ; felületes megszúrásakor vércsepp tűnt elő, tehát táplálkozás tekintetében a vékony hártya nem volt kénytelen igényeinek minimumára szorítkozni. April 4-ikén a beteg következő teljesen állandósúlt állapotával bizonyitá be törekvéseink meghiúsultát. Az alsó átmeneti redőnek még igen sekélyen meglevő külső felében nehány fehér hegköteg vonúl a tekére; a szemhéj közepén hirtelen felemelkedik a szemhéjat a tekéhez tapasztó hegtömeg, rövid, mintegy 5 mm. széles és 3 mm. hosszú hidat képezve azok közt. Belöl ily híd közbenesése nélkül tapadnak össze héj és teke; a könyponttól s a belső ajknak egy ettől 4 mm. nyíre kifele eső pontjától keskeny hegszalag vonul a tekére, ezen seprő-szerüleg szétágazva, közötte e két szalagnak sima, piros hegszövet látszik. A szemhéj szél domborúan előre van nyomva, s figyelmes megtapogatásakor közvetlenül a szél alattegy kemény, vízszintes hossztengelyü henger es képlet érezhető abőrönát, mely minden valószínűség szerint nem egyéb mint az összegöngyölődött és a sarjadzások által bezárt nyúl-köthártya. — A szemteke mozgásai s a porczhártya alján levő heg, épen olyanok mint bejöttékor. Látás e szemen 2%0. Betegnek szemében gyakran fájdalmak jelentkeznek, ha nem mozgatja is azt; ezeket legjobban lehet még a porczhártya alsó szélének a heg által vongálásából magyarázni. — Későbbre a Teale-féle műtét végzése, helyeztetett kilátásba, mely műtét úgy látszik, ma egyedül biztos kezelési módja hasonló eseteknek. A köthártya átültetésénél oly tényezőkkel küzdünk még mint e két kísérlet is bizonyítja, melyek részint teljesen ismeretlenek, részint egészen kívül állanak hatalmunkon. Hogy ily viszonyok közt e két átültetés nem sikerült, abban ránk nézve semmi meglepő nem lehetett, de hogy a siker ily irányú változás, azaz a felhasznált hártya teljes megtapadása s egy ideig jól tápláltatása után aunak összetöpörödése által hiúsult meg: az a maga nemében első s valóban sajátságos tapasztalat volt. Hogy ez nem egy esetnek specialis szerencsétlensége volt hanem egy mindenkor feuforgó lehetőség, bizonyítja egy később Feuer N. kolozsvári h. tanár által végzett műtétnek kedvezőbb viszonyok közt hasonlóul alakúit kimenetele. Az esetet műtét után egy héttel volt alkalmam látni s rajta már a második hétben oly tüneteket láttam, a melyek esetünkről vett tapasztalatok szerint az összetöpörödést előre megjósolni engedék. Az igen szépen megtapadt hártya kezdett kissé kidomborodni, s szélein és a környezetben vékony heges szálak voltak láthatók. Ezen eset a sebnek egészen egy felületben fekvése s a megtapadásra kedvezőbb viszonyok miatt a mienknél is erősebb tanújele az átültetett nyúl-köthártya rejtélyes zsugorodási hajlamának. Az eddigi irodalom e tekintetben nem ad tanúlságokat. Valamennyi esetben létre jött az átültetett darab megtapadása zsugorodás nélkül s igy az illetőknek semmi oka sem volt utólagos változásokkal foglalkozni; figyelműket főleg a kivitel módja vette igénybe. Wolfenak első esete teljesen hasonló a mienkhez; ő is kényteleu volt átmeneti redőt képezni s a nélkül, hogy a hártyának lefele rögzítéséről gondoskodott volna, az sikerült is. Második esetében a kimenetel kedvezőbb viszonyok közt hasonló volt. Leírása szerint semmi különös elő nem fordúlt egyéb, mint hogy a lebeny itt-ott felhámját veszté s két napig erőssen duzzadt volt erős lobos izgalom mellett. Hogy az eredmény kétségtelenül állandó volt, bizonyítja az egy hónap múlva változatlannak talált állapot. Becker több gondot fordított az áttétel módjára. Ő is mint Wolfe, 4—5 varratot alkalmazott s fontosnak tartja hogy finom sodratlaa selyem és igen vékony tűk használtassanak s a varratok ne távolitassanak el. Esetei annyiben kedvezők voltak, hogy nem volt szükség átmeneti redőt képeznie. Zsugorodást nem említ, de úgy látszik, nem sokkal a műtét után elbocsátotta a beteget, a végeredmény tehát itt nem egészen bizonyos. Legtöbbet foglalkozik a műtét esélyeivel M a s s e 1 o n, a Wecker-fóle kóroda jelentésében. Igen fontosnak tartja, hogy a köthártya jó bőven vétessék és jó sok varrat tartsa azt helyében. Az ő 3 esetükben kedvező eredmények jöttek ugyan létre, de úgy látszik, ez átmeneti redő képezése nálok is komoly akadályokra talált. Különös gondot fordítottak a leválasztott hártya ráncztalan kiterítésére nedves üveglemezen, hogy igy sem annak mechanicus sértései, sem a seben kiterítés nehézségei az eredményt ne koczkáztassák. A lebeny hosszában összesen 20 varratot ajánlanak, s az átmeneti redőben annak lefele vonását a szemhéjon átvitt s kívül megkötött egy fonal-hurokkal. AStellwag eseteiben az ajkról és hüvelyből vett nyákhártya-részleteken már észleltek zsugorodást és épen az átmeneti redő kiemelkedéseként. Ők azonban az első esetben teljességgel nem alkalmaztak varratokat s a második esetben is csak egyet, mely az arcz bőrére vonatott ki. A végeredmény mindkét esetben annyiban jó volt, hogy a szemek mozgékonyságukat visszanyerték. Mindezek után bizonyos, hogy esetünkben sem az eljárás sem a kór-alak, sem utókezelés tekintetében nem volt oly momentum, mely a kimenetel okát és magyarázatát képezhette volna. De elgondolni sem könnyű, mi lehetne ezen ok ? Anynyival nehezebb kérdés, mert nem ismerjük magának az öszeszetöpörödésnek módját sem ; a folyamat rejtvény előttünk. Annyit az összezsugorodás lefolyásából, a kimeneti alakból láthatunk,
