Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1864-01-03 / 1. szám

4 113 esetet Julius hava azonban, mint följebb említők, már járványos jelleget viselt. Az egy- és kétoldali bántalmak egy­máshoz! viszonya pedig itt még mindig igen közel áll a nem­járványos időszak viszonyához, t. i. 1862/3-ki december —mar­­tiusbnn 24:52, 1863-ki április—júliusban 34:79. A dolog akképen értendő , hogy csakugyan már tavaszszal számosab­ban fordult elő a heveny hurutos kőthártyalob, mint máskor, de többnyire csak enyhéb alakokban, mi épen egyoldali föl­lépésében talál igen világos kifejezésre. Azért is legjellemzőb­bek a kétoldali bántalom számai a következő időszakokban : 1862-iki augustus—november — 49 ; 1862/;,-iki december— martius = 52; 1863-iki április —julius = 79; végre 1863-iki augustus—november = 140. Az utolsó két időszakra nézve következő viszony áll elő : A járványos 4 hónapban a szem­betegek összes száma 100-zal kisebb, a kétoldali heveny hu­rutos kőthártyalob eseteinek összege 60-nal nagyobb, mint az előtte való nem-járványos 4 hóban A kétoldali eseteknek s következőleg a járványnak arányszáma még magasabbra rúg, ha julius hó is számba vétetik, mit azonban, a fönn em­lített oknál fogva, szándékosan nem tevék. A betegeknek a tavaszi hónapokban mutatkozó nagyobb összege egyrészt az idegenek nagyobb számában leli magya­rázatát , másrészt pedig azon körülményben, hogy ezen év­szakban a genytüszős alak nagy fokban szokott uralkodni gyermekeknél és görvélyes felnőtteknél; ezen alakú esetek száma áprilistői júliusig 117-ro, de már december — martius­­bun is'84-re rúgott. A szóban forgó oly igen ismeretes körfolyamat jellemzé­sére a legjelentékenyebb tünetekből elég lesz nehányat rövi­den megemlíteni, melyek által a járvány folytán a legtöbb eset kitűnt. Majdnem valamennyiben a szemteke köthár­­tyája különösen meg volt támadva, úgy hogy sűrű foltos pir boritá a tekét egész terjedelmében a szaruhártyáig. Ezen pir az első napokban csaknem kizárólag vérömlenyes volt, midőn ugyanis kisebb-nagyobb, gyakran a teke felét elfoglaló vérszüremek jelentek meg rajta Egyszersmind a szövet részletesen megduzzadt, különösen a szaruhártya széle felé, mely körül egy vagy több vonalnyi távolságra kender mag-, egész babnagyságú fehér, lapos, némileg bolyhos lob­termények rakódtak le, melyek sok tekintetben a geny­tüszős kőthártyalob terményeihez igen hasonlítottak. Gyakran több, néha csak egy ily fehéres lerakodmány volt jelen, s ezek közelében a köthártya vérszüreme és duzzanata mindig a legnagyobb fokot érte el. Nem ritkán a takhártya alatti sejtszövet vizenyős beszúrödése is mutatkozott rész­leges áttetsző chemosis alakjában. Maga a szaruhártya csak igen ritka esetekben volt bántalmazva. A szemhéjak köthár­­tyája, szélétől egészen az átmeneti redőig, sűrűn be volt lö­­velve , továbbá részint bársonyszerűen megduzzadva, részint vizenyősen beszűrődve és átlátszatlan. Az igen bő váladék fehér nyákból állott, alvadékszálak alakjában. A szemhé­jak majdnem mindig vizenyősek, gyakran tetemesen dagadtak valának. A kór folyamában leginkább feltűntek a szemür-fölötti jelentékeny fájdalmak, melyek egészen jellemét viselték az úgynevezett s u g á r z s á b á n a k (neurosis ciliaris), milyen a szivárvány- és érhártya-, ritkábban szaruhártyaloboknál szo­kott előfordúlni. hurutos köthártyalobnál azonban csak kivé­teles tünetként szerepel Ezen fájdalom, bár gyakran jelen­téktelen volt, majdnem valamennyi esetnél előfordult, és fo­kára nézve aránylagosnak látszott a lobfolyamat hevessége a feher lerakodmányok és a vérömlenyek mennyiségével. E fáj­dalom továbbá hideg borogatások alatt múlhatatlanul növeke­dett, s néha oly fokra hágott, hogy a felháborodott sugárideg­rendszert csak nagy nehezen lehete kábító szerekkel lecsilla­pítani. Ezen körülmény figyelembe vételének elhanyagolása miatt nehány esetben csekély kezdődő szivárványhártya-lob­­bal kellett bűnhődni; czélszerü kezelés mellett azonban a kör­folyamat 8—20 nap alatt káros következmények nélkül érte el végét. Felületes fekélyek a szaruhártya szélén nem ritkán észlelteitek. Említésre méltó, hogy némely betegek nemcsak ide­gen test érzéséről panaszkodtak a szemhéj és szemteke között — mely tünet köthártyaloboknál elég gyakori s min­denki előtt ismeretes —, hanem egész biztossággal is álliták, hogy valami szemükbe esett. Ezen állítást azonban a legszo­rosabb vizsgálat sem igazolta, a másik szemnek csakhamar bekövetkező hason bántalma, valamint az idézett jellemző kórtünetek az állapot valódi volta felől kétséget úgy sem en­gedvén. Nehány esetben kevés nap múlva a szemhéji köthártya szemcsésedése (Granulation) fejlődött ki, mely több heti enyhe edző szerelést igényelt. Csak egy esetben lépett föl diphtheriticus, azaz terimbeles lobfolyamat a köthár­­tyában, s ezen szövevénynek megfelelően az eset könnyen múló utólagos genytakárral (blennorrhoea) végződött. A szerelést illetőleg a szokottól egészen eltérő gyógyke­zelés bizonyult be czélszerünek a járvány tetőpontján. Minde­nekelőtt az egyébkor kezdetben igen üdvös hideg boroga­tásokat a betegek egyátalán nem tűrték. Va­lahányszor a kisérlet ismételtetett, a daganat, vizonyő és su­­gávzsába egyre nőtt. Sőt az enyhéb hatású ólomvizzeli borogatások sem vétethettek többnyire foganatba, kivéve langyosan. Épen oly kevéssé mutatkozott eredményesnek a szemhéj-köthártyának akármily töménységű p o k o l k ö-o 1- dattali (Sol. arg. nitrici) edzése ; az alkalmazást itt is a tü­netek súlyosbodása nyomban követte. N y u g a 1 o m, kissé elhomályosított szobában, sós has­hajtó és a szemnek száraz befödése volt az első 2—3 nap alatt a legalkalmasabb eljárás a kórfolyamat megszüntetésére. Kenőcs alakjában külsőleg alkalmazott kábító szerek gyak­ran mitsem használtak Atropin oldat becsöppentése el­lenben majdnem kivétel nélkül enyhítette a fájdalmat , úgy hogy a betegek ismételt becsöppentésekért több esetben jófor­mán esedeztek. Hosszadalmasb körfolyamatnál, midőn a ma­kacs fájdalom az éjjeli nyugalmat állandóan zavarta, többször kelle folyamodnom szunyáinak (morphium) b ő r a 1 á fecskendőséhez, eszközölve a Pravaz-féle fecskendővel, mely mindannyiszor sikeres hatású volt. Mig a fönt említett körülirt lobtermények és vérömle­nyek a szemtekén főtünetekként szerepeltek, a langyos ólomborogatások, Acetat, plumb, bas. s c r u p. — d r. semis, Aq. dest. unc. quatvor, igen jótékonyan hatottak, csakhogy nem volt szabad azokat folytonosan alkalmazni. Mi­után a szemteke köthártyáján az izzadmányok s vérömlenyek fölszivódtak, bátran lehete a szemhéji köthártyát egyszer nap­jában légsavas e z ü s t é I e g-o 1 d a tt al beecsetelni. (Nitrat argent cryst. gr. 4—6, Aq. dest. u n c i a m), mely sze­relés a körfolyamatot kevés nap alatt majdnem teljesen meg­szüntette. A szaruhártya szélén levő fekélyek igen jól tűrték

Next

/
Thumbnails
Contents