Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-02-06 / 6. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP irja: „A vallás sokkal szükségesebb a köztársaságban, mint az egyeduralomban: és a demokratikus köztársaságokban még inkább. A társadalom hogyan állhatna fenn, ha a politikai kötelékek lazultával, az erkölcsi kötelék szorosabbra nem fűződnék?“ ... „A demokrácia— jegyezte meg már Polybius pogány történetíró — olyan állapot, ahol él a vallás és a vallás által a családi tekintély, öregek iránt a tisztelet, a törvények iránt az «gedelmesség és a többség általános tekintélye előtt valamennyinek igaz meghódolása,,. Ezért bércen-sikon, a Kárpátok ölében mindnyájan, minden vallásuak a vallásoktatásért szállunk harcba. Nem tűrjük, hogy egy miniszter tárcáját egy párt egyeduralmi területének vélje és a hatalmával visszaéljen. Minden vallásosjózan gondolkodású emberrel, az egész magyarsággal szemben találja magát. Csak rugdossátok az alvó oroszlánt, a magyar kereszténységet 1 Kiállnak majd a porondra mind, akik most még a katakombák boltívei alatt sugdosni is alig mernek. Anyatigriskónt kel fel mindenki megvédeni gyermeke, hazája életforrását. A hazában proletár nem lehet senki. Mi legyünk hát jogfosztott, elnémított proletárok, kiknek ősei a keresztény Magyarország védelmében mindig a szebb jövőért haltak meg 1 A keresztény magyar nép, legyen majd bármily terror a választásokon, igazán fog dönteni Koreáról. R. Hadsereg. A fegyverszüneti szerződés értelmében jogunk van nyolc hadosztályt felállítani. Senkisem mondhatja, hogy nem volna szükségünk nyolc hadosztálynyi felszerelt és bárminő modern alapon nyugvó, de fegyelmezett hadseregre. Ha ez meglenne, bizonyos, hogy szomszédaink alaposabban meggondolnák hóditó sétájukat, túszok szedegetését, badisarcok kivetését s a férfiak és nők megbotozását. A cseh-szlovákok, önrendelkezést végrehajtani nem lehet és nem szabad, éppen az illető nép vitális érdeke miatt. 1. Néha maga a természet vonja meg valamely állam határait. Ha a térképre nézünk, látjuk, hogy vannak a földön zárt földrajzi egységek, amelyek kívülről nem tűrnek hozzáadást, sem belülről feldarabolást. Megesbetik, hogy egy nemzetiség egye- deit éppen egy ilyen földrajzi egység vágja ketté. Megtörténhetik, hogy olyan nagy természeti akadályok választják el, hogy azokon kereszlünehetetlen az egységes vérkeringés és ilyenkor két organizmusnak kell keletkezni, hogy az életfolyamat meg ne álljon. Viszont, amikor a földrajzi egységen belül többféle nemzetiség lakik, ha ezt az egységet kisebb egységekre osztani nem lehet anélkül, hogy valamennyit életképességétől meg ne fosztanók, akkor ezen nemzetiségeknek egy államot kell alkotniok. Példa lehet Manyarország. Magyarország románjait, ukránjait az anyaországoktól a Kárpátok választják el, úgy hogy ezeknek fajtestvérükkel állandó, ólénk összeköttetést fönntartani nehéz, a magyarokkal ellenben természetes. Ilyen esetben igazolt, hogy ezek ketté legyenek vágva. Megengedjük azonban, hogy a természeti akadályok a közlekedési eszközök: alagutak, műutak, vasút, telegráf stb. fejlődésével csökkennek és a közlekedés lehetetlenségéből eredő következtetések idővel el is eshetnek. A Kárpátokon szerbek, románok, ukránok, lengyelek, délszlávok bátorságának és étvágyának nemcsak az ántánt rokonszsnve és számításba vett támogatása a forrása, hanem főképpen és elsősorban a? a tudat, hogy teljesen és tökéletesen védtelenek vagyunk és hogy 200 zsoldossal akár Budapestre ellátogathat bármelyik „vitéz“ hóditó. A csőcselék fosztoga- tási kedvét is kétség kivüi fokozza az a tudat, hogy karhatalmi erő egyáltalában nincs. Hadsereg kell. Fegyelmezett, hasz nálható, modern, demokratikus hadsereg, demokratikus addig a határig, ameddig az még mindig cselekvésre képes hadsereg marad. De egyéb is szükséges. Az uj hadsereg nem lehet másé, mint az államé, a köztársaságé — valamennyiünké. Nem lehat sem Károlyi-párti, sem polgári-párti, sem keresztény szocialista, de ép úgy nem lehet szociáldemokrata hadsereg sem. Egy párt nem lehet pártatlan. Minő politikai szabadság lenne egy olyan országban, ahol minden párt ki volna szolgáltatva kényre-kedvre annak, amelyiknek hadserege van, amely csak úgy élhet a fegyveres erővel, mint ahogy élt például az orosz cár? Hadseregre szüksége van a népköztársaságnak. Szervezetét döntsék el az illetékes tényezők, csak az a fontos, hogy egyszer már meg legyen. Filozófiai rendszerrel nem lehet országokat kormányozni, ahhoz karhatalom is kell. Pete Márton hadügyi államtitkár nyilatkozata szerint a kormány végre hozzá akar fogni a hadsereg szervezéséhez. Csinálja is meg aztán szerencsésen a ne tegyen vele úgy, mint a megvalósítani kívánt eddig eltemetett terveivel. A bevándorlás ellen. Washingtoni jelentések szerint a kópviselőház bevándorlásügyi bizottsága [egy törvényjavaslatot intézett el, amely .az Amerikába való bevándorlást a békeszerződés aláírásától számított négy óv tartamára eltiltja. belüli területet, bár több nemzetiség lakja, apróbb részekre bontani nem lehet, mert ezek a minimalizált részek egymagákban nem tudnának megélni. Mi szeretjük hangoztatni, hogy nekünk szükségünk vau a tót érceire, az oláh fájára, ezeknek viszont a magyar alföld gabonájára. A nemzetközi érintkezések tökéletesedésével, a hatalmasan megszervezett export és import-rendszerrel azonban ez a megfontolás is veszíthet erejéből. 2. Néha belső békesség követelményei ütnek rést az önrendelkezés elvén. A történelemben gyakran találkozunk népekkel, amelyekből hiányzik az államalkotó erő. Az az energia, amely képe3 az embereket összetartani, cselekvésüket irányítani és egymáshoz való viszonyukat oltalmazni. Ilyen a XX. században még mindig a titokzatos balkán föld: Albánia. Szervezett viszonyokban nem érzi jól magát. Folyton forrong, fölkel, erjed, pár- toskodik, csatáz, minden hatóságot üldöz, vagy negligál. Állandó anarchiát teremt. Mivel pedig az embernek természeti szükséglete és igy az ész követelménye és természeti törvényből eredő követelmény, hogy emberhez méltó, rendezett életet éljen, amelyben t. i. van személy és vagyonbiztonság, belső békesség, és igy a fejlődés lehetősége, az ilyen népnek nincs joga külön államot alakítani, hanem, mint a kiskorú gyermeket, valamely nagyobb, erőskezü államnak kell pártfogásába venni. (FolyUtjuk.) Szatmár-Németi, 1919. február 6. Ä közigazgatás heti krónikája, A kormány néptörvénnyel gondoskodik arról, hogy a megszűnt törvényhatósági bizottságokat a városi tanács kibővítésével helyettesítse. — Ez az intézkedés az autonómiának időleges elkobzását jelenti. Nem voltunk elragadtatva a törvény- hatósági élettől. Tudjuk jól, hogy egy nagy érdekképviselet volt. Senkinek a szociális érzését nem elégíthette ki a virilizmus. Ideje volt ennek a testületnek a sírját megásni. Ámde nem tudunk örülni a torzszülött temetésének, mikor látjuk, hogy helyébe egy még idétlenebb alkotást állítanak. A néptanács a polgárok (ideértem a proletárokat is) ezreinek erkölcsi és anyagi javai fölött intézkedik, lerakja a város jövő fejlődésének alapköveit s ha csaK egyet rosszul épit be, száz évre rontja el az egészséges fejlődés lehetőségét. Ezt azért kívánom leszögezni, hogy bevágjam annak a mentegetőzésnek az útját, hogy a néptauács csak átmeneti jellegű. A rövid átmenet alatt évtizedek munkáját lehet kilátástalanná tenni. Az átruházott hatáskör annak gyakorlóitól legmagasabb felelősségérzetet, a boldogulásban való közösséget kívánja meg. A rendelet szerint a kormánybiztos nevezi ki a tanácstagokat és pedig csakis a forradalmi pártok tagjai közül, — tehát a szociáldemokrata, radikális és a Károlyipártból. Nem szolgálhat senkinek megnyugvására a kormánybiztosi hatáskör ilyen nagymérvű kiterjesztése, mely egyenlő tízezer választó akaratának hatalmi szóval egy kézbe erőszakolásával. De nem tudjuk megérteni a közigazgatásnak politikai vonatkozásban való kezelését sem. Ha politikai vezetésről lenne szó, akkor oktrojjal lehetne élni, de mert gazdaságról, pénzről, vagyonról van szó, nem találhatjuk meg az olyan intézkedés jogalapját, mely a közvaqyont nem a közre, annak meghatározható képviselőire, hanem attól távoleső politikai alakulatokra bízza, amely megbízás olyan hatalomtól ered, mely hatalom \semmi érzelmi vonatkozásban sem áll a város jólétével s azokkal, kik ezt a jólétet mint polgárok élvezni kívánják. * Ellenforradalmár! Felelős és felelőtlen helyekről halljuk alkalmazni ezt a megbélyegző kijelentést emberekre, pártokra, társadalmi alakulatokra s mindenkire, aki a kritika jogával bármi téren élni kíván. A megfélemlítésnek gyáva kísérlete ez a hangzatos szó, a kritikának torokba fojtása, mert még ha valami jó is, még mindig lehet jobbat kívánni helyette. — Magyarországon nem hiszem, hogy volna magyar ember, aki féltve ne őrizné a forradalom vívmányait, aki ne lelkesedne a köztársaságért, az állami élet szociális haladásáért. De nem hiszem, hogy volna olyan korlátolt elme, aki állíthatná, hogy a három hónapos forradalom olyan állapotot teremtett, mely már eldorádó, hogy most már az elvek és világnézetek csatájának meg kell seünniök, mert már javítani semmin sem kell, a kritikának ninos többó helye, ki kell törölni a szótárból. Aki fél a tetteit bírálni, az maga is érzi, hogy nem tökéletesen cselekszik, de aki megijed az ilyen ostoba terrortól, az nem érdemli, hogy részt vegyen a politikai életben. *
