Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

2 SZÁTMAR jan. 1. nyához, elveihez, bizonyos kritikai szem- rintusa, mely az épen említett oknál lélés üvegén át más lapok mérlegelésé- fogva rendesen az olvasóközönség ínyé­hez. Ez a hozzáforrottság is egyik bizo- hez is simul. Ellenben a kenyérkereseti nyitéka a sajtó erejének. Veszedelmes és nagy felelőséggel járó kört tölt be: a téveszméknek pl. olyan mennyiségét hirdetheti akár valamely rejtett szán­dékból, akár meggyőződésből, mely mé­telyként tapadva az egészséges ember leikéhez, — megfertőzi a közélet rétegeit. Ha a sajtó a pártatlan igazság körül : tömörülne, mint a sötétség ellensége s j az uj idők hírnöke, elképzelhetetlen ; eredménynek volna kutforrása. Az em­berek gondolatának irányítását, felfogá­suknak tisztaságát az előhaladás semmi érdektől be nem folyásolt révébe ve­zetni, a felvilágosultság kiacélosodott erősségével küzdeni, — hatáskörébe tartozván a hírlapnak, — a társada­lom képét óriási és gyors változásnak vetné alá. A sajtónak letagadhatlanul nagy ér­demeivel csaknem lépést tartanak hibái, amennyiben az általánosamüveltség nagy százalékához járulva, ennek örve alatt hinti átkos magvait a társadalmi hábo­rúk talajára. A megkötött konzervati­vizmus, a túlzott ultramodernség, a politikai szennyek hajhászása, f vallási villongások és még sok egyéb — mind a sajtó izzó kohójából kerül napvilágra, különösen azok számára, akiknek a hirlap egyedüli olvasmányuk. Nemzetiségi vidéken, ahol a román, tót, szerb sajtó a legképtelenebb, leg­piszkosabb eszközökkel igyekszik a népet félrevezetéssel bujtogatni, nagyobb ha­talom a szenyhirlapirók kezében a sajtó, mint a törvény. A kenyérkeresetnek egyik elárasztott pályája lett újabban a hirlapirás is s mintegy rá utal ezzel a megalkuvásra, megvesztegethetőségre azon a soha el nem vitatható alapon, hogy első a ke­nyér és úgy jön utána az elvek labi­pálya mellett a hirlapirás megkövetelte tudás, képesség, karöltve egy magasabb ideális élet megteremtésén fáradozó aka­rattal, — felemelnék a hirlapirást arra a piedesztálra, ahol az emberbe oltott tökéletesedés kiirthatatlan erejénél fogva, hatalmas lépésekkel vonná maga után az emberiség tömegeit. Ha tehát egyáltalán valamely hatalomról elmond­hatjuk, hogy jogosult, egy kis részre­hajlással elmondhatjuk ezt a sajtó ha­talmáról bizonyára, mint a szellemi téren irányitó orgánumról. A vidéki sajtó a megye életében mindenesetre nem kisebb értékű, mint a fővárosi sajtó, mivel a megye érde­keit szolgálja s azon a területen a köz­művelődésnek jelentékeny eszköze. A vidéki sajtó nem annyira az igyekezet, mint inkább a pártolás hiánya miatt pang, holott a kifejlett sajtóólet szinte fokmérője a inegye saját érdekeivel való törődésnek s a műveltség iránti fogékonyságnak előmozdítója. Ha megyéinkben erős, megbízható sajtóélet létesülne, okvetlenül hozzá­járulna az egyöntetű sikeres munkás­sághoz, a megyék színvonalának le nem kicsinyelhető emelkedéséhez. A helyi szervezkedések bírnak olyan súllyal egy kisebb kiszabott területen az általános nívót tekintve, az ország szempontjából, mint az az ország szivéből kiinduló valamely mozgalom. Ebben a sajtóéletben vidéken külön­böző felekezetek találnak különböző el­rendezést s ügybuzgalmuk egyenértékű­nek éppen nem mondható. A protestáns lapok kevesebb érdeklődéssel találkoz­nak, talán annak a roszul felfogott val­lási türelemnek következtében, melyet ma a csizmadia inastól felfelé és lefelé mindenki hangoztat, de komolyan senki Kálmán hódítása. Irta: Puskás Károly. A második négyesen Erzsiké volt a Kálmán vis-avisja. En nem táncoltam. Valami delejes áram keringhetett a le­vegőben, mert minden arc valami megma­gyarázhatatlan boldogságot sugárzott. Én félrevonulva bár, de lehetőleg jó figyelő ál­lásba helyezkedtem. Kálmán előre elhatározta, hogy a mai stét az Erzsiké meghódítására szenteli és én, mint e tekintetben járatlan egyén, való­ságos tanulmánynak vettem Kálmán minden mozdulatát. Már jó ideig táncoltak és én még csak annyit tanultam meg, hogy Ercsike minden mosolyára a Kálmán arca hatványozottan adja meg a választ és hogy valami édes naivságról beszélhetnek. A tánc elmúlt és Kálmán valóságos győ­zelmi mosollyal rohant felém, én pedig állot­tam, mint valami megátkozott bálvány. Kifogyhatatlan volt a stratégia előadá­sában és hogy tényleg győzött, azt a gomb­lyukában levő vérvörös szegfű félremagya- rázhatatlanul bizonyította. Már magam is nagyon kiváncsi voltam j az est további fejleményeire és idegesen vártam az eredményt, amit egy forró csók alakjában képzeltem el, melyet Kálmán fog : adni és kapni egy olyan pillanatban, amikor senki sem látja őket csak én; mert hiszen nekem meg kell látnom a tanulmányom szem­pontjából. Tehát figyeltem. A boszton lágy melódiája épen alkal- \ más volt hangulatomhoz, a csillárok is mintha veszítettek volna ragyogásukból, vibráló fényt árasztottak a táncoló párokra. Nagy meglepetésemre Kálmánt bármily odaadással is kerestem szemeimmel, nem találtam meg. Már majdnem belenyugodtam a változ- hatatlan sorsba, amikor egy fess hadnagyocs­kát pillantottam meg belemerülve a tánc Elvállal mindennemű^ pr papi munkák L t FÉRFI SZABÓ. pontos gyors elkészítését. | (emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7. $ sera vesz. A vallási türelem nimbusza mellé gyülekezett protestánsok kelleténél nagyobb fontosságot tulajdonítanak ama járványos ámításnak s a hamisságtól és görbe utaktól való idegenkedésében — talán ismét túlzott elfogultságukból ki­folyólag — a protestantizmus bástyáit nem erősitik oly mértékben, mint bár­mely más felekezet a saját hitvallását. Sem az értelmiség magas foka, sem a dogmák túlságos nyűgétől megszaba­dult vallás, sem az igazság nem épít­heti meg a sziklavárat, ha a kar, mely az anyagot hordja, gyönge és kevés. A protestánság anyaggyüjtósi móhszor- galma nem áll arányban más vallások hasonló ténykedésével s a mai kultúrá­ban elfoglalt szilárd állásához képest parlagon heverteti erőit, holott korunk modern eszméi nagyon alkalmasak arra, hogy a külsőségektől megtisztult pro­testáns vallás fejlődését, erősödését elő­mozdítsák. A nagyobb érdeklődés hiánya a re- formátusságot sokszor a rideg szeretet közönyébe látszik beékelni; a szeretet bensősége, melegsége szükséges ahoz, hogy intenzív fényével megvilágítva egy parányi területet, — melyet e nagy hazában szükebb otthonunknak nevezünk — építsünk azon tiszta szívvel, lelkese­déssel — a sajtó hatalmának közbe­vonásával is, a jelenbe és jövőbe vetett ama hittel: erős várunk nekünk az Isten 1 I. Rácz Vilma. A HÉT. Hogy mit jelent a „szetreaszke“ meg a „zsivió“, azt minden valamire való magyar ember jól tudja. A ,,ban- záj“ is elég jó ismerősünk az orosz­japán háború óta. De ki tudná meg­mondani, mi az a „csoksaja“ ? művészi technikájába — karján Erzsikével. Először csak optikai csalódásnak véltem az esetet, de végre is megállapítottam, hogy az Erzsiké arca egyáltalán nem árul el olyan kifejezést, amilyennel a mai modern világ­ban egy civilbe bujtatott emberre szoktak a báli angyalocskák tekinteni. Bántott egy kissé aa eset, de végre magam is beláttam, hogy a Kálmán elegáns szmokkingja még nem elégséges arra, hogy egy gyönyörű szép szőke hajú, kék szemű Erzsikét meghódítson ; ahhoz feltétlenül uni­formis kell. Az, hogy az egyenruha viselője kivánja-e a meghódított lángoló szerelmét, egészen mellékes. A tény az, hogy Kálmán eltűnt és hogy Erzsiké nagyon-nagyon boldognak látszott. Épen föl akartam hagyni további buzgó tanulmányozásommal, amikor Kálmán hivó kacsintással az előszobába intett. Nohát volt nekem mit hallanom ! Kisült, hogy én vagyok a sikertelen hódításnak az oka, mert rettenetesen bámul­Legfiiiomabb szövetekből------------ Is: & b z 1 t ' - t.——-... po lgúri ruhákat a legjutáiiyosabb árakban.

Next

/
Thumbnails
Contents