Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-01 / 1. szám
XXVIII évfolyam. 1-sö szám. Szatinár, 1902 ír 1. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. i . i. Megj5l-2nik mindéi szombaton. %\ •tói i \ BXSfiaetérsi ár: K*»és'/.• v c* 4 t«>r Félévre 2 tor. Nej»v <1 <• \ \-c •{ tor. Egyes szám ára 10 filler ^ZERKESZTŐSEG ES jí IADÓHIV AT A L : Deák-tér 3 szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉS E K: készpénz fizetés mellett a le^jut inyosulih árba» v>:t»taek fel Nyilttér sora 16 fillér. üj év reggelén. Hálával telik meg szivünk a jóságos és örökké való édes Atya iránt, hogy elérni engedte az uj év reggelét ismét. Hálát érezünk iránta, mivel jól esik nekünk küzdelmes életünk közepette is szemeinkkel nézni a teljövő és lenyugvó napot. A hálán kivül még egy szorongó érzés ül keblünkön, s attól mint a lidérez nyomástól nem tudumc szabadulni. Kz a szorongó érzés attól a gondolattól eredt, vájjon megérjük-e a következő uj évet úgy mi, mint hozzátartozóink s leszünk-e boldogok? tapasztalván úgy magunk,, mint embertársainknak hő óhajtását a magyar nemzet, a szent magyar haza felvirágzása iránt. Hányszor gondolunk szorongó érzéssel arra, vájjon nem fognak-e megtántorodni azok. kikre a nemzet, a haza kormányzása bízva van és nem fognak-e a főhatalom előtt meghunyászkodva a vitális érdekek elnyomásába, a nemzet, a haza teljes kiszipolyozásába belenyugodni, s mindent elkövetni, hogy a vámszövetség ismét megköttessék? Az uj év reggelén szorongó keblünkből viharos zúgássá váljék fohászmik a Hatalmas Istenhez, hogy elégelje meg már sa- nyargattatásunkat és öntsön buzdítást azok keblébe,'a kiktől függ, hogy a nemzetünk és hazánk teljes kimerítését ezélzó átkos törekvés hajótörést szenvedjen, hogy adjon erőt, kitartást a gonosz ellen visszaverésére. Úgyis eleget áldoztunk 1867-ben a milliár- dokat kitevő adósság kamatainak és törlesztéseinek azon őzéiből való átvállalásával, hogy az örökös tartományok az óriási térhek alatt össze ne roskadjanak. - Pedig ezeknek az adósságoknak úgy szólva minden fillérje azért keletkezett, hogy a kölcsönzött pénzzel teljesen tönkre jusson hazánk és nemzetünk. Hálát rebeg ajkunk, hogy a mindenekre gondot viselő jó Isten hazánkra és nemzetünkre is gondot viselt és nem hagyá sem az egyiket, sem a másikát tönkre jutni daczára ádáz és engesztelhetetlen ellenségünk vad gyűlöletének. Ebből biztatást, reményt merítünk jövőre is, hogy nemzetünk és hazánk, ez a kis oázis a sivatagon, ez a kis sziget a végtelen tengeren ezután is diadallal fog küzdeni a homokjával mindent elfedő számum és a szilieket csapkodó, ragadó hullám ellen. Oh vajha reményeinkben ne csalatkoznánk, óh vajha ez uj év volna az, amelyben hazánk, nemzetünk közgazdasági önállását kivívhatnék! ! óh bárcsak ez év volna az, amelytől őstermelésünk, iparunk, kereskedelmünk az általános pangás után föllen- <!ü!ue, -folviiiágoznók*'11 óh bárcsak ez óv volna az, amelytől boldogulásunkat, erőnk növekedését, bajaink, terheink könnyebbülését számíthatnék!! Oh vajha elkerülné nemzetünket, hazánkat a csapások, a károsodások légiója ! ! Vajha hazánk terein és magas hegyein úgy, ndnt dombjain és völgyein ez évtől kezdve a megelégedés, a boldogság danája zengene! Vajha a nyugtalankodó nemzetségek belátnák azt, hogy mindnyájunknak ez a közös szent haza kellő védelmet, ótalmat nyújt, úgy az egyeseknek, mint a társadalomnak és egész nemzetiségnek, s hogy a földi élet boldogságát itt e szűk hazában is elérhetik azon kereten belül, amelyet a mai intézmények megvonnak. Hiszen reájok nézve ép oly szent e haza, mint reánk nézve, mert e hazában őseink együtt küzdve a közös ellenségek ellen, együtt szentelték azt meg kiomló verőkkel !! Oh bárcsak ez évben se zavarnák meg békés munkálkodásainkat a háború iszonyatos pusztításai!! Úgyis folytonos volt a hazánk és nemzetünk fenfmaradásáért folytatott küzdelem az elmúlt ezred év alatt, s ha néha-néha az áldásos béke látszott is meghonosodni, a békében elfolyt idő csak arra való volt, hogy a harezban kifáradt idegek kipihenjék magukat, s a harezban esett csorba helyre ■ hozassák, s kiköszörülhessék. Oh mindeneknek irgalmas Atyja, örökké élő Isten, ki megótalmazál bennünket számos vész ellen, fordítsd el azokat ezután mi felőlünk, lágyisd meg elleneink gyilkoló gyűlöletét, hogy ne akarják tönkrejáfásunkat, vagy irányozd azt oly nemzetek ellen, amelyektől a mi összeaszott száraz csontjaink helyett a csontban zsíros velőt, s a cső: m húst is remélhetnek. lönyörülj rajtunk jóságos atyánk végben en kegyelmedből, hisz: „megbünhödte már e nép, a múltat s jövendőt!“ Előfizetési felhívás. . A „Szátmár“ ez. társadalmi és szépirodalmi lap az 1902. évvel XXVIII. évfolyamába lép. Lapunk háta mögött tehát egy szép múlt áll. Ez a szép múlt biztosíték a jövőre ARCZA.I Az utolsó szó. Ha most torkon ragadna Ez a mindig nyomomba’ Járó nagy király, A halál: Vájjon, mit szólnék utoljára ? ... — Ha u. dsó szóm a szívből jönne : Bizonyosan tudom, ez lenne: Ilonka. Hol volnék !. . . Hol volnék én már a bölcseségben, Ha megtartottam volna, mit szépen Megtanulgattam és helyeseltem !. . . — Mégis jobban van igy. . . Kevesebb az irigy, Mig élek. Halál után meg — Buták és bölcsek Egyformák lesznek. m A setét éjszakában. A setét éjszakában Az utczán végig vad haraggal Orkán nyargal ; Az ablakon át Utána Fénysugarat bocsát A lámpa .. . Olyan e kép, Mint mikora gonosz ember szivét A kegyelem megvilágítja. m Koszorú. Pótor Elemér. volna, Hogyha lelkem virág A sírodra ültetném: Es ha dalos madár lenne, Minden reggel, minden este Ott dalolna kicsi fejfád tetején. Mig ott dalban siratgatna Elhagyná a bánat, bu; Könnyéből is virág lenne, Kék nefelets kikeletre, Sirhalmodon legeslegszebb koszom. T. Gy. Galamb szállott. .. Galamb szállott , a torony tetőre, Megy a kis lány, megy, tíz esküvőre . .. Az orczája két halovány rózsa, A mosolygás régen letűnt róla. Elviszi a galambot a kánya, A kis leány sírva néz utána , . . Könyes szemmel hej de soká nézi, — Mert őt is éppen az a sors éri. M. Gy. Miként szoktatta le Peteky Marton a feleségét a vallásosságról? Termékeny nagy vidéke van Petek nagyközségnek, a lakosok mind reformátusok. — Ennek jó részben az az oka, hogy a község földesurának családja a Peteky család semmi Ígérgetésre és semmi fenyegetésre a reformátió óta nem volt a római katli. a nyaszen tégy házba átvihető; a lakosság pedig, amely a régi jobbágy osztályból eredt, földes ura vallásából soha sem tágított. Á Peteky családnak legutolsó tagja Peteky Márton ur, iskolákat végzett, ennélfogva tehetséges és képzett ember, akit nem igen elégített ki a falusi tiszteletesnek szónoklata, — a ki eltudta
