Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-01 / 1. szám

XXVIII évfolyam. 1-sö szám. Szatinár, 1902 ír 1. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. i . i. Megj5l-2nik mindéi szombaton. %\ •tói i \ BXSfiaetérsi ár: K*»és'/.• v c* 4 t«>r Félévre 2 tor. Nej»v <1 <• \ \-c •{ tor. Egyes szám ára 10 filler ^ZERKESZTŐSEG ES jí IADÓHIV AT A L : Deák-tér 3 szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉS E K: készpénz fizetés mellett a le^jut inyosulih árba» v>:t»taek fel Nyilttér sora 16 fillér. üj év reggelén. Hálával telik meg szivünk a jóságos és örökké való édes Atya iránt, hogy elérni engedte az uj év reggelét ismét. Hálát érezünk iránta, mivel jól esik nekünk küzdelmes életünk közepette is sze­meinkkel nézni a teljövő és lenyugvó napot. A hálán kivül még egy szorongó érzés ül keblünkön, s attól mint a lidérez nyomástól nem tudumc szabadulni. Kz a szorongó érzés attól a gondolat­tól eredt, vájjon megérjük-e a következő uj évet úgy mi, mint hozzátartozóink s leszünk-e boldogok? tapasztalván úgy magunk,, mint embertársainknak hő óhajtását a magyar nemzet, a szent magyar haza felvirágzása iránt. Hányszor gondolunk szorongó érzéssel arra, vájjon nem fognak-e megtántorodni azok. kikre a nemzet, a haza kormányzása bízva van és nem fognak-e a főhatalom előtt meghunyászkodva a vitális érdekek elnyomá­sába, a nemzet, a haza teljes kiszipolyozá­sába belenyugodni, s mindent elkövetni, hogy a vámszövetség ismét megköttessék? Az uj év reggelén szorongó keblünk­ből viharos zúgássá váljék fohászmik a Ha­talmas Istenhez, hogy elégelje meg már sa- nyargattatásunkat és öntsön buzdítást azok keblébe,'a kiktől függ, hogy a nemzetünk és hazánk teljes kimerítését ezélzó átkos tö­rekvés hajótörést szenvedjen, hogy adjon erőt, kitartást a gonosz ellen visszaverésére. Úgyis eleget áldoztunk 1867-ben a milliár- dokat kitevő adósság kamatainak és törlesz­téseinek azon őzéiből való átvállalásával, hogy az örökös tartományok az óriási tér­hek alatt össze ne roskadjanak. - Pedig ezeknek az adósságoknak úgy szólva minden fillérje azért keletkezett, hogy a kölcsönzött pénzzel teljesen tönkre jusson hazánk és nemzetünk. Hálát rebeg ajkunk, hogy a mindenekre gondot viselő jó Isten hazánkra és nemze­tünkre is gondot viselt és nem hagyá sem az egyiket, sem a másikát tönkre jutni da­czára ádáz és engesztelhetetlen ellenségünk vad gyűlöletének. Ebből biztatást, reményt merítünk jö­vőre is, hogy nemzetünk és hazánk, ez a kis oázis a sivatagon, ez a kis sziget a vég­telen tengeren ezután is diadallal fog küz­deni a homokjával mindent elfedő számum és a szilieket csapkodó, ragadó hullám ellen. Oh vajha reményeinkben ne csalatkoz­nánk, óh vajha ez uj év volna az, amely­ben hazánk, nemzetünk közgazdasági önál­lását kivívhatnék! ! óh bárcsak ez év volna az, amelytől őstermelésünk, iparunk, keres­kedelmünk az általános pangás után föllen- <!ü!ue, -folviiiágoznók*'11 óh bárcsak ez óv volna az, amelytől boldogulásunkat, erőnk növekedését, bajaink, terheink könnyebbülé­sét számíthatnék!! Oh vajha elkerülné nemzetünket, ha­zánkat a csapások, a károsodások légiója ! ! Vajha hazánk terein és magas hegyein úgy, ndnt dombjain és völgyein ez évtől kezdve a megelégedés, a boldogság danája zen­gene! Vajha a nyugtalankodó nemzetségek belátnák azt, hogy mindnyájunknak ez a kö­zös szent haza kellő védelmet, ótalmat nyújt, úgy az egyeseknek, mint a társadalomnak és egész nemzetiségnek, s hogy a földi élet boldogságát itt e szűk hazában is elérhetik azon kereten belül, amelyet a mai intézmé­nyek megvonnak. Hiszen reájok nézve ép oly szent e haza, mint reánk nézve, mert e hazában őseink együtt küzdve a közös ellenségek ellen, együtt szentelték azt meg kiomló ve­rőkkel !! Oh bárcsak ez évben se zavarnák meg békés munkálkodásainkat a háború iszonya­tos pusztításai!! Úgyis folytonos volt a ha­zánk és nemzetünk fenfmaradásáért folyta­tott küzdelem az elmúlt ezred év alatt, s ha néha-néha az áldásos béke látszott is meg­honosodni, a békében elfolyt idő csak arra való volt, hogy a harezban kifáradt idegek kipihenjék magukat, s a harezban esett csorba helyre ■ hozassák, s kiköszörülhessék. Oh mindeneknek irgalmas Atyja, örökké élő Isten, ki megótalmazál bennünket szá­mos vész ellen, fordítsd el azokat ezután mi felőlünk, lágyisd meg elleneink gyilkoló gyűlöletét, hogy ne akarják tönkrejáfásun­kat, vagy irányozd azt oly nemzetek ellen, amelyektől a mi összeaszott száraz csont­jaink helyett a csontban zsíros velőt, s a cső: m húst is remélhetnek. lönyörülj rajtunk jóságos atyánk vég­ben en kegyelmedből, hisz: „megbünhödte már e nép, a múltat s jövendőt!“ Előfizetési felhívás. . A „Szátmár“ ez. társadalmi és szépiro­dalmi lap az 1902. évvel XXVIII. évfolya­mába lép. Lapunk háta mögött tehát egy szép múlt áll. Ez a szép múlt biztosíték a jövőre ARCZA.I Az utolsó szó. Ha most torkon ragadna Ez a mindig nyomomba’ Járó nagy király, A halál: Vájjon, mit szólnék utoljára ? ... — Ha u. dsó szóm a szívből jönne : Bizonyosan tudom, ez lenne: Ilonka. Hol volnék !. . . Hol volnék én már a bölcseségben, Ha megtartottam volna, mit szépen Megtanulgattam és helyeseltem !. . . — Mégis jobban van igy. . . Kevesebb az irigy, Mig élek. Halál után meg — Buták és bölcsek Egyformák lesznek. m A setét éjszakában. A setét éjszakában Az utczán végig vad haraggal Orkán nyargal ; Az ablakon át Utána Fénysugarat bocsát A lámpa .. . Olyan e kép, Mint mikora gonosz ember szivét A kegyelem megvilágítja. m Koszorú. Pótor Elemér. volna, Hogyha lelkem virág A sírodra ültetném: Es ha dalos madár lenne, Minden reggel, minden este Ott dalolna kicsi fejfád tetején. Mig ott dalban siratgatna Elhagyná a bánat, bu; Könnyéből is virág lenne, Kék nefelets kikeletre, Sirhalmodon legeslegszebb koszom. T. Gy. Galamb szállott. .. Galamb szállott , a torony tetőre, Megy a kis lány, megy, tíz esküvőre . .. Az orczája két halovány rózsa, A mosolygás régen letűnt róla. Elviszi a galambot a kánya, A kis leány sírva néz utána , . . Könyes szemmel hej de soká nézi, — Mert őt is éppen az a sors éri. M. Gy. Miként szoktatta le Peteky Marton a feleségét a vallásos­ságról? Termékeny nagy vidéke van Petek nagy­községnek, a lakosok mind reformátusok. — Ennek jó részben az az oka, hogy a község földesurának családja a Peteky család semmi Ígérgetésre és semmi fenyegetésre a reformátió óta nem volt a római katli. a nyaszen tégy házba átvihető; a lakosság pedig, amely a régi jobbágy osztályból eredt, földes ura vallásából soha sem tágított. Á Peteky családnak legutolsó tagja Peteky Márton ur, iskolákat végzett, ennélfogva tehetsé­ges és képzett ember, akit nem igen elégített ki a falusi tiszteletesnek szónoklata, — a ki eltudta

Next

/
Thumbnails
Contents