Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-04 / 1. szám

2 Szabad ÚJSÁG Belföld 1993. január 4. f RAGÁBAN Václav Klaus újévi te­levíziós és rádióbeszédében a cseh állam megalakulását legalább olyan fontos eseménynek minősítette, mint 1989 no­vemberét. Szerinte a gazdasági reform eddigi eredményeit sikerként kell el­könyvelni, hiszen nem igazolódtak be a reform ellenzőinek jóslatai, miszerint milliós nagyságrendű lesz a munkanél­küliség és szociális konfliktusok fenye­getnek majd. Pozsonyban Milan KúaZko szlovák külügyminiszter egyértelműen elutasította azt a feltételezést, hogy egy új Kisantant kialakulása egyáltalán szó­ba jöhetne. Mint ismeretes, ezt a kato­nai blokkot Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia alakította ki 1921 és 1939 között, elsősorban Magyarország ellen. JáN ÉARNOGURSKY korábbi szlovák miniszterelnök, a Keresztény­­demokrata Mozgalom elnöke Pozsony­ban úgy nyilatkozott a szlovák állam megalakulásáról, hogy azt újszülött vi­­lágrajöttéhez hasonlította. Annak szülei előbb abban reménykednek, hogy egészségesen jön a világra, majd örül­nek, s mindent megtesznek, hogy a lehe­tő legjobb viszonyok között nevelked­jék. Igaz, pártja ellenezte a csehszlovák államszövetség „lebontását”, az utódál­lamok tényét azonban visszafordíthatat­lan tényként könyveli el. PRÁGÁBAN úgy tudják — és ezt megerősítette a Szabad Európa Rádió tudósítója is —, hogy Miroslav Macek iesz a Cseh Köztársaság első szlovákiai nagykövete. Erről Milan Kúázko mind­össze annyit nyilatkozott, hogy Macek megbízatását még nem erősítette meg a cseh kormány. SzŐLŐSÖN (Vajnory), Pozsony külvárosában a Szűz Máriáról elneve­zett templomban vettek végső búcsút szombaton Pavol Őamogurskytól, aki 1938 és 1945 között az úgynevezett Szlovák Állam parlamentjének képvise­lője volt. Pavol Camogursky volt az éde­sapja Ján Camogursky korábbi szlovák miniszterelnöknek és Ivan íamogurs­­kynak, a Szlovák Nemzeti Tanács ko­rábbi alelnökének. VáCLAV HAVEL volt csehszlovák köztársasági elnök Prágában úgy nyilat­kozott, hogy csökkent hazájának hori­zontja, s lehetőségeinek távlatai, azon­ban új hazája homogénabb a korábbi­nál, elsősorban szellemiekben, a kultú­ra, a politika és a politikai hagyományok terén is. Ez bizonyos előnyöket is jelent­het ama gigantikus átalakítás során, amelyek jelenleg a Cseh Köztár­saságban folyamatban vannak. KaSSÁN az új év első három nap­ján csak nyolc számottevőbb bűncselek­ményt azonosítottak a rendőrök. Egy esetben az utcán egy támadó pisztollyal kényszerített egy járókelőt, hogy adja át neki a nála levő készpénzt. A sértett a támadó kezére ütött, eközben eldörrent a lövés, s a golyó a sértett katján okozott hét napon túl gyógyuló sérülést. Stary HROZENKOVBAN a mor­va—szlovák határon egy eddig ismeret­len tettes megpróbált levegőbe röpíteni egy „vámőrbódét”. Az elkövető eddig meg nem állapított vegyi robbanószert alkalmazott, melynek hatására azonban csak az épület ablakai törtek ki. POZSONYBAN a Keresztutcán le­vő csemegebolt bejáratát felrobbantot­ták, majd onnan a támadók elvitték a pénztárban található készpénzt és nagy­­mennyiségű alkoholt is magukkal vittek. Mivel a robbanás a szomszédos köny­vesbolt kirakatát is tönkretette, onnan is értékes könyveket raboltak a támadók. // O rSÚJFALU és Komárom között újév napjának délelőttjén egy 26 éves tö­rök állampolgár Mazda 626-os gépko­csija az úton megcsúszott, az árokba ro­hant, majd néhányszor megfordult saját tengelye körül. A gépkocsi vezetője és két útitársa súlyosan megsérült, további két útitársuk könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet. . Jelzés nélküli híranyag: CTK, TA SR A kormány és a parlament újévi ülése Ismerni kell a célt Pozsonyban január elsején megtartotta együttes ünnepi ülését a szlo­vák parlament és a kormány, s azon részt vettek a Pozsonyba akkredi­tált diplomáciai testületek képviselői és más külföldi vendégek. A ta­nácskozást Peter Weiss, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának alelnöke nyitotta meg. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy Szlovákia lakossága egyedülálló változást él meg a közéletben és a magánéletben egyaránt Szükségesnek tartotta, hogy mindenkinek meg kell találnia az új, korszerű viszonyát a nemzethez az állampolgársághoz, a történelem­hez és a kultúrához. Január elsejével Szlovákia szerinte elérte a legmaga­sabb szintű politikai megnyilvánulás lehetőségét, az önálló államot Az ünnepi ülésen beszédet mon­dott Vladimír Meciar az önálló Szlo­vákia első miniszterelnöke Ls Beszé­­dében kijelentette: „Az ember min­denre emlékszik az életében, ami az első. Az első napra az iskolában, az első szerelemre, az első csókra, az első napra az első munkahelyen, s minden olyan első kapcsolatra, ami valami újat jelent az ember életében, s ami számunkra új világot nyit meg. Nem­csak mi, hanem a további generációk is emlékezni fognak a Szlovák Köztár­saság létrejöttének, mint önálló állam­nak első napjára, arra a napra, amely­től kezdve minőségi változás követke­zik be a szlovákok, a magyarok, a len­gyelek, a csehek, az ukránok, a ruszi­nok és a romák együttélésében ebben az országban, s mint olyan napra, amely után ezen az új államon keresz­tül fogunk párbeszédet folytatni a vi­lág többi országával. (...) Önálló ország állampolgárának lenni azt jelenti, hogy élni kell annak az országnak a területén, amelyen megvalósítjuk saját életművünket, azt gazdagítjuk, majd átadjuk a to­vábbi generációknak. Önálló állam­mal bírni azt is jelenti, hogy olyan társadalomhoz tartozunk, amely kölcsönösen át van szőve a különbö­ző kapcsolatok fonalaival, amelynek ki vannak építve saját intézményei, amelyben sokoldalúan biztosítottak a közügyek intézésének feltételei, s azokkal segíteni kell az állampolgá­rokat. Ezen intézményeknek óvnia Új év, új ország (Folytatás az 1. oldalról) mozgástéri beszűkülés és nagyobb kiszolgáltatottság a mostohább kö­rülményeknek! (És némelyek még elvárnák, hogy örüljünk is neki.) A nagyvonalúság meghozhatná a megbékélést, a kiegyezést, a nyil­vánvaló veszteségért járó kárpótlást Ennek az igényelt nagyvonalúságnak a mibenléte már körvonalazódik ki­sebbségi mozgalmaink önkormány­zat-tervezetében, amely létünkből fa­kadónak, természetes jussunknak tartja kisebbségi jogainkat A szlovák—magyar együtt­élésnek csak egy járható útja van: a kiegyezés. Ez vezet Nyugat-Euró­az ereje is és olyannyira fogják elismer­ni nemzetközi viszonylatban is. (...) Mit is tehetünk ezekben a pillana­tokban. Elsősorban azt kívánhatjuk az ország lakóinak, hogy találják meg benne saját békéjüket és megelége­dettségüket. Szlovákiának pedig azt kell kívánjuk, hogy arra a hosszú útra, amelyre lépett, lépéseit bizalommal tegye meg, bizalommal saját képessé­geiben. Hogy 1993 nehéz esztendő lesz? Igen. Azonban ilyen nehéz évek­ből már kijutott nekünk. Minden vi­har, minden zivatar után kiderül az ég, minden probléma után új remény születik. Önöknek, valamint a kor­mány tagjainak azt kívánom, hogy jó gazdái legyenek ennek az országnak, hogy olyan törvényeket fogadjanak el, amellyel az ország lakosságának érde­keit szolgálják. Ha így lesz, sikeresek leszünk, s ezekben a sikerekben gyö­keredzik majd megelégedettségünk, önbizalmunk és fokozódik majd jö­­vőnkbe vetett hitünk és bizton­ságérzetünk. (...) Mindent köszönök és mélységes tiszteletemet fejezem ki önök iránt. Örülök az 1993-as évben elvégzen­dő közös munkánknak, s kívánok minden jót, jó egészséget." Ezen az ülésen hozták nyilvános­ságra a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának nyilatkozatát az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásával kapcsolatban. Ebben többek között a következők olvashatók: A Szlovák Köztársaság 1993. ja­nuár elsejével önálló demokratikus állammá válik. A Szlovák Köztársaság mint önálló, független és jogállam egyi­ke a Csehszlovák Szövetségi Köz­társaság utódállamainak. Állami­ságának elveit kifejezte alkotmá­nya elfogadásával, a világ népeihez és parlamentjeihez címzett kiáltvá­nyával, valamint az Európa Ta­nácsban teljes jogú tagként kinyil­vánított óhajával. A nemzetközi szerződésekből reá háruló kötele­zettségeknek aláveti magát, a plu­ralista demokrácia viszonyai köze­pette akar élni és tiszteletben tart­ja az alapvető emberi jogokat. Az említett dokumentumokban foglal­tak teljesítésével és az abból reá háruló kötelezettségekkel a sza­badság, az igazságosság és a béke alapvető garanciáinak kialakítását vállalja magára. A továbbiakban a Szlovák Köz­társaság Nemzeti Tanácsa ünnepé­lyesen kijelenti, hogy a Szlovák Köztársaság az elődök demokrati­kus hagyományaira és humanista hagyatékaira épít, és kész kapcso­latra lépni a világ valamennyi de­mokratikus országával, s azokkal fejleszteni diplomáciai kapcsolatait pába. A többi a Balkánra. Vitatja-e valaki, merre vegyük az irányt? Szomszédom vállalkozói maga­tartásában az a legrokonszenve­sebb, hogy nem kísért benne a be­­hódolás, a megadás. A kudarctól mindenki fél, ő is, de a visszahúzó­dó gáncsok és nehézségek miatt el­képzeléseit nem szokta feladni. S itt találkozik a vállalkozó szomszéd példája azzal az elgondolással, ame­lyet az új évben és az új országban a legszívesebben magunkra, ki­sebbségünkre öltenek. Persze, nem feledve szomszédom kegyes szólá­sát sem: Segedelmeddel, Uram! SZABÓ GÉZA Új „cégtábla” Pozsonyban, amilyen még nem volt A Magyar Köztársaság eddigi főkonzulátusán ezúttal a képen látható szöveg olvasható (TA SR-felvétel) A prágai vár Ulászló-termében A kapcsolatok erősítéséről Újév napján az utolsó helyig megtöl­tötték a Cseh Nemzeti Tanács képvise­lőinek fenntartott helyeket a csehorszá­gi honatyák, a cseh kormány tagjai, va­lamint a Szövetségi Gyűlés volt csehor­szági képviselői. Rajtuk kívül még jelen voltak a diplomáciai testületek tagjai, valamint a cseh politikai, kulturális és gazdasági élet előkelőségei. A tanácskozáson beszédet mondott Milan Uhde, a képviselőház elnöke és Václav Klaus cseh kormányfő, majd felolvasták a CSNT kiáltványát a világ Világpolgárság és nemzetállam (Folytatás az 1. oldalról) hosszabb távon melyiknek van na­gyobb létjogosultsága. A kozmopolitizmus eszméje Számos politikus a kozmopolitiz­­musnak az európai kultúrába törté­nő beépüléséről szólva arra hivatko­zik, hogy Goethe és Schiller is büsz­kén vállalták ezt az eszmeiséget, ép­pen a széttöredezett nemzetálla­mokkal szembeni magasabb rendű értékek védelmében. Ezzel kapcso­latban röviden meg kell jegyeznünk, hogy az angol és a francia felvilágo­sodás, illetve a 19. század elejéig tar­tó német területi és hatalmi meg­osztottság, a kisállamok rend­szerének tarthatatlansága valóban nagy hatással volt Goethe és Schiller nézeteinek alakulására. Azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy világpolgárságuk megfogalma­zása idején az apró német fejede­lemségek, grófságok, önálló városok minden tekintetben szűknek bizo­nyultak a szélesebb körű, magasabb rendű társadalomszerveződés iránt fogékony szellemóriások számára. A napóleoni háború nyomán be­következett összeomlás részben iga­zolta őket, ez azonban nem változ­tat azon a tényen, hogy a világpol­gárság eszméje lényegében túlzó, és utópisztikus elképzelés, különösen, ha úgy állítjuk be, hogy az a világ valamennyi polgára számára üdvö­zítő és elérhető állapot, illetve lehe­tőség. Kant szerint az ember a világ polgáraként szabad lehet, mivel az emberi akarat és a tiszta ész révén nincs alávetve a természettörvé­nyeknek. Schiller az írók, költők, fi­lozófusok előjogának tartotta, hogy lélekben korhoz és néphez nem tar­tozva, minden korok kortársaiként alkossanak. Ezzel elszakadva tértől, már az időre is kiterjesztette a világ­­polgárság fogalmát, igaz, csak bizo­nyos értelemben, és csupán a szel­lem embereire korlátozottan. A néphez és a nemzethez nem tartozó, az egyetlen hatalmas társadalmat létrehozó emberiség világának pol­gárává válni kétségkívül ma is izgal­mas játéka a képzeletnek. >» Es a kis nemzetek? De körültekintve a földgolyón, a különféle térségek közösségeinek eltérő mentalitását,' Civilizáltsági fo­kát, fejlődési irányát és konfliktusait érzékelve rádöbbenhetünk arra, hogy a globális társadalomba vetett remények hiábavalóak és időszerűt­lenek. Rádöbbenhetünk, hogy a kozmopolitizmus nem lehet megha­tározó eszme a nemzetek s különö­országaihoz és parlamentjeihez. Mindkét felszólaló olyan szellemben nyilatkozott, hogy az új cseh államban olyan viszonyokat kell teremteni, ame­lyek közepette sohasem térhet vissza az erőszak és virágzó demokratikus or­szágot kell építeni. Olyan gazdasági reform folyik az országban, amely a posztkommunista államokban szinte példátlan. Eközben az ország arra tö­rekszik, hogy szomszédaival és elsősor­ban Szlovákiával a lehető legjobb viszo­nyokat alakítsák ki. sen a szuverenitásuk megőrzése szempontjából veszélyeztetettebb kisebb nemzetek számára, annak el­lenére, hogy az önmagát világpol­gárnak valló, örökmozgó ember nagy szolgálatokat tehet és tesz a kapcsolatteremtésben és a kapcso­lattartásban. Akik pedig államkö­zösségekben látják a nagy társada­lomhoz vezető átmenetet, azok sem feledhetik, hogy e képződmények is csupán stabil társadalmi közösségek együttműködése révén biztosít­hatják fennmaradásukat. Persze, a demokráciához és a há­zassághoz hasonlóan a jól működő, társadalmi-politikai torzulásoktól mentes nemzetállam sem áll a töké­letesség csúcsán. Csak éppen nem találtak ki nála jobbat... (Ez utóbbit pedig nem ártana jól agyukba vésniük azon szlovák politi­kusoknak, akik a jelenlegi nemz~ ' eufóriában akarnak nemzetül’ „teremteni”abból, ami sosem s nem is lesz — az! — n­kell az állampolgárok biztonságát, törődni művelődésének lehetősége­ivel, segíteniük kell szociális ráutalt­ságuk idején, törődniük kell egész­ségükkel, feladatuk a társadalom működésének biztosítása és felelős­séggel viseltetnek mindazon törté­nések iránt, amelyek ebben a társa­dalomban előfordulhatnak. (...) Önálló állammal bírni azt is jelenti, hogy felelősséggel kell viseltetnünk iránta, ismerni kell a célt, s olyan alap­vető célokat kitűzni a legközelebbi időszakra, amelyről világos elképzelé­seink vannak, s amelyeket feltétlenül el akarunk érni. Mindenekelőtt szük­séges nagyon gyorsan létrehozni az ál­lamhatalom központi szerveinek egész skáláját. Erre nincs több időnk két hónapnál. Nagyon gyorsan alap­vető változásokat kell elfogadnunk a törvényalkotási folyamat egészében. Nem elég, hogy a törvények jók legye­nek, ’befelé’, hanem azoknak elfogad­­hatóaknak kell lenniük a határokon túl is, az Európai Közösség országai­ban is. Integrációs törekvéseinket ez­úton is hangsúlyozzuk, ugyanis az Eu­rópai Közösséghez akarunk tartozni. Természetesen mindez nagyobb kö­vetelményeket ró a kormányra, az ál­lamigazgatásra abban a tekintetben, hogy mielőbb befejezzük az önállósu­lás szakaszát és kezdjük el az állam folyamatos fejlődése építésének idő­szakát. Amennyire elégedettek lesz­nek állampolgáraink, amennyire mű­ködőképes lesz ez az ország, olyan lesz

Next

/
Thumbnails
Contents