Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

1953. január 4. ТОМОШИ V© S 3

fzafiaif

A Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitünteteti Paul Robeson az amerikai nép békemozgalmérói

Sztálin elvtárs válaszainak nemzetközi visszhangja

BÉCS

A „Der Abend” című demokratikus osztrák lap rámutat: J. V. Sztálin nyilatkozata újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió minden alkalmat megragad a béke megóvása érdekében. „Sztálin szavai a világ százmillióinak kívánságát fejezik ki. A népek a nagyhatalmak közötti megbékélést követelik, amint ezt a Népek Békekongresszusának felhívásai is hangoztatják” — írja a „Der Abend”.

Az „österreichische Volksstimme”, az Osztrák Kommunista Párt napilapja vezércikkében a többi között így ír: „Sztálin szavaiban a Szovjetunió békepolitikája tükröződik. Ha megkérdeznék a különböző országokban élő milliókat: mit válaszoltatok volna ti a „New York Times” munkakatársának kérdéseire, a milliók ezt mondanák: „Sztálin válasza a mi válaszunk is!”

„Sztálin szavai — folytatja а/ар — az egész világ százmillióinak szivéből eredtek. Sztálin igennel válaszolt a békés együttélésre, igennel válaszolt a hidegháború megszüntetésére, igennel a koreai háború befejezésére, igennel az államférfiak tárgyalásaira. Sztálin csak akkor mond nemet, hogyha háborús előkészületekről, fegyverkezési versenyről, a hidegháború fokozásáról, gyilkosságról és bombákról van szó. Sztálin válasza az emberek millióiban és millióiban erősítette meg a béke megőrzésének reményét. Ezek az embermilliók újra és újra idézni fogják Sztálin szavait, mindenütt, ahol a háború elkerülésének lehetőségéről és a béke megőrzéséről lesz szó” — írja befejezésül a lap.

DÜSSELDORF

A „Freies' Volk”, a Német Kommunista Párt központi lapja J. V. Sztálin nyilatkozatával foglalkozó vezércikkében megállapítja: „Sztálin a legszebb újévi ajándékot adta a világnak. A nyugati hatalmak a nyugtalanság, a kormányválságok, a lázas fegyverkezés és a koreai borzalmas gyilkosságok perspektíváját nyújtják a világnak, félelmet, nyugtalanságot keltenek a békére vágyó emberek szívében. Ezzel szemben Sztálin azt közölte a szavaira figyelő világgal, hogy a béke fenntartása Tehetséges. Vessünk véget hazánkban a szovjetellenes uszításnak! Töröljük el a bonni rendszert, 'amely a népek egymás elleni uszítására épül, lépjünk a megegyezés útjára, ahogy azt minden békeszerető nép kívánja”.

ESSEN

„Ha Sztálin szól, az egész világ felfigyel szavaira. A népek tudják, hogy beszédeiben és nyilatkozataiban az emberi társadalom legfontosabb problémáiról beszél és egyszerű, világos válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyék az emberek jövőjét érintik” — írja az Essenben megjelenő „Neue Volkszeitung”. /

HAMBURG

Alfred D r e g e r volt szociáldemokrata szenátor, a Népek Békekongresszusán résztVett hamburgi küldöttség vezetője ezeket mondotta J. V. Sztálin nyilatkozatáról '

„A Sztí'in-nyilatkozat azt a meggyőződést kelti bennünk, hogy a világ békéje fennmarad. Minden becsületesen gondol- | kodó embernek fel kell ismernie, hogy a Szovjetuniónak semmiféle agressziós szándékai sincsenek. Sztálin nyilatkozata ismételten bebizonyítja az egész világ előtt, hogy a Szovjetunió minden erőfeszítése a béke fenntartására irányul”.

STUTTGART

A nyugatnémetországi Stuttgartban megjelenő „Volksstimme” című lap a többi között ezeket írta Sztálin elvtárs nyilatkozatáról :

Sztálin szavaiban a világ valamennyi népe újból igazolva látja, hogy a Szovjetunió milyen őszintén törekszik a béke fenntartására. Németország és különösen Nyugat-Németország lakossága örömmel üdvözli Sztálin arra irányuló fáradozásait, hogy békésen kiküszöbölje az ellentéteket az - Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Németország lakossága forrón óhajtja ezt a megegyezést, mert reméli, hogy ez meggyorsítja a német kérdés békés megoldását és lehetővé teszi, hogy Nyugat-Németország népe megszabaduljon az Idegen megszállástól. Németország lakossága maga akar dönteni sorsa felől, vissza akarja nyerni szabadságát és függetlenségét.

A „Pravda” közli newyorki tudósítójának, I. Filippovnak Paul Robesonnal „A népek közötti béke megszilárdításáért” Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett neves néger énekessel folytatott beszélgetését.

— Ma van életem legnagyobb és legboldogabb napja — mondta Robeson. — „A népek közötti béke megszilárdításáért" Nemzetközi Sztálin-békedíjjal történt kitüntetésem híre gyorsan elterjedt békehacorstársaim körében. Az üdvözlő táviratok és levelek tömegével árasztanak el. Sok ismeretlen ember állít meg az utcán, lelkesen üdvözöl,sikereket kíván és ígéretet tesz, hogy támogat a békeharcban.

— Nemzetközi Sztálin-békedíj — hangsúlyozta ezután Robeson — a legnagyobb megtiszteltetés számomra. Ez a kitüntetés azonban — amelyben a békéhez való szerény hozzájárulásomért részesültem — nem csupán engem illet. Ez a kitüntetés: szól mindazoknak a becsületes amerikaiaknak, akik felemelték szavukat a béke védelmében. *

— Ügy gondolom — folytatta Robeson — hogy nemcsak saját véleményemet, hanem békeharcostársaim véleményét is kifejezem, ha kijelentem, hogy az a magas kitüntetés, amelyben részesültem, bennünket, a béke amerikai

A Népek Békekongresszusán részvett jogászok felhívást intéztek a világ jogászaihoz. Felhívásukban megállapítják, hogy egyes országokban demokráciaellenes jogszabályok vannak még érvényben és vannak más országok, amelyekben most élesztik újjá azokat. Ezekben az országokban nem érvényesülnek azok az általános szabályok és azok az általánosan elismert jogelvek, amelyek a demokratikus szabadságjogok biztosítását célozzák. A Népek Békekongresszusán résztvett jogászok ezért felhívják minden ország jogászait,

A „Pravda” a „TASZSZ” jelentése alapján közli Hewlett Johnson canterbury-i érseki helynök nyilatkozatát a Népek Békekongresszusáról.

„Ez volt a legfigyelemreméltóbb tanácskozás, amelyen valaha is résztvettem. Nem kétséges, hogy ez a kongresszus rendkívül sikeres volt és az angol küldöttség, amely-A lapok közölték a „Lengyel Távirati Iroda" közleményét, amely elmondja, hogy J. Kowalski és S. Siencko, az amerikai és angol hírszerző szolgálat által fenntartott népellenes WIN-szervezet vezetői jelentkeztek az államvédelmi szerveknél. Kuwalski és Siencko elmondták, hogy a WIN-szervezet maradványai úgynevezett külföldi „képviselettel” álltak összeköttetésben és 1949 kezdetéig az angol hírszerző szolgálat feladatait teljesítették. 1949 februárjában a „képviselet” kapcsolatot teremtett az amerikai hírszerző szolgálattal és a következő évben egyezményt kötött vele. Az egyezmény szerint a WIN- nek felforgató és kémtevékenységet kellett kifejtenie Lengyelország területén. A WIN pénzhíveit arra kötelez, hogy még aktívabban és még álhatatosabban harcoljunk a béke védelmében.

— Ma sokkal inkább, mint valaha, meggyőződésem, hogy a békemozgalom minden nehézség és akadaly ellenére növekszik és terjÄ az amerikai nép körében. Különösen hangsúlyozni szeretném, hogy a Nemzetközi Sztálin-békedíjjal történt kitüntetésem nagyjelentőségű annak a harcnak a szempontjából, amelyet a néger nép vív szabadságáért az Egyesült Államokban és mindenütt, ahol a négereket elnyomják. A négerek és más gyarmati népek szabadságharca elválaszthatatlan a békeharctól. Mélységes meggyőződésem, hogy Sztálin-békedíjjal történt megtisztelő kitüntetésem minden elnyomott nép szabadságharcának komoly erkölcsi támogatását jelenti.

Befejezésül Robeson ezeket mondotta:

— Biztosítani akarom a Szovjetunióban és más országokban lévő barátaimat, hogy minden erőmet latbavetem annak a nemes harcnak érdekében, amely közös ügyünkért, a békéért, a különböző fajú és nemzetiségű emberek szabadságáért és egyenlőségéért, a földkerekség minden egyszerű emberének boldogságáért folyik.

hogy tartsanak értekezletet, amelyen foglalkozzanak azzal: milyen eszközökkel lehet érvényrejuttatni a demokratikus szabadsájogok tiszteletét.

A Népek Békekongresszusának befejezése után a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége ülést tartott, amelyről felhívta a jogászokat arra, hogy védjék meg a számos országban eltiport demokratikus szabadságjogokat; harcoljanak azok jogi védelméért, akiket a béke érdekében kifejtett nemes tevékenységük miatt üldöznek.

ben az Angol Munkáspárt 50 tagja, 93 szakszervezeti funkcionárius és 10 lelkész vett részt, kifejtette álláspontját” — jelentette ki Hewlett Johnson.

Hewlett Johnson kiemelte, hogy sok ország és sok hitfelekezet papjai támogatták a koreai háború haladéktalan befejezésére irányuló felhívást.

beli és egyéb segítséget kapott az amerikai hírszerző szolgálattól.

Kowalski és Siencko dokumentumokat (rejtjelek, felszerelések, levelek stb.), valamint rádiókészülékeket, fegyvert és több mint egymillió dollár összeget adtak át az államvédelmi szerveknek.

Kowalski és Siencko kijelentették, hogy meggyőződtek a népi hatalom és a lengyel nép elleni harc kilátástalanságáról, felismerték a WIN és a külföldi „képviselet” népellenes lényegét, s elhatározták, hogy leleplezik a világ közvéleméelött az amerikai és angol hírszerző szolgálat lengyelországi mesterkedéseit.

A haladó emberiség üdvözli Sztálin elvtárs válaszait

PEKING

A „Zsenminzsiabo” „Sztálin szavai lelkesítik a világ népeit” című vezércikkében a többi között a következőket írja:

„Az amerikai agresszorok — akik a szovjetellenes „hidegháborúra” uszítanak — nemcsak a Szovjetunió és a népi demokratikus országokat fenyegetik, hanem kihívóan sértik más országok szuverénitását és függetlenségét is. Még Nagy-Britannia, Franciaország és más kapitalista országok számára is mind világosabbá válik, hogy nem a Szovjetunió vagy a népi demokratikus országok veszélyeztetik érdekeiket, nemzeti szuverénitásukat • és függetlenségüket, nem ezek az országok avatkoznak belügyeikbe, hanem „barátjuk”, az Amerikái Egyesült Államok”.

A „Zsenminzsibao” vezércikkét ezekkel a szavakkal fejezi be: Sztálin felszólítja a világ népeit, hogy “küzdjenek a békéért. A világ népeinek igazságos harca — amely újabb erőt merít Sztálin szavaiból — diadalmaskodik.

VARSÓ

A „Trybuna Ludu” vezércikkben méltatta a nyilatkozat hatalmas jelentőségét.

Az új év küszöbén elhangzott egy hang, amely bátorítja és lelkesíti a békeszeretö emberek százmillióit a békéért folytatott küzdelemben — írja a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi lapja. Sztálin válaszaiban ismét leszögezte annak a politikának alapvető elveit, amelyet a szovjetek országa 35 esztendő óta* következetesen és rendíthetetlenül folytat.

A „Trybuna Ludu” a továbbiakban Sztálin nyilatkozata kapcsán visszaemlékezik a Népek Békekongresszusára és megállapítja: „A Népek Békekongresszusának küldöttei eyyhangú felhívással fordultak minden nagyhatalomhoz: „Tárgyaljatok!” A Szovjetunió elsőként válaszolt: „Készek vagyunk tárgyalni!” Minden, ami hozzájárulhat a nemzetközi helyzet feszültségének enyhüléséhez, az emberiség által hőn óhajtott béke megőrzéséhez, közeláll a Szovjetunióhoz. Sztálin válaszai visszatükrözik mindazokat a mélyről jövő érzéseket és törekvéseket, amelyeket a Bécsben megtartott Népek Békekongresszusán juttattak kifejezésre”.

SZÓFIA

A „Rabotnicseszko Delo” „A békeharcot lelkesítő szavak” című vezércikkében J. V. Sztálin nyilatkozatát kommentálva, a következőket írja:

A bolgár nép őszinte örömmel fogadta a nagy vezér és tanító reménytkeltő szavait.

A bolgár dolgozók Sztálin elvtárs bölcs szavaiból lelkesedést merítve, megkétszerezett energiával szolgálják a haza szocialista átalakításának nagy ügyét.

RÓMA

Az olasz békeharcosok tömegeinek érzéseit Sztálin nyilatkozata után elsőnek Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára tejezte ki, aki hangsúlyozta: „Sztálin, a Szovjetunió folytatja következetes és türelmes békepolitikáját. Majd elválik, hogy a másik .oldalon is folytatják-e a fenliéjázó és brutális háborús politikát".

Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára nyilatkozatában kijelentette: „Sztálin szavai megerősítik, hogy a Szovjetunió a jelenlegi világválság megoldására törekszik”.

PÁRIZS

A „l'Humanité” vezércikkében ezeket írja:

Sztálin elvtérsnak az a válasza, hogy kedvezően fogadna olyan javaslatot, amely az Eisenhowerral való találkozás lehetőségének megvizsgálását célozza, arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió éppúgy kész tárgyalni az új amerikai kormánnyal, mint ahogy eddig is kész volt tárgyalásokat folytatni az eddigivel is.

A „l'Humanité” a továbbiakban az imperialisták „hidegháborús” manővereit sorolja fel, majd megállapítja: „Mindezek az akadályok elháríthatók a béke útjából. , Észre kell téríteni a háborús uszítókat, kényszeríteni kell őket a békés együttélésre — ez most a népek elsőrendű feladata az egész világon. A jelenlegi nemzetközi eiőviszonyok közepette, amikor a béke erői egyre növekszenek és erősödnek, ez a feladat sikerrel megvalósítható”.

„Szerencse", melyet nem lehet irigyelni

Franciaországban a fegyverkezési hajsza az iskolai oktatást is egyre nehezebb helyzetbe hozza. A kormány a költségvetési kiadásoknak ugyanolyan szégyenletesen csekély hányadát fordítja közoktatásra, mint a kultúra-ellenségéről hi-hedt fasiszta Franco-kormány és ezzel jelenleg a harmincadik helyen áll a világon.

Franciaországban nincs elég tanító és rendkívül kevés az iskolaépület. A gyermekek igen sok helyen mocskos, félig tönkrement, beomlással fenyegető helyiségekben, elviselhetetlen körülmények közölt, összezsúfolva kénytelenek tanulni. A „l’Humanité" megírta, hogy Párizs XIII. kerületében például átlagosan 122 diák tanul egy-egy teremben. A „Vie Ouvriere” című francia lap szerint az utóbbi időkben több esetben fordult elő, hogy az iskolákban a tanítás alatt beomlottak a falak, s maguk alá temették a gyermekeket. Mint a lap írja', október 7-én például a franciaországi Orange város egyik iskolájában beszakadt a menyezet, néhány nappal később pedig Párizsban, a Sablonniere-utcában összedőlt az egyik „iskolaépületté” kinevezett fabarak. A lap szerint legalább még 40.000 tanteremre és ugyanannyi tanítóra volna szükség ahhoz, hogy Franciaországban az iskolai oktatás terén valamennyire is normális állapotokat teremtsenek.

A francia iskolák tragikus helyzete miatt a kormány kénytelen volt külön bizottságot alakítani, amely tervezetet dolgozot ki az iskoláknak nyújtandó segélyről. E bizottság szerfelett óvatos számítása szerint a közoktatásügy megjavítására a legközelebbi öt év alatt 975 milliárd frankot kellene fordítani. A Pinay-kormány viszont mindössze arra tett ígéretet, hogy 270 miliárd frankot irányoz elő.

Ezt a politikát alátámasztandó, a francia reakció különböző kísérleteket tesz arra, hogy lebeszélje az ifjúságot a tanulásról. Nemrégiben jelent meg a „Figaro” című reakciós lapban Pierre Audiat cikke. Audiat cikkében arról panaszkodik, hogy az „oktalan” francia gyermekeket és szüleiket semmiféleképpen nem lehet gieggyőzni arról, hogy a középiskolái végzettség felesleges fényűzés. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után — jelenti ki Pierre Audiat — egyre több fiatalember kényszerül majd nyomorúságos tengödésre, mert nem lesz könnyű számukra képességeiknek megfelelő elhelyezkedést találni.

A „Figaro” című lap egy másik cikke statisztikai adatokra hivatkozva arról ír, hogy a középiskolát végzett francia fiatalok közül csak kevesen számíthatnak arra, hogy főiskolára jutnak. De — állapítja meg a cikk — gyakran nem irigylésre méltók még azok a „szerencsések” sem, akiknek sikerül elvégezniük a főiskolát. A cikk szerzője ezért olyan „gépnek” nevezi a francia egyetemeket, amely „elvesztett illúziókat és sikertelen karriéreket gyárt”.

Voltaire és Rousseau hazájában tehát (ahol most egyre újabb repülőtereket és katonai támaszpontokat létesítenek az amerikai megszállók számára) nem akad pénz iskolák építésére, tanítók kiképzésére, a felnövő állampolgárok oktatására.

A Népek Békekongressľusán résztvett jogászok felhívása a világ jogászaihoz

Hewlett Johnson nyilatkozata a Népek Békekongresszusáról

Az amerikai és angol hírszerző szolgálat lengyelországi aknamunkája