Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-01 / 282. szám

2 SOMOGYI NEFI Af Csütörtök, 1955, december 1. DUCLOS ELVTÁRS: Ä szét a francia népiek kell adni! A francia nemzetgyűlés bizalmi vitája Párizs (MTI). A francia nemzet­gyűlés november 29-i ütésén Jacques Duclos hangsúlyozta, hogy a Francia Kommunista Párt nem szavazhat bi­zalmat a kcmmányniafc. — Követeljük, bocsássák szaba­don a le tartózta tottekart, az. Eszak- Afrifeátoan internáltakat, küldjék ha­za a behíveitt 'katonákat, akiket azért szólítottak zászlók álló, hogy hábo­rút viseljenek az algériai nésp élten — hangoztatta Duclos. — Az algériai nép követeléseit; és jogait el kel is­merni. Követeljük a tárgyalások politi­káját, mert egyedül ez felel meg Franciaország igazi érdekeinek, ez kell hogy felváltsa az erő­szak politikáját. Duclos követelte, hegy a választá­sokat a lehető leggyorsabban 'bonyo­lítsák le és vessenek véget e téren minden mesterkedésnek. Követelte, hogy mellőzzék a személyre szóló ke­rületi választások csalárd és igaz­ságtalan módszerét, amelyet úgy lát­szik a miniszterelnök végső fokon előnyben részesít. —■ ■ A magunk részéről mindent megteszünk, hogy meghiúsítsuk a választásoknak ezzel a módszerrel történő lefolytatását — mutatott rá Duclos á‘" továbbiakban —, mert meggyőződésünk, hogy eljárásunkkal a demokratikus szabadságjogokat védjük. — Mindenképpen megtagadjuk a kormánytól, a bizalmat :— jelentette ki végül Duclos —, ment a jótentegi helyzetben a hózfeloszlatás lehetővé tenné, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek az előttünk lejátszó­dó mesterkedéseknek, hogy a szót a népnek adják és hogy pontot tegye­nek egy kóros politikára. Ezt a politikát a lehető leggyor­sabban fel kell váltani balol­dali politikával, tehát a nemzeti függetlenség, a béke, a szabad­ság, a világi oktatás védelmének és a szociális haladásnak a Po­litikájával. Ductos beszéde után Momsabent és Jeain Michel Flandin ©aiuilteista kép­viselők kijelentették: a kormány el­len szavaznak, mert nem értenek egyet észalk-afrikaá' és választási po­litikájával. Ezután Faure miniszterelnök több mint félórás beszédben igyekezett igazolná politikáját. • A miniszterelnök felhívta a több­séget, tegyen áldozatkészségről tanú­ságot és legyen bátorsága ahhoz, hogy már most kitűzi a választások végleges időpontját. Az ülést ezután fölfüggesztették, majd megkezdődött a szavazás. A Faure-kormány a bizalmi szava­záson 318 szavazattal 219 ellenében kisebbségben maradt. A szavazás eredményének kihirde­tése után összeült a minisztertanács, hogy a szavazás teremtette helyzetet megtárgyalja. Dulles nem gondolja végig, mit tess ... Walter Lipptnann cikke New York (TASZSZ). Walter Lipp- mam ‘amerikai publicista a New York Herald Tribune-ban élesen bí­rálja az Egyesült Államoknak az új ÉNSZ-tsgok felvételének kérdésében elfoglalt álláspontját. Kifejti, hogy az Egyesült Államok álláspontja »példa arra, hogyan lehet elveszííen: a presztízsét, a befolyást, hogyan le­het úgy eljárni, hogy országunk os­tobának tűnjék, annál az egyszerű oknál fogva, hagy a, vezető emberek nem gondolák át, mi történik és mit cselekszenek-«. Amikor Kanada javasolta — foly­tatja Lippmamm —, hogy vegyék fel mind a 18 kérelmező országot, »a Szovjetunió, amelynek pedig nehe­zére esik elfogadni Spanyolország és Japán felvételét, hozzájárult ehhez-«. muzulmán képviselői megismételték elhatározásukat, hogy nem hajlandók a Soustel£ie-fé!e refcinmitervet megvi­tatni. A muzulmán képviselők hang­Ugyarakkor azonban Dulles és Lod­ge »határozottan fellépett Külső- Mongólia eilen«. (így nevezi Lipp- mainn a Mongol Népköztársaságot. — A szerk.) És így az Egyesült Álla­mok »vált az egyetlen akadállyá Olaszország, Spanyolország, Japán és a többi ország felvétele szempontjá­ból«. Uppmaipn hozzáfűzi, hogy ha az Egyesült Államok meghiúsítja a 18 ország egyidejű felvételéről szóló ja­vaslat elfogadását, sikkor »az egész viliág megbélyegez bennünket«. »Eb­ibe a nehéz helyzetbe annál az egy­szerű oknál fogva kerültünk — álla­pítja meg Lippmamm —, hogy Dulles és Lodge nem vett magának annyi fáradságot, hogy végiggondolja, mit tesz... « súlyozzák, hogy ők az algériai nép akaratának kifejezői. Legutóbbi ha­tározatukban ki is je’ient ették: a nép nagy többsége az algériai nemzeti eszme híve. \ marokkói kérdés az ENSZ-közgvfílés politikai bizottsága előtt New York (TASZSZ). Az ENSZ közgyűlésének X. ülésszakán a poli­tikai bizottság november 28-án a ma­rokkói kérdést tárgyalta. Sukeiri, Szíria küldötte hangsú­lyozta, hogy Bem Jusszeí marokkói szultán visszatérését csak kezdetnek ’ehet tekinteni. E lépést követően Franciaországnak be kell szüntetnie a megtorló intézkedéseket, fel kell oszlatni a koncentrációs táborokat és o'yan szerződést ke’l köpnie, amely­ben é’ésmeri Marokkó szuverenitását és függetlenségét. Suko'ri harmincegy küldöttség ne­vében határozati javaslatot terjesz­tett elő a tárgyalt kérdésről:. »A közgyűlés —hamisaik a határo­zati javaslat — megvizsgálta a ma­rokkói kérdést. Tekintetbe vette, hogy Franciaország és Marokkó kö­zött ebben a kérdésben tárgyalások 'kezdődnek. Kifejezi kielégítő meg­oldását, ezért elhatározza, hogy a napirendi pont további tárgyalását elnapolja«. A határozati javaslatot 49 szava­zattal, 5 tartózkodás mellett elfogad­ták. Feszült hangulatban nyílt meg kedden az algériai parlament újabb ülésszaka Az úgynevezett második koltegiuim J. Bros Tito elnök bessámolója Jugoszlávia Dolgosó Népei Szocialista Szövetsége ssövetségi bizottságának ülésén Belgrad (TASZSZ). A jugoszláv rádiójelentések szerint Jugoszlávia Dolgozó Népéi Szocialista Szövet­ségének szövetségi bizottsága no­vember 27-én Belgrádban üllést tar- tett és megtárgyalta a gazdasági problémákat. Tito elnök beszámolójának elején arról beszélt, hogy a jugoszláv ipar és általában a gazdaság távlatai ter­vezésében bizonyos módosításokat kell tenni. Ez még nem jelenti azt — hangsúlyozta -—, hogy hiba volt a nehézipar fejlesztésére fordítaná a fő figyelmet. A nehézipar elsőrendű fejlesztésére azért volt szükség, hogy Jugoszlávia leküzdje az ipari fej­lődésben mutatkozó nagy elmara­dást. Most azonban a nehézipar fejlődése olyan fo­kot ért el, hogy létrejött az az alap, amelyen a jövőben lassab­ban és fokozatosabban lehet to­vább építeni. Ez nem jelenti azt, hegy a nehézipart most kizárjuk az ország továbbfejlesztésének folyamatából. Most sírról' van szó, hogy az ipar fejlődése lassúbb és fctoozatoisaíbb le­gyen. A jövő beruházási politikája tö­rődni feg azzal, hogy a beruházáso­dat elsősoibap a 'belső szükségletek kielégítésére, azaz a leggyorsabb bel­ső fejlesztésre fordítsák. Mindenek­előtt az az ipar fog épülni és fej­lői, amely jugoszláv forrásokból származó különféle myer,sanyagfajtá- krt dolgoz fel. A jövő gazdasági politikájának egyik fő feladata, hogy mezőgazda- sági termékek kivitele céljából új lehetőségeket kutasson fel. Az új jugoszláv gazdasági politi­ka abból indul ki, hogy nem kell kizárólag új, nagy 'beruházásokra törekedni. A termelésben kevés esz­közzel is lehet igen gyorsan elérni nagy eredményeket. Tito elnök arra is rámutatott, hogy ellenőrizni kell a ‘beruházásek felhasználását. Elítélte azt az irányzatot, hogy nagy és igen drága épületeket építsenek, különösen ott, ahol ez teljesen felesleges. Intézkedéseket kell tenni a gazdasá­gosabb építés céljából. Az idén nem kezdünk új, nagy lé­tesítmények építésébe. Elhalasztjuk azoknak a létesítményeknek a nem­rég megkezdett építését, amelyek a jugoszláv gazdaság fejlődésének je­lenlegi szakaszán nem elengedhetet­lenül szükségesek. Meghosszabbítjuk azoknak a létesítményeknek az épí­tési határidejét, amelyek nagy össze­geket követelnek és a tehető legha­marabb üzemlbehelyezzük azokat az objektumokat, amelyek építésének rövidesen be kell fejeződnie. Tito elnök szavai szerint ezek az intézkedések hivatottak könnyíteni a üg ószláv polgárok terhein, egyen­súlyba hozni az ország fizetési mér­legét és biztosítani a gazdaság egyenletes fejlődését. Ezek az intéz­kedések nem lesznek tartós jelle­gűek. Nem változtatják meg a ne­hézipar további építésére és az ener­getikai 'bázis fejlesztésére irányuló jugoszláv politikát, mert ©nélkül ’em lehet megvalósítani a szocializ­must. A mezőgazdasági szövetkezeti moz­galomról - szólva Tito elnök kijelen­tette, hogy Jugoszlávia nem mondott le fa­lun sem a szocialista termelési mód terjesztéséről. Azért nem, mert szocialista országnak nem lehet hét termelési rendszere — szocialista és kapiía’ista —, ha teljesen meg akarja valósí­tani a szocializmust, I+t arról van szó — mondotta Tito elnök —, hogy küílönféte eszközökkel fokozatosan lehetővé tegyük a meg­lévő jugoszláv szövetkezeteknek, hogy a lehető leggyorsabban jó ol­dalukról mutatkozzanak meg úgy, hogy vonzó tényezőt jelentsenek az összes olyan egyéni mezőgazdasági termelő számára, akik eddig még ”vv gondolták, hogy. a szövetkeze­ten kívül jobban lehet létezni és fej­lődni. A szövetkezetek kapták azt a szerepet, hogy az egyénileg dolgozó parasztoktól felvásárolják a mező- gazdasági termékeket, ami a mező- gazdasági termékek belső piacának megszilárdítására irányuló erőfeszí­tések sorában fontos lépés előre. Az a vélemény, hogy ily módon a szö­vetkezetek fejleszthetik termelésü­ket. De a mezőgazdasági termékfel- vásárlás funkciója a mezőgazdasági szövetkezetek munkájában niem a lé­nyeges. Elsősorban az a -hivatásuk, hogy a mezőgazdasági termelés fo­kozásának tevékeny tényezői legye­nek. Tito elnök 'beszámolójának végén a jugoszláv külkereskedelem és bel­ső piac problémáival foglallkozott. AZ EMBER SZÁRMAZÁSA M. F, Nyesztruh, a biológiai tudományok kandidátusa A pártoktatős hallgatói közül többen kérték, közöljünk cikket az ember származásáról. Ilyen kéréssel fordultak hozzánk töb­bek között a balatonszárszöi Bé­ke és a nagycsepelyi Kossuth TSZ-böl. A kérésnek szerkesztő­ségünk készséggel tesz eleget. Egy legenda szertefoszlik Majdnem száz évvel ezelőtt a Nyu- gat-Németországban fekvő Neatnder- ta! völgyében egy ásatásnál az agyagréteg eltakarítása közben egy emberi koponyadarabra és néhány más csontra bukkantak. A letet kö­zelében tartózkodó egyik tudós ta­nulmányozná kezdte a csontokat. Észrevette, hogy a koponyafedél szo­katlan alakú: a vastag szemöldök- csontú, erősen kiugró homlok a ma­jomra emlékeztet. A koponya agy- velőt befogadó belső nagyobb térfo­gata azonban határozottan arról tett tanúságot, hogy ez csak emberi ko­ponya lehetett. Abban az időben a tudomány és a vallás között parázs vita folyt az ember származáséról. Habár a tudó­sok 'gyakran bukkantak a földiben kőszerszámokra és a táboridzmiarad- ványokból eredő hamura és szénre, tízezer, sőt százezer évvel ezelőtt élt emberek csontjait igen ritkán sike­rült találná. A biblia szerint -a világ csupán, kö­rülbelül hét és félezer esztendős. Ép­pen ezért a több tízezer évvel ezelőtt élt emberfortmájú élőlény csontjai­nak felfedezése arról tanúskodott, hogy ‘az ősember sokkal régebbi időkben élt, mint amit a biblia meg- jételt és ez a tény megdöntötte az ember csodás teremtésének legendá­ját. Miről tanúskodik az emberi méhmagzat? Darwin, a kiváfó angol természet- búvár már a múlt század közepén beigazolta, hogy az ember nem ter- mészetfölötiti erőknek köszönheti származását, hanem az álilátviilág hosszadalmas fejlődési folyamatának. Az ember, éppúgy mint az- állat, on- dószálliál megtermékenyített egyet­len petesejt alakjában kezdi el éle­tét. Valamennyi élőlény, beleértve az embert is, a távoli múltban közös őssel bírt. Énről tanúskodik az em­beri méhmagzat, mely fejlődése fo­lyamán ugyanazt az utat teszi meg, melyet az ember ősei megtettek. Az egyhónapos magzat a halra emlékez­tet, ugyanis a nyak két oldalán né­hány kopoltyúív helyezkedik el, me­lyek között kopoityúbarázdék van­nak. A magzat testének ilyen felépítése alátámasztja Darwin tanítását, mely kimondta, hogy a szárazföldi áiíliatok vízi ősöktől származnak. Az egyhónapos magzatnak farka van, mely körülbelül nyolc-tíz fark- csigolya kezdeménye. Később a fa­rok megrövidül, és maradványa famk- csomt formájában az egész etetem keresztül megmarad. A fankcsont négy-hat csigolyából áliL Ha a fanok nem változik át fairkcsonttá, akkor egyes esetekben huszonöt centiméter hosszúra is megnőhet. Tudósok sok olyan esetet írnak le, amikor a gyer­mekek farokkal születtek. A moszkvai egyetemi amitropcíó- giai intézet múzeumában látható az emberi farok igen ritka preparátu­ma, melyet 1890-ben J. J. Pjatnyic- fcij nevű orvos operált lie egy ember­ről. Az orvos az esetiről tanulmányt írt. A leoperált rövid farok szőrrel volt borítva. Belsejében mikroszkóp segítségével izomszövetet, idegeket és veredenj'eket lehetett látni. A tudo­mány három esetet ismer, amikor a farkcsont meghosszabbodásából kis csigolyákkal ellátott fejletlen farok keletkezett. Ezek a tények arról ta­núskodnak, hogy az emberek ősei valaha jólfejiLett farokkal rendelkez­tek. A hat-hét hónapos embriót rövid, puha, színtelen szőrzet borítja. A szőrzet nemcsak a törzsön és fejen, hanem az arcon és a fűlöm is meg­található. Az emberi magzaton lévő bőséges szőrzet arról tanúskodik. hágj7 íávo’i őseánk épp olyan szőrö­sek voltak, mint a legtöbb emlősál­lat. A magzaton keletkezett szőrzet né­ha megmarad az egész életen át és erősen elterjed az ember testén. A rendkívül elterjedt szőrzetre kitűnő ;pélidával' szolgált Adriján Jevtjdhijev orosz paraszt, aki a múlt században a kosztromai karmánj’zóságban élt. Adriján Jevtyihájev arcát erősem be­nőtte a puha, hosszú szőrzet. A tes­ten lévő szőr nem volt ilyen vastag. Adriján fiának, Fjodomak arca és teste hat centiméter hosszú selymes szőrzettel volt borítva. Az apát. és fiát 1873-bam moszkvai tudósok meg­vizsgálták. A moszkvai áVami egye­tem antropológiai intézetének mú­zeumában megtalálható a két Jevtyi- hijewő! mintázott viaszíbábú. Természetesen az ilyen rendkívüli szőrzettel borított emberrel eteg rit­kán lehet találkozni. Azonban vala- mennjd ember bizonyos mértékig szőrös és ez hasonlóságot mutat a ■majmokkal. A karon a szőr a válltól és a kézfejtől a ikönyck felé hated. Ebben nagy hasonlatosság mutatko­zik a csimpánznál, igarriTlánál és más emberszabású majomnál fis. Legközelebbi ősünk: a kétlábon járA emberszabású majom A gerilla és a csimpánz hasonlít legjobban az emberre vaiáimernyi majomfajta közül. Hasonló a testi felépítésűk és életműködésük, vagy­is ahogy a tudósok mondják, azonos anatómiai és fiziológiai sajátossé- gckfcail bírnak. Ezeknek a majmok­nak nincs fankük, ujjal kan lapos a köröm, arcuk és fülkagyilójuk legin­kább hasonlatos az emberéhez. A csimpánz kölytke nyolc-nyolc és fél hónapra születik és hathónapos koráig magatehetetlen. Húsz tejíoga nő, melyet tíz-tizenötéves korára el­hullat és helyébe — éppúgy mint az embernél — harminckét állandó fog fejlődik. Ezek a majmok ötveri-hat- van esztendeig élnek. A csimpánz és a gorilla sokféle mozdutetia és ideg­működése is hasonló az emberéhez, íven Petrovics Pavlov akadémikus laboratóriumában több kísérletet végzett csimpánzzal, melynek során az állat botot használt a magasban elhelyezett étel megszerzéséhez, ami jelentős ítélőképességről tett .tanúsá­got. Darwin beigazolta, hogy az ember valamennyi jellemző sajátossága az ásatag emberszabású majomtól való kifejlődés ' folyamata alatt keletke­zett. A tudomány megtalálta az ása­tag emberszabású majomfajta sok koponyáját, állkapcsát, fogát, csont­ját. A leggazdagabb leleteket az utóbbi évtizedekben Dél-Aínkában és Dél-Ázsiában találták. A csontok 'alapján a tudósok megállapították, hogy az ember legközelebbi őse a kétlábon járó emberszabású majom volt. Ez az ős hasonló volt a Dél-Aí- rikában talált australcpithecus ős- majemhaz. (Az »aiustira'opcthecus« szóösszetétel a latin »austnaiiis« — déli, és a görög »pitekosz« — majom szóból ered.) Agyvelejűk nagyobb és fejtettebb volt, mint mai rokonaiké. II munka teremtette az embert A tudósok arra is fényt derítettek, hogy miképpen éltek az ember ősei. Maradványaikkal együtt megtalálták nyűtek és egyéb álltatok széttört csontjait, amelyből az tűrik "ki, hogy ezek az állatok őseink zsákmányául szolgáltak. Őseink már nem erdőben laktak, hanem nyitott, száraz helye­ken. Szervezetük alkalmazkodott az új természeti feltételekhez. Ezek a k;étiláfoon járó majmok a főidből kü­lönböző gyökereket, hagymákat szed­tek ki. Csordákban élteik, mint a mai majmok nagy többsége. Botokat és köveket használtak az életem meg­szerzéséhez és a vadállatok elleni harcban. A tudósok az emberszabású ősma­jom több fajtáját ismerték, azonban megállapították, hogy ezek közül csak az egyik fajta vcfit az ember őse. Ezt úgy magyarázták, hogy több mint egymillió évvel ezelőtt Dél- Ázsiában olyan emberszabású maj­mok éltek, melyek különösen jól al- toeí imazkodtak a földön való ótethez. Ez a majomfajta sokkal értelmesebb és .r.nkafJmazkodóképesebb volt á töb­binél. Még a fákon folytatott ólet idején ikezük és lábuk egész másképpen fej­lődött: a kéz inkább a kapaszkodás­hoz, a láb pedig — főteg a vastag, alacsonyabban fekvő ágakon valló — járáshoz idomult. A kétlábon való járás előnyösebbnek bizonyult, mert így a kezek szabadoikká váltak és őseink botokat és egyéb eszközöket használhattak élelmük megszerzésé­re. A munkaeszközök hosszas haszná­lata végül is arra vezetett, hogy ők maguk készítették szerszámaikat. Őseink a környezet hatása aüatt.t óri­ási fejlődésen menték keresztül. Az állat emberré változott. A társadalomban végzett munka és a sokféle szerszám elkészítése és felhasználása csupán az emberre jel­lemző. Az ember tevékenyen befo­lyásolja a környezetét, megismerke­dik a munka folyamatával és ebben különbözik az állatitól, mély passzí­van aláveti magát a természeti kö­rülmények hatásának. Az állatvilág fejlődésében bekö­vetkezett hatalmas lökés teljesen új, társaslényt teremtett — az embert. Mondhatjuk azonban azt is, hogy a munka teremtette az embert. Milyen volt az első ember? A tudósok az ősember csontmarad- ványaiból következtetmak testük fel­építésére és külső átekjukma. Az első emberek egyikének koponyáját több mint hatvan évvel ezelőtt Eugen Du­bois holland tudós találta meg Jáva szigetén. Dubois ezt az embert; Páthecantropusnak nevezte eü, ásni majomembert jelent. A Pithecantino- pus agyveffeje lényegesen, nagyobb, mint például a csimpánzé vagy orángutáné. A nagyobb koponyatér­fogatból arra tehet következtetni,

Next

/
Thumbnails
Contents