F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Ilon Gábor: Beszámoló a pápai Corvin-ház területén végzett régészeti szondázó kutatásról
Ilon Gábor BESZÁMOLÓ A PÁPAI CORVIN-HÁZ TERÜLETÉN VÉGZETT RÉGÉSZETI SZONDÁZÓ KUTATÁSRÓL 1986 áprilisában tíz napon át végeztük a műemléki feltárást is segítő szondázást az épület telkén. 1 A telek és a ház a Régészeti Topográfia megjelenése óta egyébként is a várostörténeti kutatás egyik hangsúlyos pontja, annak ellenére, hogy már abban elvetették azt a helytörténeti irodalomban rögzült tévhitet, miszerint az épületnek Hunyadi Mátyás személyéhez valamilyen köze is lett volna. 2 A feltárás során hat munkahelyen dolgoztunk (23. rajz). A hely szűkössége miatt csak kis felületeket, kutatóárkokat nyithattunk. Két árok, az „A" és a „B" (méretük 6x2, illetve 5,5 x 1,5 m) a ház udvarán, a „Kj—K 2 " a kapualjban, valamint annak folytatásában a ház előtti járdán volt. A „H" és a „H 2 " árkokat az épület belsejében, az északkeleti szárny hátsó helyiségében nyitottuk. A „Hj" kutatóárok egyetlen eredménye, hogy a ma álló épület északnyugati legvége falalapozásáról megállapíthattuk; tört kőből, kevés téglával elegy erős habarcsba rakták, igen jó technikával. Alapozása 180—200 cm-es mélységben ért véget. A „H 2 " árokkal megkíséreltük, hogy az előbbi ismeret alapján feltételezett pince bejáratát megkeressük, aminek indítását a kapualjból vélelmeztük. Itt azonban az előbbivel azonos szerkezetű és anyagú fal csak 80 cm-es mélységig tartott. Az „A" árokban 74 cm-es mélységben egy, az előbbiekhez hasonló szerkezetű és technikájú falcsonkot és kiszedett folytatását konstatáltuk. Iránya észak, északnyugat—dél-délkelet, a kapualj egyik falával egyvonalban van. A falcsonk alatt 40 cmrel, legkorábban a 16. századra keltezhető vörös és redukált égetésű kályhaszemek töredékei, belül sárgamázas edény oldaltöredéke került elő (Ltsz. 87. 35. 1—3.). Az árok nyugati legvégén egy szemétgödör részletét tártuk fel. Feltöltésében a 16. századra keltezhető fazék és pohár, valamint kiöntősperemű edény töredékei a legjellegzetesebbek (Ltsz. 87. 32. 1., 8., 10., 24. rajz 1—4.). 3 A „B" árokban a mélyítés egészében (150 cm) épülettörmelékes feltöltésben haladtunk. Az árok északnyugati legvégén, 32—35 cm-es mélységben két, egymással párhuzamos, Esterházy-téglákból (19. század második fele/vége) rakott falrészletet találtunk. Irányuk: észak—dél, egymástól 100 cm-es távolságban futottak. Miután a kitermelt földet nem tudtuk már az udvaron elhelyezni, a munkával itt felhagytunk. A „Kj—K 2 " kutatóárokban (22. rajz) 95 cm-es mélységben — a beásások kivételével — egységes, sárga homok jelentkezett. Ebbe a „K" déli sarkában gödör mélyed 126 és 145 cm-es mélységig. A gödör keleti oldalán ívelt árokszerűség részletét tártuk fel, amelyet a gödör nyugati oldalán található sárga homok szintjénél mélyebbre ástak. A gödörből megmunkálás nyomait (?) őrző csont, vörösbarna sártapasztástöredékek, és kerámia töredékek kerültek elő, kis számban. A legjellegzetesebb
