F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Buzás Gergely: A visegrádi királyi palota déli épülettömbjének feltárása

Búzás Gergely A VISEGRÁDI KIRÁLYI PALOTA DÉLI ÉPÜLETTÖMBJÉNEK FELTÁRÁSA A visegrádi királyi palotának az 1980-as években megkezdett új kutatási szakasza alapvető jelentőségű tényekkel gazdagította ismereteinket erről, a középkori magyar történelemben és művészettörténetben igen nagy szerepet játszó épületről. A régészeti feltárások a déli palota területén már olyan előrehaladott stádiumba érkeztek, hogy lehetőségünk nyílt eddigi eredményeink összefoglalására. Kutatástörténd A déli palota egyes részletei a királyi palota romjainak 18—19. századi elpusztítása után is láthatóak maradtak. Az erdővel, bozóttal benőtt, nagy kiterjedésű romok megkutatására a II. világháború előtt, a palota feltárását vezető Schulek Jánosnak azonban nem volt lehetősége. A terület régészeti kutatását 1950-ben először Héjj Miklós kezdte el. A romokkal borított hegyoldal lábánál ekkor egy nagyméretű, 26 m széles „lépcsőalapozás" egy részét, egy középkori kutat, és feljebb a hegyoldalban egy gerenda váz lenyomatát viselő falat tártak fel.

1 1951-ben folytatták az előző évben megkezdett kutatásokat.

2 Feltárták a palota legfelső szintjét, valamint megkezdték a középső szint ásatását is. Az ekkor előkerült, nemegyszer több emelet magas falcsonkokat csak néhol erősítették meg, volt olyan eset, ahol inkább ledöntötték őket.

3 A feltárás a következő évtől már nem folytatódott, és a romok állagmegóvására sem került sor. A falmaradványok három és fél évtized alatt igen rossz állapotba kerültek. Ezért kezdte meg az OMF 1987-ben, az Állami Tervbizottság támogatásával, a déli palota helyreállítását.

4 Az építkezést a növényzet valamint az 1951 óta lerakódott feltöltődés és szemét eltávolítása előzte meg, eközben mód nyílott az 1951ben félbeszakadt ásatás befejezésére is. A régészeti kutatást a Mátyás Király Múzeum végezte Szőke Mátyás vezetésével. Én 1989-től kapcsolódtam be a munkába. 1987-ben az ásatás a palotaszárny feletti vízvezetékrendszer feltárásával kezdődött, majd a felső udvar szintjén is megindult a kutatás. 1988-ban folytatódott a felső udvar feltárása, elkezdődött az ásatás a palota déli határolófalán kívüli területen, valamint a palota középső szintjén lévő hevederíves nagy pince kitisztítása. Az időközben a felső szinten megindult állagmegóvási munkák

5 sajnálatos módon hamarosan meg is szakadtak, és az itt felszínre került legfontosabb maradványok védelem nélkül maradtak. Ugyanakkor megkezdődött a hevederes pince szerkezetileg elen-