Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

I 1977. OKTOBER 1., SZOMBAT Belgrad — október Újra nyílnak az ajtók A párbeszédet folytatni teli, írja az európai biztonságról szóló könyvében egy nyugat-európai szerzöcsoport. Ez törté­nik most: október 4-én megkezdődik Belgrádban a harminc- három európai és a két észak-amerikai állam küldötteinek ta­lálkozója. e tanácskozást hosszabb előkészítés előzte meg : nyáron, ugyancsak a jugoszláv fővárosban. A nyári szakasz' nak látszólag könnyű és gyorsan iebonyolítható feladata volt, meghatározni az őszi találkozó kezdetének dátumát, időtarta­mát és napirendjét. Mégis, nyolc hétig tartott. Vita folyt arról, hogy a fö napirendi pont egy részből álljon, vagy kettőből, mi legyen a plenáris ülés viszonya az albizottságokhoz, tizen­két hétig tartson vagy tovább. Azért húzódott el az egyébként napok alatt elintézhető munka ilyen sokáig, mert már a té­mákban is ott feszültek azok a nézeteltérések, amelyek most majd kézzelfogható, közérthető formában is megmutatkoznak —, remélhetőleg csak olyan mértékben, ami egy kelet—nyugati tárgyaláson elkerülhetetlen. A KOSARAK. A nyári elő­készítő értekezleten a har­mincöt résztvevő egyhangúlag döntött: a találkozót október elején kezdik és minden lehe­tőt megtesznek, hogy a mun­kát karácsony előtt befejezzék. Ha ez nem sikerül, január közepétől február közepéig folytatják, de mindenképpen egy záró közös nyilatkozat el­fogadásáig. Most kezdődik te­hát a lényeges munka. Elő veszik az 1975-ös, Helsinkiben aláírt záróokmányt és pontról pontra megvizsgálják, mi va lósult meg belőle, mi a teen­dő az elkövetkező időszakban A helsinki záróokmány négy PŐ részből áll. Az első, az ál­lamok békés együttélésének tíz alapelvét, amolyan maga­tartáskódexét tartalmazza. Szól egyebek között az egy­más belügyeibe való be nem avatkozásról, a határok sért­hetetlenségéről, a szerződéses kötelezettségek tiszteletben- tartásáról, az emberi jogok érvényesítéséről, vagyis olyan nemzetközi érvényű tételek­ről, amelyek nélkül az álla­mok összműködése nem kép­zelhető el. A második rész a gazdasági együttműködés ma­gasabb rendű formáinak, 3 kereskedelmi kapcsolatok aka­dálymentes fejlesztésének út­ját módját, a környezetvéde­lem, a tudományos és tech­nikai együttműködés lehető­ségeit szedi csokorba és leszö­gezi az aláírók készségét, hogy ezekkel a lehetőségek­kel élni is akarnak. A harma­dik fő rész (népszerűvé lett kifejezéssel ,.a harmadik ko­sár*') az emberi kapcsolatok ápolására, a nyomtatott és az egyéb tájékoztatás nemzetkö­zi méretű élénkítésére, a kul­turális értékek és az oktatási taoasztalatok fokozottabb cse­réiére, egymás jobb megisme­résére foglal írásba ajánláso­kat. Végül a záróokmány ren­delkezik az értekezlet utáni teendőkről újabb eúrór*n? biz­tonsági és együttműködési ta­nácskozások esetleges szerve­zéséről. kijelöli 1977-et a kö­vetkező találkozó időpontjául, helyszínül nedig BeJgrádot az­zal a megjegyzéssel, hegy a külügyminiszterek megbízottai üljenek össze. közös Érdek, a cél te­hát megvizsgálni, mit végez­tek a két esztendő alatt az aláírók és egyben közösen meghatározni, mit tehet és mit tegyen Európa ezután. Nem csinálunk titkot abból, hogy ez utóbbit tartjuk a fon­tosabbnak, ez hozhat valami újat, a meglevőt gazdagítják; nem a múlttal kapcsolatos szemrehányásokat állítja a középpontba, hanem a közös érdekű jövőt. A szocialista országok két változatra készülnek föl. Le­hetséges, hogy egyes nyugati küldöttségek támadó, vádasko­dó, az elfogadhatónál élesebb hangot ütnek meg Belgrád­ban, tehát nem a helsinki zá­róokmány szellemének meg­felelően viselkednek. Erre az esetre küldötteink megfelelő, érvekkel, tényekkel, adatokkal alátámasztott mondanivalóval rendelkeznek, képesek vála­szolni a Nyugatnak. De, ha a belgrádi partnerek készek a jövendőre helyezni a hang­súlyt, készséges tárgyalófélre találnak a szocialista küldöt­tekben. AJTÓK. A nyugati kormá­nyok fő (szinte egyetlen) té­mája e két esztendő alatt a helsinki záróokmány egy ré­sze, a harmadik kosár _ volt, annak is néhány pontja,'min­denekelőtt az emberi jogok­kal foglalkozó passzusok értel­mezése saját szájuk íze sze­rint, politikai céljaik szolgá­latába állítva. Vajon mi a helsinki záróokmány végre­hajtásának mércéje: a harma­dik kosár egy része vagy va­lamennyi fejezet? A tárgyalá­sok alakulásától függően Ma­gyarországnak sok kívánsága — ha úgy tetszik, szemrehányni- valója — lehet gazdasági te­kintetben, mivel a közös piaci országok e két esztendő alatt semmit nem teljesítettek a záróokmányok második kosa­rának nagyon fontos pontjai­ból, egy lépést se tettek a megkülönböztetésmentes ke­reskedelem megteremtésére. Jogos lenne-e a második ko­sár egyes pontjait egyolda­lúan kiemelni és ezt tenni a záróokmány egyedüli mércé­jévé? Magyarország nem így gondolkozik, a második kosár éppúgy a mérce része, mint a harmadik, vagy a többi. Belgrád néhány hónapon át a viták fóruma lesz, elsősor­ban a két fő irányzat érvei csapnak majd össze, de egyes országok, vagy kisebb csopor­tok (például a Földközi-tenger melletti államok) véleménye is hangot kap majd, részben színezve, részben bonyolítva a képet. A harmincöt küldött­ségvezető az ünnepélyes meg­nyitó utáni napokban a sajtó képviselőinek jelenlétében is­merteti kormánya álláspont­ját. Ezután — jelképesen szól­va — becsukódik a tanácste­rem ajtaja, munkába lépnek a négy fő téma albizottságai. Közben, de legkésőbb decem­ber közepéig az albizottságok a teljes ülés elé terjesztik munkájuk eredményeit, a küldöttségvezetők megfogal­mazzák a zárónyilatkozatot, összegezik a tanácskozás ta­pasztalatait. Nem új záróok­mány készül itt! A helsinki dokumentum az európai biztonság és együttműkö­dés alapokirata. Belgrád­ban olyan zárónyilatkozat ké­szül, amelynek hivatása előse­gíteni a helsinki határozatban foglaltak jobb végrehajtását. Tatár Imre Az új alkotmány tervezete a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsúnak Elnöksége előtt Pénteken a moszkvai Kreml- ben ülést tartott a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, az alkotmánybizottság elnö­ke tájékoztatta az elnökség tagjait az új szovjet alkot­mánytervezet össznépi vitájá­ról és az annak során elhang­zott javaslatokról. Leonyid Brezsnyev össze­foglalta az országos vita ered­ményeit és ismertette azokat a kiegészítéseket és pontosí­tásokat, amelyeket az alkot­mánybizottság az új szovjet alaptörvénybe belefoglalni javasol. Az alkotmánytervezet társadalmi Vitája — mutatott rá Leonyid Brezsnyev —hoz­zájárult egyes cikkelyek pon­tosításához, az új szovjet alaptörvény tartalmi gazdagí­tásához. Az elnökség határozatban mutatott rá. hogy az alkot­mánybizottság nagy munkát végzett a dolgozók kollektí­váitól. a társadalmi szerve­zetektől és az egyes állam­polgároktól érkezett észrevé­telek áttekintése, rendszere­zése és általánosítása terén. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az al­kotmánybizottság által eléje terjesztett alkotmányterveze­tet a társadalmi vita során el­hangzott kiegészítő és módo­sító javaslatok figyelembevé­telével jóváhagyta. Az alkot­mánytervezetet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rend­kívüli ülésszaka elé terjesz­tik. Hortensia Atlende lenin-hékedíjas A béke megőrzéséért és erő­sítéséért vívott harcban szer­zett érdemeinek elismerése­ként nemzetközi Lenin-béke- dijjal tüntették ki Hortensia Bussi Allendét, a neves chi­lei közéleti személyiséget, a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség tiszteletbeli alelnö- két. A díjjal járó aranyérmet és oklevelet pénteken, a moszkvai Kremlben nyújtot­ták át Allende asszonynak. Csak röviden MOSZKVÁBAN befejező­dött a Szovjetunió és Fran­ciaország állandó vegyes bi­zottságának 12. ülésszaka. A jegyzőkönyv aláírását követő sajtókonferencián mind Kiril­lin, mind pedig Barre nagy megelégedéssel szólt az elért eredményekről, a tanácskozás sikeréről. A BIZTONSÁGI TANÁCS 13 szavazattal — ellenszavazat nélkül — elfogadta azt a brit javaslatot, hogy külön ENSZ- megbízottat neveznek ki Rho­desiába a tűzszünet létreho­zására és a hatalomátvétellel kapcsolatos átmeneti problé­mák megoldására. A Szovjet­unió tartózkodott, Kína nem vett részt a szavazáson. A NYÁRI SZÜNET UTÁN a bécsi Hofburgban megkez­dődött a közép-európai had­erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalás- sorozat 13. fordulója. VATIKÁNVÁROSBAN pén­teken megnyílt az ötödik püs­pöki szinódus. A katakézis problémáinak szentelt egyházi tanácskozáson 204 katolikus püspök és bíboros vesz részt a világ minden tájáról, köztük Lékai László esztergomi érsek. A HANOI repülőtéren hi­vatalosan átadták 22 amerikai katonának a földi maradvá­nyait, akik a vietnami háború idején estek el. REAKCIÓS elemek Addisz Abebában meggyilkolták Te- meszgen Madebót, az Etióp Ál­talános Szakszervezeti Szövet­ség elnökét. SZÓFIÁBAN befejeződött az Interparlamentáris Unió 64. konferenciája. ' Lázár György üdvözlő távirat s-g Hua Kuo-fengnek, a Kínai Népköztársaság Államtanács. nőkének, Peking A magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókívánságaimat küldöm Önnek, a kínai népnek és a Kínai Népköztársaság megalakulásának 28. évfor­dulója, a kínai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából. Remélem, hogy a két ország közötti kapcsolatok; a béke és a haladás ügyét szolgálva fejlődnek. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Litx Tie-seng, a Kínai Nép- köztársaság budapesti nagy­követe a kínai nemzeti ün­nep alkalmából pénteken fo­gadást adott a nagykövetsé­gen. A fogadáson részt vett Bíró József külkereskedelmi miniszter, Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes, Szili Géza nehézipari miniszterhe­lyettes és a gazdasági, a kul­turális, a társadalmi élet több képviselője. Jelen volt a fo­gadáson a budapesti diplomá­ciai képviseletek sök vezető­je és tagja is. Havanna Megállapodás a CDR-rel Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára és Jorge Lezca- no Perez, a kubai forradalom védelmére alakult bizottságok országos főtitkára csütörtökön ünnepélyes keretek között alá­írta a két testvér-tömegszerve- zet közötti 1980-ig szóló együtt­működési megállapodást. A megállapodásban a két tömegszervezet között eddig megvalósult együttműködés, alapján a két nép és a két szervezet közötti további együttműködés, összeforrott- ság, a szocialista integráció folyamata támogatásának és elősegítésének programját rög­zítették. A két szervezet közötti együttműködés keretében a Hazafias Népfront és a forra­dalom védelmére alakult bi­zottságok kölcsönösen tájékoz­tatják egymást szervezeteik fejlődéséről, delegációik köl­csönös cseréjével járulnak hoz­zá egymás tevékenységének jobb megismeréséhez. Az aláírásnál kubai részről megjelentek a CDR országos . bizottsága titkárságának tag-l jai és jelen volt Jakus Jenő,f hazánk havannai nagyköveti Prága SZISZ-kongresszus Pénteken folytatta munká­ját a csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség II. orszá­gos kongresszusa. A vita köz­ben szót kapott több külföldi küldöttség vezetője is. Borisz Pasztuhov, a Kom- szomol Központi Bizottsá­gának első titkára a szovjet ifjúsági szövetség 36 millió tött tagjának nevében köszön/ t a kongresszust. lés' A péntek délelőtti üF,ia;n mondta el üdvözlő felszí á- sát dr. Maróthy Lászlóigaz MSZMP Politikai Bizotf iá­nak tagja, a KISZ KB 1 rlső titkára, a kongresszuson i^szt vevő magyar ifjúsági kii 3tt- ség vezetője. ie Maróthy László pénteki es­te hazaérkezett Prágába Nem ismerem Bóna Zoltánt, a nevét sem hallottam, nemhogy azt tudtam volna, hogy Szentendrén, az Avar utca 13. szám alatt lakik. Fel kellene keresnem, bekopognom hoz­zá, hogy átadjak egy üzenetet: Dma- inszkics Panatileda és Kordnenev Dmurik üdvözlik. Petyigorszk után Tbiliszibe tartó útunkon átkeltünk a grúz hadiúton. Az Aragvi hosszú hegyi folyó szépsé­gében, sebességében gyönyörködtünk. Fürödtünk volna benne, de a magas­ból hozott olvadt hó dermesztő hi­deggé hűtötte vízét. A 40 fokos nap­sütés sem enyhített hidegén. Így tisz_ tes távolból néztük, ujjainkkal pró­báltuk, hátha mégis ..., de a legbát­rabbak sem merészkedtek még az alsó, lassabb folyásnál sem vizébe. A grúz hadiút kanyargós szerpentinjei izzasztottak bennünket, s közben pi­hentünk, ámultunk a regényes vidé­ken, a Kaukázus hófödte csúcsain. Kissé magasabban összefüggő fehér volt a meredek oldal. A tenger szint, je felett 2—3000 méter magasan jár­tunk. Azután újra lefelé vitt utunk, hogy nekigyürkőzzünk-a még na­gyobb emelkedőnek. Óriási kocsikaraván haladt előt­tünk, mögöttünk. A szembe forga­lom miatt előzni sem lehetett. Egy­szer csak, — mint a mesében — cső. dálatos sárga világba érkeztünk. Sár­gák voltak a hegyek, sárga a hegyi patak, a folyó, a forrás, a hadiút. mintha aranyra festették volna az aszfaltot is. Megálltunk forrásvizet inni, megpihenni a grúz árusok kira­kott gyümölcsei között, nézni a szá­munkra egzotikus világot, kicsit odébb hegyi állatok: birkák legeltek, s autó, autó pihent mindenütt. Itt szólított meg Dmainszkics. Ami­kor már megbizonyosodott, hogy valóban magyarok vagyunk, Buda­pestről jöttünk, ott a hegyek között előhúzta szíve fölött őrzött tárcáját, keresnie sem kellett, elővette a kis papírt, amire egyszer Bóna Zoltán nevét írta, a pontos címmel és kérte mondjam meg ... Most mondom: nem is sejti Bóna Zoltán, milyen szeretettel ejtették ki nevét, milyen boldog volt két szov. jet barátja, hogy magyarral találkoz. tak és üzenhettek a távolból. Szentül ígértük, hogy átadjuk az üdvözletét. Hogy pontosan mit, nem tudom, mert nem nagyon értettük Üzenem Bóna Zoltánnak egymást, gesztikulálásunk, moso­lyunk segített, de azt hiszem elég volt ahhoz, hogy még szebbnek lás­suk a napot, a hegyet, hogy a bauxi­tes, vagy márgás földet többé ne feledjük. Természetesen amúgy sem felej­tettük volna, mert a Kaukázust ha egyszer látta az ember, oda mindig visszavágyik. A világon olyan sok szép van, olyan sok felejthetetlen —, de a Kaukázus, a grúz hadiút, az Aragvi mindennél közelebb férkőzött szivünkben. De ez sem egészen igaz, mert az örmény Szeván tavat is jól emléke, zetünkbe véstük. Nemcsak azért, mert a tenger szintje felett 1750 mé­ter magasan kéklik fenségesen, ha­nem Razdanszkij faluból KahciJ Agamlrcsi Rima, Pevorgjan Marus — két ott pihenő asszony tette feledhe­tetlenné. Hosszú útunk után Jereván felé haladva megpihentünk a tó partján, ők ketten pedig éppen tíz­óraiztak. Az örmények kenyere a mi lángosunkhoz hasonlít, csak sokkal vékonyabb: azt ették hússal, paradi­csommal. Éppen csak megálltunk, nyújtóztunk, már intettek bennünket magukhoz. Nyaláb kenyeret tettek elénk —, ismeretlenül megosztották velünk uzsonnájukat. Azután felír­tuk egymás nevét, kattant a fény­képezőgép. kezet fogtunk. Talán so­ha-soha nem találkozunk többé, de elég volt az a néhány perc barátság, s már az örmény Köztársaságot is szívünkbe zártuk. Nincs vége mondókámnak. Addig be sem fejezhetem, amíg el nem mondom, hogy tbiliszi ismerőseink valamilyen csomagot emlegettek, amit majd átadnak indulásunk előtt, nehogy éhen haljunk Tbiliszitől Je­revánig. amely összesen 260 kilomé­ter távolság. Itt reggeliztünk, *— amott ebéddel vártak —, de mégis ... Beszéltek, beszéltek, de valahogy megfeledkeztünk a csomagról. Elkí­sértek az örmény határig, ott búcsút vettünk, ígérve, hogy Jerevánból visszafelé újra találkozunk. Azután még egyszer visszafordultunk. Inte­gettünk a kocsi ablakából, és szágul­dottunk. Hittük is, nem i6, hogy fel­keressük őket. Mehettünk vagy kétszáz kilomé­tert, amikor ismét megálltunk kifúj­ni magunkat, hűsölni a hegyi szél­ben, de délen még tikkasztóbb volt a hőség. Egyszer csak mellénk ka­nyarodik egy autó, utasai körüljár­nak minket, tanakodnak, majd újra néznek, összesúgnak. Végül mégiscsak elszánták magukat, ahányan voltak, mind a hatan hozzánk léptek. Egy­szerre kérdezte felnőtt, gyerek: mi vagyunk, akik Tbilisziből...? Akik a határnál váltak el az elvtársak­tól...? Igen, igen —, serpmit sem ér­tettünk az egészből. Mit akarnak, mi a baj velünk? De akkor már nem szóltak semmit, csak előhúztak egy nagy dobozt, letették a földre. Ez volt az uzsonnánk: 'személyenként egy sült csirke, fejenként két kiló paradicsom, uborka. Volt ott gin, konyak, és dinnye. Csokoládé és min­denféle sajátos zöldség. Barátaink idegen autóval küldték utánunk, meg­bízva bennük, hogy mindenképpen megkeresnek. Zsenya Kijevben segített az autó hátsó jobb kerekében megtalálni a szöget. Neki még a vezetéknevét sem tudjuk, csak Zsenya marad szá­munkra, ezentúl már mindenkor így emlegetjük... Harkovban, ígéret ellenére nem várt bennünket az idegenvezető a szállóban. Sebaj, mondottuk, lega­lább az önálló felfedezés izgalmá­val ismerkedhetünk a várossal. A város közepén a székesegyházat jár­tuk, néztük a parkot, már több mint egy órája bolyongtunk, amikor vi­rágcsokorral a kézben üdvözöltek bennünket. Ott álltak mellettünk vendégfogadóink, akiket azelőtt szin­tén soha nem ismertünk, mégis meg­leltek bennünket a másfél millió la­kosú városban. Mint mondottálc, nincs ebben különös, csak a pros­pektus írta nevezetességek között ta­lálhattak. Mi mégis sokáig tréfál­tunk: nem olyan nagy ez a Szovjet­unió, ha sok millió ember között is felfedezhetik a kedves vendéget. Egy névjegy, Stepan R. Safari- an névjegye fekszik asztalomon: s az írott betűk helyett magas termetét, hullámos fekete haját, lobogó ter­mészetét látom. Mert az egész t/nber lángol. Éjjel egy órakor még Jereván utcáit róttuk. Felmentünk a hősök emlékművéhez —, soha ilyen szé­pet! A hegy tetején, szép ívű, modern alkotás, mintha levelek hajolnának össze, s az összehajtó, égbenyútó kö­vek között örök tűz ég: emlékezve az örmény mártírokra, a törökök ál­tal kivégzett kétmillió ártatlan ha­zafira ... Szomorú az örmény történelem, sokat szenvedett ez a kis nép: tatár­járás, török elnyomás, szétszóródott hazafiak a nagyvilágban, mennyi ro­kon vonás a magyar történelemmel. Stepan R. Safarian magyar költőtől idéz, regényeket említ és mintha ma­gyar lenne, úgy ismeri történelmün­ket. Kossuthrói szól, a nagy magyar­ról, náluk is megünneplik szeptem­berben (mondotta akkor) születése 175. évfordulóját. Rákóczi kurucait is emlegeti, Dózsát. Ellenségeinket, a Habsburgokat, Batu kánt, a tatárján rást, a törökdúlást... mindent tud rólunk. Ámulva hallgattuk nagy tu­dását, érdeklődését, a szeretet meg­nyilvánulásának ritka példáját. Sorra veszem a féltve őrzött sok­sok névjegyet; ezek Kijevből, amazok Harkovból, Rosztovból valók, ezt Suhomiban tetem el, valamennyihez fűződik szép emlék. Közülük még egyet. Mihail Magometovics Palikoev kis kosárkában gyümölcsöt ajándé­kozott: a Fekete-tengerpart finom zamatú gyümölcsét. A kosárkát ha­zahoztam, itthon barátaim közöt már többen irigyelték tőlem. Szocs: ismerősöm is felírt egy számára ked­ves magyar nevet: Székely Péterét. a TRANSELEKTRO-nál dolgozik Mondjam meg, adjam át, hogy ba­rátja Szocsiból... Neki is most adorr át. Ezentúl, ha szovjetekkel hoz ösz- sze idehaza a sorsom, én is sok nevet írok fel, vigyenek üzenetet Omszkba, a messzi Szibériába, Ukrajnába, Grú­ziába, az Örmény SZSZK-ba, Abhá­ziéba, s a Fekete-tenger városaiba. Mindenütt várják a híreket tőlünk, a közös élmények^ emlékek barátsá­gokat szőttek. Sági Agnes J i i i .1

Next

/
Thumbnails
Contents