Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
I 1977. OKTOBER 1., SZOMBAT Belgrad — október Újra nyílnak az ajtók A párbeszédet folytatni teli, írja az európai biztonságról szóló könyvében egy nyugat-európai szerzöcsoport. Ez történik most: október 4-én megkezdődik Belgrádban a harminc- három európai és a két észak-amerikai állam küldötteinek találkozója. e tanácskozást hosszabb előkészítés előzte meg : nyáron, ugyancsak a jugoszláv fővárosban. A nyári szakasz' nak látszólag könnyű és gyorsan iebonyolítható feladata volt, meghatározni az őszi találkozó kezdetének dátumát, időtartamát és napirendjét. Mégis, nyolc hétig tartott. Vita folyt arról, hogy a fö napirendi pont egy részből álljon, vagy kettőből, mi legyen a plenáris ülés viszonya az albizottságokhoz, tizenkét hétig tartson vagy tovább. Azért húzódott el az egyébként napok alatt elintézhető munka ilyen sokáig, mert már a témákban is ott feszültek azok a nézeteltérések, amelyek most majd kézzelfogható, közérthető formában is megmutatkoznak —, remélhetőleg csak olyan mértékben, ami egy kelet—nyugati tárgyaláson elkerülhetetlen. A KOSARAK. A nyári előkészítő értekezleten a harmincöt résztvevő egyhangúlag döntött: a találkozót október elején kezdik és minden lehetőt megtesznek, hogy a munkát karácsony előtt befejezzék. Ha ez nem sikerül, január közepétől február közepéig folytatják, de mindenképpen egy záró közös nyilatkozat elfogadásáig. Most kezdődik tehát a lényeges munka. Elő veszik az 1975-ös, Helsinkiben aláírt záróokmányt és pontról pontra megvizsgálják, mi va lósult meg belőle, mi a teendő az elkövetkező időszakban A helsinki záróokmány négy PŐ részből áll. Az első, az államok békés együttélésének tíz alapelvét, amolyan magatartáskódexét tartalmazza. Szól egyebek között az egymás belügyeibe való be nem avatkozásról, a határok sérthetetlenségéről, a szerződéses kötelezettségek tiszteletben- tartásáról, az emberi jogok érvényesítéséről, vagyis olyan nemzetközi érvényű tételekről, amelyek nélkül az államok összműködése nem képzelhető el. A második rész a gazdasági együttműködés magasabb rendű formáinak, 3 kereskedelmi kapcsolatok akadálymentes fejlesztésének útját módját, a környezetvédelem, a tudományos és technikai együttműködés lehetőségeit szedi csokorba és leszögezi az aláírók készségét, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni is akarnak. A harmadik fő rész (népszerűvé lett kifejezéssel ,.a harmadik kosár*') az emberi kapcsolatok ápolására, a nyomtatott és az egyéb tájékoztatás nemzetközi méretű élénkítésére, a kulturális értékek és az oktatási taoasztalatok fokozottabb cseréiére, egymás jobb megismerésére foglal írásba ajánlásokat. Végül a záróokmány rendelkezik az értekezlet utáni teendőkről újabb eúrór*n? biztonsági és együttműködési tanácskozások esetleges szervezéséről. kijelöli 1977-et a következő találkozó időpontjául, helyszínül nedig BeJgrádot azzal a megjegyzéssel, hegy a külügyminiszterek megbízottai üljenek össze. közös Érdek, a cél tehát megvizsgálni, mit végeztek a két esztendő alatt az aláírók és egyben közösen meghatározni, mit tehet és mit tegyen Európa ezután. Nem csinálunk titkot abból, hogy ez utóbbit tartjuk a fontosabbnak, ez hozhat valami újat, a meglevőt gazdagítják; nem a múlttal kapcsolatos szemrehányásokat állítja a középpontba, hanem a közös érdekű jövőt. A szocialista országok két változatra készülnek föl. Lehetséges, hogy egyes nyugati küldöttségek támadó, vádaskodó, az elfogadhatónál élesebb hangot ütnek meg Belgrádban, tehát nem a helsinki záróokmány szellemének megfelelően viselkednek. Erre az esetre küldötteink megfelelő, érvekkel, tényekkel, adatokkal alátámasztott mondanivalóval rendelkeznek, képesek válaszolni a Nyugatnak. De, ha a belgrádi partnerek készek a jövendőre helyezni a hangsúlyt, készséges tárgyalófélre találnak a szocialista küldöttekben. AJTÓK. A nyugati kormányok fő (szinte egyetlen) témája e két esztendő alatt a helsinki záróokmány egy része, a harmadik kosár _ volt, annak is néhány pontja,'mindenekelőtt az emberi jogokkal foglalkozó passzusok értelmezése saját szájuk íze szerint, politikai céljaik szolgálatába állítva. Vajon mi a helsinki záróokmány végrehajtásának mércéje: a harmadik kosár egy része vagy valamennyi fejezet? A tárgyalások alakulásától függően Magyarországnak sok kívánsága — ha úgy tetszik, szemrehányni- valója — lehet gazdasági tekintetben, mivel a közös piaci országok e két esztendő alatt semmit nem teljesítettek a záróokmányok második kosarának nagyon fontos pontjaiból, egy lépést se tettek a megkülönböztetésmentes kereskedelem megteremtésére. Jogos lenne-e a második kosár egyes pontjait egyoldalúan kiemelni és ezt tenni a záróokmány egyedüli mércéjévé? Magyarország nem így gondolkozik, a második kosár éppúgy a mérce része, mint a harmadik, vagy a többi. Belgrád néhány hónapon át a viták fóruma lesz, elsősorban a két fő irányzat érvei csapnak majd össze, de egyes országok, vagy kisebb csoportok (például a Földközi-tenger melletti államok) véleménye is hangot kap majd, részben színezve, részben bonyolítva a képet. A harmincöt küldöttségvezető az ünnepélyes megnyitó utáni napokban a sajtó képviselőinek jelenlétében ismerteti kormánya álláspontját. Ezután — jelképesen szólva — becsukódik a tanácsterem ajtaja, munkába lépnek a négy fő téma albizottságai. Közben, de legkésőbb december közepéig az albizottságok a teljes ülés elé terjesztik munkájuk eredményeit, a küldöttségvezetők megfogalmazzák a zárónyilatkozatot, összegezik a tanácskozás tapasztalatait. Nem új záróokmány készül itt! A helsinki dokumentum az európai biztonság és együttműködés alapokirata. Belgrádban olyan zárónyilatkozat készül, amelynek hivatása elősegíteni a helsinki határozatban foglaltak jobb végrehajtását. Tatár Imre Az új alkotmány tervezete a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsúnak Elnöksége előtt Pénteken a moszkvai Kreml- ben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az alkotmánybizottság elnöke tájékoztatta az elnökség tagjait az új szovjet alkotmánytervezet össznépi vitájáról és az annak során elhangzott javaslatokról. Leonyid Brezsnyev összefoglalta az országos vita eredményeit és ismertette azokat a kiegészítéseket és pontosításokat, amelyeket az alkotmánybizottság az új szovjet alaptörvénybe belefoglalni javasol. Az alkotmánytervezet társadalmi Vitája — mutatott rá Leonyid Brezsnyev —hozzájárult egyes cikkelyek pontosításához, az új szovjet alaptörvény tartalmi gazdagításához. Az elnökség határozatban mutatott rá. hogy az alkotmánybizottság nagy munkát végzett a dolgozók kollektíváitól. a társadalmi szervezetektől és az egyes állampolgároktól érkezett észrevételek áttekintése, rendszerezése és általánosítása terén. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az alkotmánybizottság által eléje terjesztett alkotmánytervezetet a társadalmi vita során elhangzott kiegészítő és módosító javaslatok figyelembevételével jóváhagyta. Az alkotmánytervezetet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka elé terjesztik. Hortensia Atlende lenin-hékedíjas A béke megőrzéséért és erősítéséért vívott harcban szerzett érdemeinek elismeréseként nemzetközi Lenin-béke- dijjal tüntették ki Hortensia Bussi Allendét, a neves chilei közéleti személyiséget, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tiszteletbeli alelnö- két. A díjjal járó aranyérmet és oklevelet pénteken, a moszkvai Kremlben nyújtották át Allende asszonynak. Csak röviden MOSZKVÁBAN befejeződött a Szovjetunió és Franciaország állandó vegyes bizottságának 12. ülésszaka. A jegyzőkönyv aláírását követő sajtókonferencián mind Kirillin, mind pedig Barre nagy megelégedéssel szólt az elért eredményekről, a tanácskozás sikeréről. A BIZTONSÁGI TANÁCS 13 szavazattal — ellenszavazat nélkül — elfogadta azt a brit javaslatot, hogy külön ENSZ- megbízottat neveznek ki Rhodesiába a tűzszünet létrehozására és a hatalomátvétellel kapcsolatos átmeneti problémák megoldására. A Szovjetunió tartózkodott, Kína nem vett részt a szavazáson. A NYÁRI SZÜNET UTÁN a bécsi Hofburgban megkezdődött a közép-európai haderők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalás- sorozat 13. fordulója. VATIKÁNVÁROSBAN pénteken megnyílt az ötödik püspöki szinódus. A katakézis problémáinak szentelt egyházi tanácskozáson 204 katolikus püspök és bíboros vesz részt a világ minden tájáról, köztük Lékai László esztergomi érsek. A HANOI repülőtéren hivatalosan átadták 22 amerikai katonának a földi maradványait, akik a vietnami háború idején estek el. REAKCIÓS elemek Addisz Abebában meggyilkolták Te- meszgen Madebót, az Etióp Általános Szakszervezeti Szövetség elnökét. SZÓFIÁBAN befejeződött az Interparlamentáris Unió 64. konferenciája. ' Lázár György üdvözlő távirat s-g Hua Kuo-fengnek, a Kínai Népköztársaság Államtanács. nőkének, Peking A magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókívánságaimat küldöm Önnek, a kínai népnek és a Kínai Népköztársaság megalakulásának 28. évfordulója, a kínai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából. Remélem, hogy a két ország közötti kapcsolatok; a béke és a haladás ügyét szolgálva fejlődnek. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Litx Tie-seng, a Kínai Nép- köztársaság budapesti nagykövete a kínai nemzeti ünnep alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Bíró József külkereskedelmi miniszter, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes és a gazdasági, a kulturális, a társadalmi élet több képviselője. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sök vezetője és tagja is. Havanna Megállapodás a CDR-rel Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Jorge Lezca- no Perez, a kubai forradalom védelmére alakult bizottságok országos főtitkára csütörtökön ünnepélyes keretek között aláírta a két testvér-tömegszerve- zet közötti 1980-ig szóló együttműködési megállapodást. A megállapodásban a két tömegszervezet között eddig megvalósult együttműködés, alapján a két nép és a két szervezet közötti további együttműködés, összeforrott- ság, a szocialista integráció folyamata támogatásának és elősegítésének programját rögzítették. A két szervezet közötti együttműködés keretében a Hazafias Népfront és a forradalom védelmére alakult bizottságok kölcsönösen tájékoztatják egymást szervezeteik fejlődéséről, delegációik kölcsönös cseréjével járulnak hozzá egymás tevékenységének jobb megismeréséhez. Az aláírásnál kubai részről megjelentek a CDR országos . bizottsága titkárságának tag-l jai és jelen volt Jakus Jenő,f hazánk havannai nagyköveti Prága SZISZ-kongresszus Pénteken folytatta munkáját a csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség II. országos kongresszusa. A vita közben szót kapott több külföldi küldöttség vezetője is. Borisz Pasztuhov, a Kom- szomol Központi Bizottságának első titkára a szovjet ifjúsági szövetség 36 millió tött tagjának nevében köszön/ t a kongresszust. lés' A péntek délelőtti üF,ia;n mondta el üdvözlő felszí á- sát dr. Maróthy Lászlóigaz MSZMP Politikai Bizotf iának tagja, a KISZ KB 1 rlső titkára, a kongresszuson i^szt vevő magyar ifjúsági kii 3tt- ség vezetője. ie Maróthy László pénteki este hazaérkezett Prágába Nem ismerem Bóna Zoltánt, a nevét sem hallottam, nemhogy azt tudtam volna, hogy Szentendrén, az Avar utca 13. szám alatt lakik. Fel kellene keresnem, bekopognom hozzá, hogy átadjak egy üzenetet: Dma- inszkics Panatileda és Kordnenev Dmurik üdvözlik. Petyigorszk után Tbiliszibe tartó útunkon átkeltünk a grúz hadiúton. Az Aragvi hosszú hegyi folyó szépségében, sebességében gyönyörködtünk. Fürödtünk volna benne, de a magasból hozott olvadt hó dermesztő hideggé hűtötte vízét. A 40 fokos napsütés sem enyhített hidegén. Így tisz_ tes távolból néztük, ujjainkkal próbáltuk, hátha mégis ..., de a legbátrabbak sem merészkedtek még az alsó, lassabb folyásnál sem vizébe. A grúz hadiút kanyargós szerpentinjei izzasztottak bennünket, s közben pihentünk, ámultunk a regényes vidéken, a Kaukázus hófödte csúcsain. Kissé magasabban összefüggő fehér volt a meredek oldal. A tenger szint, je felett 2—3000 méter magasan jártunk. Azután újra lefelé vitt utunk, hogy nekigyürkőzzünk-a még nagyobb emelkedőnek. Óriási kocsikaraván haladt előttünk, mögöttünk. A szembe forgalom miatt előzni sem lehetett. Egyszer csak, — mint a mesében — cső. dálatos sárga világba érkeztünk. Sárgák voltak a hegyek, sárga a hegyi patak, a folyó, a forrás, a hadiút. mintha aranyra festették volna az aszfaltot is. Megálltunk forrásvizet inni, megpihenni a grúz árusok kirakott gyümölcsei között, nézni a számunkra egzotikus világot, kicsit odébb hegyi állatok: birkák legeltek, s autó, autó pihent mindenütt. Itt szólított meg Dmainszkics. Amikor már megbizonyosodott, hogy valóban magyarok vagyunk, Budapestről jöttünk, ott a hegyek között előhúzta szíve fölött őrzött tárcáját, keresnie sem kellett, elővette a kis papírt, amire egyszer Bóna Zoltán nevét írta, a pontos címmel és kérte mondjam meg ... Most mondom: nem is sejti Bóna Zoltán, milyen szeretettel ejtették ki nevét, milyen boldog volt két szov. jet barátja, hogy magyarral találkoz. tak és üzenhettek a távolból. Szentül ígértük, hogy átadjuk az üdvözletét. Hogy pontosan mit, nem tudom, mert nem nagyon értettük Üzenem Bóna Zoltánnak egymást, gesztikulálásunk, mosolyunk segített, de azt hiszem elég volt ahhoz, hogy még szebbnek lássuk a napot, a hegyet, hogy a bauxites, vagy márgás földet többé ne feledjük. Természetesen amúgy sem felejtettük volna, mert a Kaukázust ha egyszer látta az ember, oda mindig visszavágyik. A világon olyan sok szép van, olyan sok felejthetetlen —, de a Kaukázus, a grúz hadiút, az Aragvi mindennél közelebb férkőzött szivünkben. De ez sem egészen igaz, mert az örmény Szeván tavat is jól emléke, zetünkbe véstük. Nemcsak azért, mert a tenger szintje felett 1750 méter magasan kéklik fenségesen, hanem Razdanszkij faluból KahciJ Agamlrcsi Rima, Pevorgjan Marus — két ott pihenő asszony tette feledhetetlenné. Hosszú útunk után Jereván felé haladva megpihentünk a tó partján, ők ketten pedig éppen tízóraiztak. Az örmények kenyere a mi lángosunkhoz hasonlít, csak sokkal vékonyabb: azt ették hússal, paradicsommal. Éppen csak megálltunk, nyújtóztunk, már intettek bennünket magukhoz. Nyaláb kenyeret tettek elénk —, ismeretlenül megosztották velünk uzsonnájukat. Azután felírtuk egymás nevét, kattant a fényképezőgép. kezet fogtunk. Talán soha-soha nem találkozunk többé, de elég volt az a néhány perc barátság, s már az örmény Köztársaságot is szívünkbe zártuk. Nincs vége mondókámnak. Addig be sem fejezhetem, amíg el nem mondom, hogy tbiliszi ismerőseink valamilyen csomagot emlegettek, amit majd átadnak indulásunk előtt, nehogy éhen haljunk Tbiliszitől Jerevánig. amely összesen 260 kilométer távolság. Itt reggeliztünk, *— amott ebéddel vártak —, de mégis ... Beszéltek, beszéltek, de valahogy megfeledkeztünk a csomagról. Elkísértek az örmény határig, ott búcsút vettünk, ígérve, hogy Jerevánból visszafelé újra találkozunk. Azután még egyszer visszafordultunk. Integettünk a kocsi ablakából, és száguldottunk. Hittük is, nem i6, hogy felkeressük őket. Mehettünk vagy kétszáz kilométert, amikor ismét megálltunk kifújni magunkat, hűsölni a hegyi szélben, de délen még tikkasztóbb volt a hőség. Egyszer csak mellénk kanyarodik egy autó, utasai körüljárnak minket, tanakodnak, majd újra néznek, összesúgnak. Végül mégiscsak elszánták magukat, ahányan voltak, mind a hatan hozzánk léptek. Egyszerre kérdezte felnőtt, gyerek: mi vagyunk, akik Tbilisziből...? Akik a határnál váltak el az elvtársaktól...? Igen, igen —, serpmit sem értettünk az egészből. Mit akarnak, mi a baj velünk? De akkor már nem szóltak semmit, csak előhúztak egy nagy dobozt, letették a földre. Ez volt az uzsonnánk: 'személyenként egy sült csirke, fejenként két kiló paradicsom, uborka. Volt ott gin, konyak, és dinnye. Csokoládé és mindenféle sajátos zöldség. Barátaink idegen autóval küldték utánunk, megbízva bennük, hogy mindenképpen megkeresnek. Zsenya Kijevben segített az autó hátsó jobb kerekében megtalálni a szöget. Neki még a vezetéknevét sem tudjuk, csak Zsenya marad számunkra, ezentúl már mindenkor így emlegetjük... Harkovban, ígéret ellenére nem várt bennünket az idegenvezető a szállóban. Sebaj, mondottuk, legalább az önálló felfedezés izgalmával ismerkedhetünk a várossal. A város közepén a székesegyházat jártuk, néztük a parkot, már több mint egy órája bolyongtunk, amikor virágcsokorral a kézben üdvözöltek bennünket. Ott álltak mellettünk vendégfogadóink, akiket azelőtt szintén soha nem ismertünk, mégis megleltek bennünket a másfél millió lakosú városban. Mint mondottálc, nincs ebben különös, csak a prospektus írta nevezetességek között találhattak. Mi mégis sokáig tréfáltunk: nem olyan nagy ez a Szovjetunió, ha sok millió ember között is felfedezhetik a kedves vendéget. Egy névjegy, Stepan R. Safari- an névjegye fekszik asztalomon: s az írott betűk helyett magas termetét, hullámos fekete haját, lobogó természetét látom. Mert az egész t/nber lángol. Éjjel egy órakor még Jereván utcáit róttuk. Felmentünk a hősök emlékművéhez —, soha ilyen szépet! A hegy tetején, szép ívű, modern alkotás, mintha levelek hajolnának össze, s az összehajtó, égbenyútó kövek között örök tűz ég: emlékezve az örmény mártírokra, a törökök által kivégzett kétmillió ártatlan hazafira ... Szomorú az örmény történelem, sokat szenvedett ez a kis nép: tatárjárás, török elnyomás, szétszóródott hazafiak a nagyvilágban, mennyi rokon vonás a magyar történelemmel. Stepan R. Safarian magyar költőtől idéz, regényeket említ és mintha magyar lenne, úgy ismeri történelmünket. Kossuthrói szól, a nagy magyarról, náluk is megünneplik szeptemberben (mondotta akkor) születése 175. évfordulóját. Rákóczi kurucait is emlegeti, Dózsát. Ellenségeinket, a Habsburgokat, Batu kánt, a tatárján rást, a törökdúlást... mindent tud rólunk. Ámulva hallgattuk nagy tudását, érdeklődését, a szeretet megnyilvánulásának ritka példáját. Sorra veszem a féltve őrzött soksok névjegyet; ezek Kijevből, amazok Harkovból, Rosztovból valók, ezt Suhomiban tetem el, valamennyihez fűződik szép emlék. Közülük még egyet. Mihail Magometovics Palikoev kis kosárkában gyümölcsöt ajándékozott: a Fekete-tengerpart finom zamatú gyümölcsét. A kosárkát hazahoztam, itthon barátaim közöt már többen irigyelték tőlem. Szocs: ismerősöm is felírt egy számára kedves magyar nevet: Székely Péterét. a TRANSELEKTRO-nál dolgozik Mondjam meg, adjam át, hogy barátja Szocsiból... Neki is most adorr át. Ezentúl, ha szovjetekkel hoz ösz- sze idehaza a sorsom, én is sok nevet írok fel, vigyenek üzenetet Omszkba, a messzi Szibériába, Ukrajnába, Grúziába, az Örmény SZSZK-ba, Abháziéba, s a Fekete-tenger városaiba. Mindenütt várják a híreket tőlünk, a közös élmények^ emlékek barátságokat szőttek. Sági Agnes J i i i .1
