Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-01-06 / 1. szám

férfinak ismer, eléggé feltűnő lapsasba keveredik, mondván : minden nem kommunista rendőrt vidéki biztosnak helyeznek ki. Ha és amennyiben a pápai kapitányságon lévő kommunista vezető elemek ezt az elképzelt és neinlétezö értekezletet ténylegesen megtartották volna, a feltételezett pártönzésből adódik, liogy pont a vidéki rendőrbiztosságra kerülne kommunista rendörbiztos, hol öntevékenyen hosszabb időn át ellenőrzés nélkül kell dolgoznia, míg a többi elem az állítólag elnyomó kommunista vezetők ellen­őrzése alá kerülne. Nem ez lenne a természetes?! Ha volna pártönzés a pápai rendőrkapitányságon ! De minden rendőrbiztosi kihelyezés önkéntes j'éler.tkezés és a szolgálati rátermettség alapján törtónt, természetesen egyes személyek ,.soronkívüli u előtérbe ál lírása nélkül. Nem hinném, hogy laptársunknak a totális rendszerben annyira elutált szemééi érdekek elöbbrevalók lennének, mint a személy és vagyonbiztonság mielőbbi teljes megszilárdulása Ezzel a második támadásra is megadtam a választ. A felvett kesztyűt pedig visscat^sze n arra a saVkesztő-íégi asztalra, amelyikről elibém doblak, mert nem szólhatott nekem. Nem dobom. — Nem éljük a Strucctoll a s, csótáros lovagi torna idejét. Ugy veszem, hogv leesett ós véletlenül piszkos lett Le­poroltam. Udvariasan vissz ihelyezem, pedii> lám én .egy dinamikus ellenpárt" sokat hajszolt egyede vagyok. Nem dobok kesztyűt, mert nekem nincsen dobálni -való.. Csak egy pár van, azt a kezemre húzóra, ha fázik. Te pedig munkatársam, elvtársam és rendőrbajtársam, aki a illegnem érdemelt támadást, meleg szívvel és szomorúan hoztad felém az újságot ós kérdezted: hát érdemes volt ?•' '— Jól figyelj ide : érdemes volt! Érdemes volt, mert ferfhnumka volt. Mit is mond Madách ? „Az ember célja a küzdés maga !" Mennyivel szebb az a küzdés, amit nem magunkért, hanem másokért, az utánunk jövőkért küzdünk. Nem a magunk pecsenye­siitögetéséért, nem a karrierét, hanem az embertársainkért ! Látod, sohasem végeztem mást, mint alkotó munkát. Hirdet­tem ennek a városnak újjáépítését akkor, amikor még romokban sem volt. Hirdettem az iparostanonciskola kulturális emelkedésének szükségességét, hirdettem a munkatársaim becsületes munkáját, mindig építettem ... és sohasem szereztem anyagi előnyöket ma­gamnak. Mert hittem egv becsületes humánumban, mert. hittem, hogy van megértés és kézfogás, ennek a régóta megtiport ós elnyomott magyar népnek felemelésére , .. Elvtársam ! Munkatársam ! Rendőrbaj társam ! A forradalmi láz nem ülhet még el hosszú ideig a magyar földön, „az események felkavarta hab" nem ,,merülhet vissza oda a mélybe, ahonnan vétetett", mert ebben az esetben a magyar élet á'ló vízzé válna, melvnek tetejét a poshadás békanyála borí­taná, hogy a nap áldott fénye sohase juthasson a fenék sötét, vizei­hez és a tetején legfeljebb néhány jól meghízott béka terpesztené mindenhez-ragadó, nyálkás ujjait 1 A magyar életnek az idők végtelen medrében előretörő folyó­víznek kell lennie, amely a felkavart habot és iszapot kilöki ma­gából és a félkavatt iszap helyett a mélyből napfényre mossa az ott eddig salakkal borított aranyat, hogy az felszínre kerülve, csil­logva szórhassa fényét, mint az emberiség két legnagyobb értéke i a Szabadság és az Egyenlőség ! Ezért pedig — hidd el - Elvtársam : nemcsak érdemes volt-, hanem érdemes is lesz; küzdeni! Závory Zoltán. i • Üzérek, antiszemiták - A munkások vállalták az építő­munka terheit, vállalták a nél­külözést is. abban reménykedve, hogy azt mindenki egyaránt vál­lalni fogja. Nem igy történt. A dolgozók elkeseredve látták, hogy amikor ők "túlórázva, rohammun­kával építik hazánkat, ugyan­akkor a dologtalannl élők hada, a spekulánsok, a valntaüzérek folytatják az elmúlt, esztendő országpusztító munkáját.' Világo­san alakultak ki az arcvonalak. Az egyik oldalon a dolgozók tömege, a másik oldalon a reakció hazaáruló serege, amely ma fő­leg gazdasági aknamunkájával akarja kiéheztetni az országot, szétbomlasztani az állam alap­jogait. Joaaal követelték a dol­gozók a törvény legnagyobb szi­goiátezek ellen: kényszermunkát, kötelet. De a reakció nem akarja, hogy a dolgozók ilyen világosan, lássák az arcvonalakat. Nem akarja, mert retteg attól, hogy a demok­rácia kemény ököllel lecsap a hazaárulók seregére. Ezért igj-ek­szik elhomályosítani az arcvona­lak hadállásait, ezért dobta a köz véle m é ny be új r a m i n t az el múlt esztendőben — történelmünk leg­szomorúbb esztendejében - : a zsidókérdést. A zsidók feketéz­nek, ők azok, akik a nép nyomo­rának okozói. így a reakció propagandája. Hogy is áll ez a kérdés ? Vannak a nagv feketézők, a spekulánsok között zsidók, depor­táltak ? Igen, vannak, méghozzá nem kis számban. A Kommu­nista Párt minden tekintélyével, súlyával hangoztatja: semmiféle átélt szenvedés nem lehet ment­ség arra, hogy valaki ma orszá­gunk súlyos helyzetében itt a vagyonharácsolással, árurejtege­téssel foglalkozzék. Aki ezt csi­nálja, annak kényszermunkán, a szénbányákban a hetye, vagy ha súlyosabb esetről van szó — akasztófára vele. A spekulánso­kat ártalmatlanná kell tennünk, akár zsidók, akár nem zsidók. .De tévedés azt gondolni, hogy a reakció zsidóellenes jelszavainak csak az a céljuk, hogy megment­sék a nép haragja elől a nem­zsidó spekulánsokat. Az egész reakciós bandát, tehát a zsidó spekulánsokat is menteni akarja ezzel. Az antiszemitizmusnak az a célja, hogy zavart keltsen a tömegek között, elhomályosítsa tisztánlátásukat, bizalmatlanságot támasszon a demokratikus pártok felé, gyengítse a demokráciát ós védje ezzel a demokrácia ellen­ségeit. Ha sikerülne a reakció terve, ha az antiszemitizmus annyira elharapódznék, liogy megbontaná a demokrácia erejét, akkor sohasem kerülne sor ko­moly rendszabályokra a speku­lánsokkal. — akár zsidó, akár nemzsidó spekulánsokkal szem­ben. Ezt akarja a reakció. Nem új taktika ez. Amióta elnyomás van, mindig megkísé­relték a népek, fajok, vallások egymásrauszításával az elnyomot­tak figyelmét hamis iránj'ba terelni. Négeríildözés, vagy pro­tenstánsok elleni harc, lengyel­ellenes program, vagy antiszemi­tizmus mind ezt a célt szolgálta. Hadifoglyok, deportáltak Nagyon kell tehát vigyáznunk: ne engedjük megzavarni, meg­gyengíteni harcunkat a reakciós nagyfeketézők, a spekulánsok ellenj Ke engedjük az antiszemi­tizmus ködével elhomályosítani tisztánlátásunkat. De ha veszé­lyes a zsidó-ellenség, még sokkal veszélyesebb, még sokkal nyíl­tabban a reakciót támogatja az antiszemitizmus ,,modern" for­mája; a deportáltak elleni han­gulat. Ez a deportált el enes hangu­lat nemcsak arra támaszkodik, hogy a volt deportáltak egy része feketézik hmem igyekszik mes­terségesen szembeállítani a de­portáftak ügyét, a hadifoglyok ügyével. Azt hirdeti : a depor­tálás n nn is volt olyan veszélyes, mások, az ostromoltak, a hadi­foglyok ugyanannyit, vagy még többet szenvedtek. Ne támogas­suk tehát — mondja a depor­táltakat, hanem a hadifoglyokat. A reakciós propaganda ezzel a szembehelyezkedéssel is az arc­vonalakat akarja elhomályosítani. HadifogU'okat állít a deportál­takkal szembe. Választani akar: melj'iket támogassuk. Mintha nem a reakció hajtotta volna szeren­csétlen sorsukba mind a hadifog­lyokat, mind a deportáltakat. Mint ha néni mindannyian a reakció áldozatai lennének. Mintha itt választani kellene, nem pedig minden erővel támogatni a rászo­ruló hadifoglyokat és deportál­takat egyaránt. De megkell még valamit mon­danunk. Aki azt állítja, hogy a hadifoglyok va^y ostromlottak többet szenvedtek, mint a depor­táltak, az el sem tudja képzelni, milyen volt az a deportálás, mi folyt le auémetgyüjtőtáborokban. A „magyar kérdés 1' Auschwitzban A pesti lakosság a nyilasura­lom alatt megismerhette azt a ,,rendszert", ~ láthatta, hogyan hajtanak megkínzott, kifosztott embereket a főváros utcáin ke­resztül a Dunapartra, a halálba. De ez számszerint csak egy je­lentéktelen töredéke volt annak, ami a deportáltakkal történt. Még a nyilasuralom előtt, a múlt nyáron egyedül az auschwitzi táborban 400 ezer zsidószárma­zású magyar honpolgár holttestét égették el ; csecsszopókat, élet­vidám leányokat, tehetetleu öre­geket, áldottálapotos anyákat. Ezt a német viszonyok közt is páratlan . gyorsasággal végzett tömeggyilkosságot még az ausch­witzi nagyteljesítőképessógű ége­tokemencék sem győzték. A gáz­kamrák oly gyorsan ,,oldották meg a magyar kérdést" (az auch­witzi táborparancsnokság nevezte ezt ígv), hogy a megfojtottak egy részét a szabad mezőkön, máglyákon kellett elégetni. A kemencék kicsiknek bizonyultak. A környék lengyel lakosságát hetekig üldözte az égett emberi testek szörnyű szaga. Azok. a ..szeneücsések' 1, akik nem Ausch­witzba, hanem más táborokba kerültek, már nem 90 százalékig pusztultak el, hanem ,,csak" 50 60 80 90 százalókig. Később deportálták őket, hamarább jött számukra a felszabadulás. Igv is összesen 600 ezren felül van a deportálásban néhány nap alatt meggyilkolt magyar zsidók száma. Sokat, nagyon sokat nélkülöz­tek, szenvedtek az ostromlottak és a hadifoglyok. Meg kell őket segíteni, el kell velük feledtetni, mit szenvedtek a háborús úszí­tóknak, a Horthy - Szálaai-rend­szernek, a jóvoltából. De a né­met táborokban lefolyt tömeg­g3 Tilkosságokhoz, a világtörténe­lem e legszörűyűbb gaztettéhez a hadifoglyok nehéz sorsát sem lehet hasonlítani. Nem egyszer hallani ma a két­kedés szavát. Nem is lehetett olyan rossz az a deportálás — mondják —, hiszen a deportáltak kövéren jönnek haza. Ezek el­felejtik : az első hónapokban, közvetlenül a felszabadulás után nem kövéren, hanem csőntig­"ászottan 'érkeztek meg. Pedig ezek még a „kövérebbek" vol­tak. A felszabadított deportáltak

Next

/
Thumbnails
Contents