Bugát Pál: Éptan. Pest, Landerer, 1838. (r.sz. 2283)

Vezérszó. I íme az észképi gyógytudománynak tanítvanyaim száraára öszveírt egyik részét, mely az ép élet mivoltát és annak megtartását tanítja, a magyar orvosi világ eleibe terjeszteni bátorkodom, csak azon okbul, hogy általa aggódó lelkemet szenveitől valamiképp fölmentsem, és magamnak e'ként valahára is nyugalmosabb órákat készítsek. — Igenis, egy részről jól tudván azt, hogy minden emberi gondolat cselekedetté valósulni vágyakodik , és hogy minden észképnek szükségképp üzönczséget kelljen maga után húzni; más részről azt elgondolván , hogy tanítványaim ajkaimról szedik le gyógyászi fogataiknak első elemeit, melyeket fogékony és tartékony lelkökbe mélyen benyomván, később azokat az emberi nem életbeli üdvére Yagy veszélyére viszik által: ha mind ezeket, mondom, hideg elmémmel fölszámítom, lehetetlen hogy megnyugodjam lelkemben, és magammal megelégedjem mind addig, míg tanítványaimnak évenként általadott gyógyászi alaptételeimnek helyes vagy sete voltokat más nálamnál mélyebben látó, s bővebb tapasztalása tudóstul őszintén kimondatni nem hallándoni. — Ha diszlett a közéletbeli végtelen sokféleséget ezen néhány ívekre szorítanom, azokat hijány nélkül kimerítnem : örülni fogok; ha előadásomban azon ügyes Vezérfonalat fölleltem , mely a tanulót és olvasót nyomrul nyomra, a közönségesebb elvekről a különösebbekre lánczszemenként vezetvén , őket ezen tudomány tágas birodalx