Nagykároly, 1914 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1914-02-01 / 1. szám

Nagykároly, 1914. lebruár 1. POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utcza 2. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasáranpján. Felelős szerkesztő : DR. ANTAL ISTVÁN. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes szántok nem adatnak el. Gazdasági helyzetünk. Irta : Matlekovics Sándor. Gazdasági állapotunk még mindig válságos. Munkahiány, iiziettelenség, kevés pénz: a válság külső jelei. Segítség az állam, a társadalom, a bankok részéről: a válságos beteg állandó áhitozása. így zárjuk az 1913. évet és ag­gódva nézünk a jövőbe. A súlyos viszonyok javulása a gaz- | ■dasági éleiben is csakugv, mint az egyes egyén betegségének gyógyítása mindene­kelőtt a baj lényegének és okainak felis­merését, a helyes diagnózist követeli meg. A lázas beteget meg nem gyógyíthatjuk, ha nem tudjuk, mi okozza a lázat. A válság ellen hiába küzdünk, ha nem tud­juk, mi a válság oka. Ha okait kikutat- | tűk, akkor lehet gondoskodni gyógyítás- i ról, szerekről, melyek által a rendes hely­zet ismét beállhat; vagy meg kell nyu­godnunk abban, hogy gyors segítés nincs és ki kellene majd bőjtölni, szigorú taka­rékossághoz, nélkülözésekhez kell szok­nunk, hogy idővel a bajt kiheverjük. A mai gazdasági beteges állapotot — melylyel kapcsolatban a legnagyobb külső kórtünet a munkanélküliek nagy száma — három lő okra lehet visszavezetni. Ez a három főok: az építkezés terén 1908. óta mutatkozott tuispekuláció, — a külföldi tőkének visszavonulása és vele kapcsolat­ban a pénz megdrágulása és szűk volta — és a Balkán háború és vele kapcsolat­ban a védelmi mozgósítás. Az építkezés terén a törvény áltál i 1908-ban biztosított 30 éves adómentesség ! a város bizonyos részeiben építendő uj ; házak számára, megadta a lökést arra, hogy az 1896. óta pangó építkezés a fő­városban újra meginduljon. A bankok, nem okulva az 1896. előtti szédelgő vál­lalkozási korszakon, most is bőven kínál­ták az „építkezési“ hiteleket és épült uj palota mellett uj palota, romba döntettek egesz utcasorok, mintha uj város építésé­ről volna szó. Az építkezések föllendülése mindenütt, de különösen nálunk nagy je­lentőségű. Az építkezés a tulajdonképpeni építési iparon kívül az asztalos, lakatos, bádogos, mázoló, festő, szerelő és más nagy jelentőségű iparok munkáját éleszti és a nagyobb lendület az építkezés terén nagyobb lendületet ad az összes iparok­nak. Ha ez a lendület oly nagy mértékű, a milyen az 1908. év óla mutatkozott, akkor a lázas tevékenység álterjed az egész ipari testbe, mindenütt nagy a sür­gés, nagy a rendkívüli munka. Mind ez a munkások tömeges alkalmazásával és ez ismét a munkabérek fokozásával jár. A lendület mámorában sem a vidékről töme­gesen bevonuló munkásság szaporodása, sem a magasabb munkabérrel járó na­gyobb termelési költség nem okoz gondot és csak előre törekszik mindenki. Ez a j roham bajt mindaddig nem okoz, mig az ; „építkezési“ hitelek bő forrása rendelke­zésre áll. Abban a pillanatban azonban, mikor ezt a forrást elzárták, — beáll a túlzás és tulhajtás természetes következ­ménye: — a pangás, a nyomor, a mun­kanélküliség. Az építkezési hiteleknek ez a meg­szorítása bekövetkezett, talán hamarabb, mint különben gondoltaimért nemzetközi viszonyok siettették. Európa egy idő óta folyton a „világháborúk“ sejtelmei közt nyög. A marokkói kérdés után Tripolisz és utána a Balkán mozgalom es háború tartja az európai nemzeteket folytonos íegyverkezés állapotában. A világháború­tól való ezen félelem, mely a fegyveres béke milliardjait veszi igénybe, átterelteteit a tőkepiac színhelyére. Franciaország kiadja a jelszót, hogy a francia tőkének nincsen keresnivalója a külföldön. Meg­kezdődik a mozgósítás, haza a külföldön levő tőkékkel, illetőleg vissza a külföldi ér­tékpapírokkal. Ez a hazamozgósitása a francia tő­kének, mely azután más nemzeteknél is követésre talált, súlyosan éreztette hatását nálunk. A pénz szűkösebb lesz, pénzhi­ány mutatkozik', a bankkamatláb emelke­dik és a bankok, melyek előbb oly tul­­bőkezüen adták az építési hiteleket, elő­ször is itt kezdték meg a korlátozást: —­­megakadt az építkezés és vele együtt jöt a pangás. Mindezekhez járul most már a Bal­­kánháboru, a politikai bizalom hiánya, a nagyhatalmak fegyveres készenléte, az eh­hez szükséges tőke kivonása a gazdasági életből. Ez természetesen fokozta a nem­zetközi tőkepiacon a keresletet, megdrágí­totta a pénzt, emelte a kamatlábat és igy nálunk is pénzdrágaság és pénzhiány uralkodik. ^ A válság okainak kimutatása után lássunk már most a gyógyítás módjaihoz. A válság egyik oka a Balkánháboru, Leszámolás. Irta: KORFIZ HOLM. A láthatáron lassan elhalt a hideg, ké­kes félhomály. A behavazott kert, fekete, lombtalan fáival, a léckerítés és ott túl, a kis házacskák, az éj sötétjében egyenként eltüne­deztek. Itt-ott komorabbá tette az éjszakát egy­­egy fényesen kivilágított ablak, ahol már meg gyújtották a karácsonyfa gyertyáit. Igen, ma karácsonyest volt! A harangok zúgása átrez­­gett a levegőn. Az ablak mellől egy férfi, ki eddig ült, felállt. Beesteledett, anélkül, hogy észrevette volna s most a bútorok között tapogatózva haladt a csengő felé. Az inas lámpát gyújtott az Íróasztalon, mire fehér, halvány fény világította be a könyves szekrényekkel telt szobát, Mikor ismét egyedül maradt, Íróasztalá­hoz ült és könyvébe mélyedt. Az élet pezs­gése kint elnémult. Bent nem volt sem küz­delem, sem melegség, mert ebben a biroda­lomban a korlátlan, rideg valóság és a szen­vedéllyel átkarolt tudomány uralkodott. Ä tanár nem hallott csengetést, tehát kellemetlenül hatott reá, midőn az inas jelen­tette, hogy látogató érkezett. — Ma? ... és ebben az időben? — mormogta. — Különös I . . . Nos, ha már itt van, vezesse be! Nyugtalan tekintettel fogadta az ajtóban megjelenő széles vállu, zömök alakot. — Adolf, már nem is ismersz? ... Én vagyok! — mondta a látogató, hangjában némi izgatottsággal. Futólagos pir öntötte el a tanár arcát. De azután rögtön visszanyerte halvány színét és megcsontosodott vonásait. — Te vagy az Seyling Károly? — kér­dezte nyugodt, száraz hangján. B’urcsa, hogy ép ma este kerestél fel! — Igen az vagyok ! . . . Csak ma este érkeztem meg s végre karácsony a béke ün­nepe 1 — Hm! . . . Hiszen már régóta békes­ségben élünk! Halottakkal az ember nem szó- j kott csatázni . . . Már pedig te és az a má- i sik, számomra meghaltatok I . . . Ittléted ezen 1 mit sem változtat! — Adolf! Louisa két hónap előtt meg­halt 1 A tanár néhány pillanatig néma maradt. Azután még szárazabb hangon, mint előbb, igy válaszolt: — Az az asszony számomra már akkor meghalt, midőn veled elszökött ! ... És te, mit kívánsz tőlem ? — Elhiheted, nem szívesen jöttem hoz­zád, de utolsó kívánsága ez volt ! Azt pedig teljesíteni akartam . . . És ha már itt vagyok, végleg számoljunk le! Érted, tisztázzuk a ro­vást ! — Ha épen akarod, nem bánom, bár ami a rovást illeti, amint kifejezted magad — az már régóta tisztái ... A tény az, hogy fe­leségemmel megszöktél! Üldözésiekre nem gondoltam, mert előttem megszüntetek létezni 1 . . . Azt, hiszem, viselkedésem példás voltl — Édes Adolf, ez mind nagyon szép, de az eleven embereket nem lehet olyan könnyen megsemmisíteni! . . . A tudományban kijavít­hatjuk a valót, a példa helyességének ked­véért, de ,az életben nem ! — És ez mit bizonyít? Seyling izgatott lépésekkel fel s alá járt. Azután megállt a tanár előtt: — Amint mondtam, élő embereket nem lehet megsemmisíteni, de még az emléküket sem! . . . Ah, ha ezt megtehetné valaki, én ugyancsak kitöröltelek volna az ő életéből! — Ugylátszik lelkiismereted nagyon nyu­godt! szólt vontatva a tanár. — Igen, valóban az, válaszolt Seyling. — Amint mondani szokás, nagyon tág lelkiismerettel bírsz! — Én pedig úgy látom, hogy nálad tel­jesen hiányzik! A tanár gúnyos nevetéssel válaszolt. — Ha szegény Louise ezt sejtheti. — folytatta Seyling — milyen boldogok lehet­tünk volna! Emléked mindvégig árnyékként borult lelkére! . . . Ha ez nincs, könnven el­tűrtük volna a nehéz küzdelmeket, melyek az uj világban vártak reánk, mert Amerikában sem fekszik arany az ut porában!

Next

/
Thumbnails
Contents