Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Várhegyi Zsuzsanna: Egy 18. századi bőrborítású nyereg konzerválása, restaurálása
A nyerget a hosszú távú lovaglás kényelmesebbé tételére kezdték el használni a Krisztus előtti századokban. Az első lovagláshoz használt takaró, melyről tudunk, Egyiptomból származik, a Kr. e. 15. századból. Ez egy négyszögletes, vászonnal bélelt bőrdarab, négy sarkán bőrszíjakkal a felerősítéshez. Ehhez hasonló takarókat használtak az asszírok, a szkíták és a görögök is. A régészeti leletek szerint az összetettebb szerkezetű nyergek a Kr. e. 6-3. században, Belsö- Ázsiában indultak fejlődésnek. Az Altaj-hegysógben Rugyenko által feltárt szkíta kori kurgánok leletei között, ahol az örökös fagy lehetővé tette a szerves tárgyalkotók megmaradását, viszonylag épen maradt darabok fordulnak elő. Ezek két, lószőrrel kitömött hosszúkás bőrpárnából állnak, melyeket az egyik hosz- szanti oldalukon összevarrtak (3. kép). A párnákat belülről, elöl és hátul, apró, íves fakápák merevítették, nyergenként négy darab. Kívül a kápácskák vonalát varrott díszítés követte. Ezek a párnák a ló gerincének két oldalán feküdtek, így az állatot kevésbé fárasztották. Későbbi kurgánokból származó nyergekben már vékony hosszanti merevítést is felfedeztek, de ezek még nem kapcsolódtak a kápákhoz. Érdekes a nyereg rögzítése a lovon. Elöl és hátul a kápák felett szíjak futottak át, melyekből oldalt sallangok lógtak, ezekhez kapcsolták a mellszíjat és a farmatringot. A nyerget középen széles haslószíjjal rögzítették a lovon. A felcsatolt nyereg fölé egy díszes, rojtos nyeregtakaró került. Időszámításunk kezdetére datált kurgánokban - Noin-ula - egy első és egy hátsó kápát találtak, ekkor már a két félkápa egyesült, de két darabból illesztették össze, melyeket egy darabból, ágasfából készítettek. A Kr. u. 6. századtól már fejlett faszerkezetű nyergeket használtak, melyek a kengyellel együtt stabil ülést és mozgékonyságot biztosítottak a lovasnak. A kengyel elhelyezése az első kápának az üléssel bezárt szögétől függ. Ahol az első kápa függőleges, ott a lovas erősen felhúzott térdekkel ül, lábának megtámasztása elöl elhelyezett kengyellel történhet. A két időpont között nincs adatunk fejlődésükről. A 10. századtól már széles talpú nyergeket használtak, melyek a kápákon túlértek, végeiket lekerekítették. A két nyeregtalp egymással tompaszöget zárt be, ami azt jelenti, hogy a nyerget a ló háta közepére helyezték, nem a lapockákra. Az első kápa majdnem függőleges volt, a hátsó erősen hátrahajlott, és kényelmesen kiszélesedett. A kápákat a talpakhoz furatokon átfűzött bőrszíjakkal erősítették össze. A kápák közé ülésbőrt, úgynevezett farbőrt feszítettek. A kengyel felerősítési helye ott volt, ahol a két kápa dőlésének megfelelő vonalak metszették egymást. Ez a 10. századi típus a Kárpát-medencében a 20. század A nyergek formájának és használatának történeti áttekintése 3. kép Szkíta párnanyereg a Kr. E. 5-4. századból, Pazyrik.1 Fig. 3. Scythian pillow saddle from the 5lh-4lh centuries BC, Pazyrik.' 160
