Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Várfalvi Andrea - Peller Tamás Károly: Az Esterházy-gyűjteménybe tartozó XVII. századi magyar nyereg restaurálása
szétnyílt. Az alaplemez formája eltorzult, két helyen elhasadt. A kápák visszahajtott pereme több helyen eldeformálódott, a hátsó egy vonalban szétnyílt. A korrózióval borított kápaököl aranyozása is megkopott, a tetején található türkizkövekből öt eltörött. A kihúzott szegek szárai elgörbültek, visszahajlottak, néhányuk feje letörött. Felületüket szürkés-fekete ezüstkorrózió borította. A fekete színű korrózióval borított aranyozott ezüst karikák szárai elgörbültek. A fából kihúzott vaskarikákat, a felerősítő lemezeket és a szíjcsatot vastag, sárgás-barna korrózió borította. A szíjcsat nyelve elveszett. A vázat alkotó, fából készült kápák és a nyeregdeszkák a nedvesség hatására megvetemedtek, a ragasztásnál pedig teljesen szétváltak. Egyes letört darabokat a pergamenborítás megtartott, más részek viszont hiányoztak. A hátsó kápa felső élének egy részét lilásbama penész borította. Két szöglyuknál a fa kicsorbult. A nyeregdeszkák és a pergamen fonák oldalán húzódó nyírfakéreg hiányos és töredezett volt. A vázat borító, erősen szennyezett, kopott és gyűrött bársony eredetileg vörös színe világos vörösesbarnává változott. A textília több helyen elszakadt, a bőrszegély hiányainál szélei kifoszlottak. A flórláncok között, a felületen molybáb maradványai tapadtak meg. A díszítő hímzések fémszálai korrodálódtak, egyes helyeken elváltak az alaptól. A fémdrótok hiányainál az alátöltő fonalkötegek a felszínre kerülvén szennyezetté, szakadozottá, hiányossá váltak. Néhol csupán az alátöltő fonalkötegeket rögzítő fonalak maradtak meg. Az ülést borító, szennyezett, mintás damaszt szövet valaha élénk színe világosszürke- világospirossá vált. A tömésként használt, megcsappant mennyiségű szőr itt-ott kilátszott a hiányos selyem alól. A sötétkékből világoskékre változott és szennyezett alapvászon felülete is lyukakkal borított volt, a steppelő, rögzítő fonalak elszakadtak, egyes helyeken pedig hiányoztak. A finom törmelékporral belepett pergamenborításon biológiai károsítok nyomai tarkították a felületet, különösen a hátsó kápa külső részén, ahol karéjban a kápaszél mentén is pusztítást végeztek. Feltehetően nem farontó rovarok lehettek, mert a fában nem tettek kárt. Méretre kis állatoknak kellett lenniük - például szalonnabogámak -, mert csak így tudták megközelíteni a fémborítás alatt a táplálékul szolgáló bőrt. A pergamen több helyen elszakadt. A szakadások feltehetően a váz gyengülésének és az ebből adódó elmozdulásoknak következtében keletkezhettek. A hátsó kápánál a fa fertőzésének megfelelően hiány volt. A pergamen alatt húzódó és a kápák között feszülő farszíj deformálódott és gyűrött volt. Feltehetően másodlagosan felhasznált anyagból készülhetett, mert szironyozás nyomai díszítették a felületét. A nyeregszámyakat bélelő szennyezett, kopott és különböző foltokkal belepett bőr összement, kiszáradt és megkeményedett. A felületén néhol a barka pikkelyesen levált. Az összeillesztő varrások több helyen elszakadtak, felbomlottak. A varrás mellett a bőr is több helyen elszakadt. A bélés széleit záró szakadozott szegély piros színe megbámult. Hiányos felületét lyukak borították. A szegélyt felerősítő varrócérna több helyen elszakadt, lebegett, hiányos volt. Az ülőpáma alatti, rovarrágta bélésbőr összegyűrődött, egyik oldalon élesen visszahaj- lott a sarka. A farhám rögzítését elősegítő hiányos bőrszíjak megkeményedtek, eldeformálódtak. A restaurálás megkezdése előtt került sor az anyag - és készítéstechnikai vizsgálatok elvégzésére. Ezek lehetővé tették a különböző alapanyagok típusainak és tulajdonságainak megismerését, melyek magyarázatot adtak a károsodások kialakulásának eltérő következményeire is. Segítséget nyújtottak még a restaurálási mód - elsősorban a tisztítás - és a felhasznált anyagok kiválasztásában is. 72
