dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.

Tamás, vm. esküdt voít. Az itt emiitett Lászlónak három fia volt, kik közül: László, esküdt (1775.), szolgabíró (1777.), majd főszolgabíró (1791.) volt és ez utóbbi állásában nemességét Biharmegyében 1807. július 3-án igazolta; István, Torontálmbe költözött s ott vm. főpénztáros lett (1807.) ; végül, József, Biharmegye esküdtje (1785.), a feketetói királyi ut felügyelője (1787.) volt; a rablók üldözéseért vármegyéjétől 100 arany jutalmat kapott (1789.); 1803-ban Biharmegye főpénztárosává választották. István gyermekeit : Sándort, Klárát és Edvárdot a mult század elején Aradmegyében találjuk, ahol nemességüket 1827. nov. 8-án és 1836. márc. 14. és köv. napjain tartott közgyűlésen kihirdették. S. Sándornak anyai ágon öröklött birtoka volt a megyénkben fekvő Dombegyházán

1 s ennek folytán a család több tagja átszármazott megyénkbe is, hol nemességét 1836. június 15. Aradmegye fentebb említett bizonyságleveleivel igazolta.

2 Közülök S. Sándor vármegyénk közéletében jelentős szerepet játszott. A vármegyei élet egyik erős oszlopa volt és hivatalos működése közben olyan elveket hirdetett, amelyeknek nyilt hangoztatása — a rendi alkotmány idejében — egyrészt merészség volt, másrészt az ő hazafias szelleméről tett tanúságot. E tekintetben nagyon jellemző néhány indítványa, melyet vármegyénk közgyűlésein, mint táblabíró, előterjesztett ; ilyenek : a tisztviselők választása és kinevezése körül előforduló főispáni visszaélések korlátozása s a főispánok választására vonatkozólag országos utasítás megalkotása;

3 a vármegyei főjegyzői állásnak — a törvény értelmében — választás utján való betöltése;

4 mivel a főispánok a megyéktől kapják fizetésüket, részükre uj esküminta készíttessék és a főispánok ne csak a király, hanem a haza iránt való hűségre és a törvények megtartására is esküt tegyenek.

5 1829-ben vármegyénk esküdtje, 1837-ben tb. táblabíró és tb. szolgabíró," 1840-ben fizetéses táblabíró, 1841-ben az árjegyzéki küldöttség elnöke, következő évben a középületi küldöttség és az árva-ügyek végzésével megbízott választmány elnöke, 1848-ban vármegyénk másodalispánja lett.

6 1849ben, a szabadságharc leveretése után, visszavonult dombegyházi birtokára, azonban rövid idő múlva elfogták és egy évig fogva tartották. Alig hogy rabságából kiszabadult, a kormány, — mint politikai bűnöst — ismét letartóztatta s a josefstadti vár börtönébe záratta, ahonnan 1857. május 8-án bocsájtották szabadon.

7 Dombegyházi birtokának gondnokául a gyulai cs. kir. megyei törvényszék — amelyhez az önállóságát újból elvesztett Csanádvármegye ebben az időben tartozott — Glacz Antal kérelmére Markovits Antalt jelölte ki.

8 Az 1860. dec. 28-án tartott tisztújító közgyűlésen ismét vármegyénk 1 Ik. 1834. 1397. — 1837. 449. — 1842. 596. — 1841. 3744., 3745., 3746., 3747. és 1842. 1092. 2 Ik. 1836. 1045. 3 Ik. 1841. 1408. * Ik. 1841. 1796. 5 1841. 1797., 2814. e lk. 1832. 1885. — 1836. 1287. — 1837. 778. — 1840. 2029. — 1841. 1173. — 1842. 1826. — 1848. 240. i K. K. Festungskommando zu Josefstadt: Certificat 14. Maj. 1857. (Balku Gy. tulajdonában.) 8 Ik. 1872. 4221.