Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-05 / 1. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A fizetési nap. Sokszor tapasztaltuk magunk is, de meg irtunk is már róla, hogy a mezei munkásokat gyakran beleűzi, keregeti az mód és szokás, a hogyan hetibérüket fizetik a munkát adó gazdák, illetve megbízottaik. így például némely uradalomban, de nagyobb vagy kisebb birtokosoknál is nem a munkaidő leteltével, tehát például a hét végén, szombaton este fizetnek. Hanem a munkásoknak másnap, vasárnap kell jelentkezniük. Ez a körülmény bizony a munkás emberekre nagyon káros. Mert első sorban idővesztegetés. Akárhányszor ott kell ácsorogniok és várakoznánk, mig a fizetésre kerül a sor. Eltöltik sokszor az egész vasárnap délelőttöt, elmulasztják a fizetés miatt a templomot is. Az alatt talán a munkás családja türelmetlenül várja a családfőt, hogy ő is beszerezhessen egy kis vasárnapra valót. Mert iszen a szegény ember vasárnapon ehetik egy kis főtt húst és meleget. Már pedig ezt csak abból a keresetből szerezheti meg, a mit munka végeztével, tehát szombaton este joggal várhat. De van a dolognak még egy más mérge is. Ha a munkás teljesített munkája után szombaton estére megkapja fizetését józan értelemmel, becsületes lélekkel arra gondolhat, hogy otthon levő családjához siessen, beszerezvén azt, a mi szükséges. Ám, ha másnap családját ott hagyja és indul péld. egy más községbe fizetésre: ott találkozik munkás társaival, csoportosulás támad, egyszerre csak a keserves munkabérrel beülnek a kocsmába. Elfeledik családjukat, feledik gyermekeiket, nem törődnek saját egészségükkel és becsületőkkel. Még másnapra is munkaképtelenekké lesznek Sze-f gény családjuk pedig éhen, sokszor sírva panaszolják, hogy egy egész hét keresményét egy fizetési nap elvitte. Igen fontos körülmény tehát ez a fizetési nap, atyámfiai. A falusi jólét felépítése munkáján á 1 p e d i g éppenséggel nagyon nagy figyelemre kell méltatni! Ugyan azért üdvözöljük a földmivelésügyi miniszter urnák kezdeményezését az iránt, hogy a mezei gazd. munkások heti bérének fizetési módozatai is rendeztessék. Meg vagyunk győződve, hogy e tekintetben minden uradalom, minden birtokos, minden a nép javát szivén viselő ember' segítségére fog sietni a földmivelésügyi miniszter nemes munkájának. Gabonaértékesitő szövetkezet a délvidéken. Nagy György kir. tanácsos Temes vármegye gazdasági tanácsosa, aki a temesmegvei hitelszövetkezetek szervezésében eddig is oly nagy buzgóság- gal fáradozott, az Országos Központi Hitelszövetkezet megbízásából gabonaraktár-szövetkezetet alakított a temesmegvei Mercyfalván. Az e tárgyban megtartott értekezleten résztvettek többek között Sozánszky János máslaki, Szőllőssy Imre hodófalvi és Krier József knézi hitelszövetkezeti elnökök. Nagy György kir. tanácsos nagy tetszéssel fogadott lelkes beszédben ismertette a gabonaraktárak nagy fontosságát és hasznosságát mire egyhangúlag elhatározták, hogy a gabonaraktár szövetkezetei Mercyfalván megalakítják. TÁRGZA. A tor. Vas Gereben után. Tizenkét ember ülte körül a nagy asztalt Szől- lősi gazda házánál. Azaz, hogy nem lakik abban már ő kegyelme, mert átadták már a földnek, bármennyit kesergett az özvegy, meg az, a hajadon leány, ki az asztal mellé letelepedett vendégeket étellel, itallal kínálja. Búsulni jöttek a vendégek. Csakhamar anyira megvigasztalódtak aztán a jó bortól és pecsenyétől, hogy csakugyan a tizenkettő közül egyik sem busult már. Csak kettőjükön, az anyán és leányán nem látszik meg a vigasztalás Tizenkét vendég mellett üres nekik a ház. Elköltözött belőle a legerősebb hang, melyet néha napján meg nem tűrte, hogy más hang megnyikkanni is merjen. Mégis visszakivánják. Az anya a leggyámoltalanabb. Ha leül néha a pad sarkára, nem győzi dicsérgetni a megboldogult férjet. Erre a dicséretre, még a kótyagos vendég is kijózanodott, hát még Kurtáné nénémasszony, a falu szája, kit a torra is csak azért hittak meg, hogy a nyelvétől megváltsák magukat. Hallván a sok mindenfélét, mi az özvegy asz- szonyra maradt férje után, nem győzte csudálni, mi a megszomorodott özvegynek jól esett, kivált mikor a nyelves asszony a vacsorából, hol a savanyu káposztát, hol a tormás húst dicsérte, bizonykodván, hogy ilyen jó után a lábast is ki lehetne nyalni. Az asszonyokból kevesebb ügyességgel lehet kicsalni a titkot, mint a mennyit vesződik a kis bíró fia, mikor a mezőn a tücsköt csalogatja ki a lyukból. Szőlőssiné asszonyom is meggyónta még a tyuk alatt lévő tojást is a nagy nyelvűnek : az pe- di-fAszeretett volna már yz mc/.án lenni, hogy valakinek elmondhassa... Mert Kurtáné asszonyom semmivel sem volt kevesebb, mint bár mely prókátor mester ember, a ki békén várja a port akár alpörösnek, akár fölpörös- nek hívják meg ugyanazon pörben. Az ő szája hasonló volt a czigány szájához, hogy ha akarja meleg, ha akarja hideget fuj rajta, a mint kívántatik. Kurtáné asszonyom mindenfelé látott. Azt is észrevette, hogy a balszomszédja régen nem emelgeti a korsót; hanem egy füllel az özvegy asszony beszédére hallgat. Hej, mert most haza gondol, az ő kedves Peti magzatára, kit édes örömest felültetne Szőllőssi uram szekerére. S a négy ökröt is szívesen elhajszolná, ha ráadásul a leányt is oda adnák neki. Rögtön el is szánta magát, — ezt tapasztalta Kurtáné — hogy a szomszéddal találkozni fog másnap s ha Ígér valamit, hát olyat is hazudik az elmondottakhoz, mit maga sem hallott még. Ha pedig nem igér, majd tudja, mit kell még mondani, hogy a szomszéd még azt is hazugságnak higyje, hogy a toron ott volt. Mig ezek történtek benn : addig az udvaron még a holdvilágos éjben is talált megtenni valót egy hű cseléd, körülnézvén a szérüs-kertet és a ház tájékát, mint egykor a gazda, kinek lelke, ha hazajárna — éldelve nézni e jó cselédjét. Az özvegy asszony néhányszor már szólította a jó fiút, jőne be egy kis tor maradékra; de a fiú mindig kitért valami válaszszák — Később is ráérek. Utóbb azonban az asszony utána küldte a leányt. A leány hitta, hitta. De fiú most is tudott mondani valamit. ’Iszen ő igazán busult. Neki legjobban meghalt a gazda. Ha valaki meglátná rajta a bubá- natot, azt hinné a gazdáját búsulja. Pedig ő meg úgy érzi, hogy több volt az neki. Az első után a második apja s nem egy-két szó hitette el vele, hogy a
