Magyar Egyház, 1939 (18. évfolyam, 10. szám)

1939-11-01 / 10. szám

Editor: Alexander Daróczy 175 Pershing Ave. Carteret, N. J. Associate Editors: Zoltán Béky Joseph Urban mmmi Contributor: Dr. Charles Vincze Perth Amboy, N. J. Managing Editor: Joseph Urban 115 Seventh Avenue McKeesport, Pa. OFFICIAL ORGANOF THE FREE MAGYAR REFORMED CHURCH IN AMERICA Entered as SecondClass Matter, April, 1932, at the Post Office in McKeesport, Pennsylvania Published monthlyat 611 Sinclair Street, McKeesport, Penna. — Subscription: $1.00 per Year. GCNDCLrCZZUNr (D.) Az utóbbi tizennyolc év alatt az amerikai magyar reformátusság egyen­súlyi helyzete többé-kevésbbé kialakult. Van egy minden vitán felüli magyar­református jellegű egyház, a Független Egyház, amely a II. Helvét hitvallás és a Heidelbergi Káté teljes evangyéliumi igazságot tartalmazó hitbeli alapjára, az ősök kormányzati bölcsessége által kiter­melt egyházkormányzati formára fundálta magát és arra az elvre, hogy az aktivi­tásához föltétlenül szükséges anyagi java­kat tagjainak önkéntes áldozatkészségének kell szolgáltatnia. Van azután az Evangelical and Re­formed Church keretében egy a magyar­református egyházalkotmány szerinti ke­rülettel nem azonosítható synod, amelyik hosszú próbálkozás után eljutott odáig, hogy a Heidelbergi Káté, a Luther Kátéja, az Augsburgi Hitvallás mellett elfogad­hatja a II. Helvét Hitvallást is s az anyagi javakat illetőleg pedig törekedhetik az önfenntartás felé. Vannak presbiteriánus magyar egyház­­községeink, amelyekben lehetnek, sőt van­nak igen derék pásztorok és tagok, de amelyekben a magyarreformátus vallásnak jóformán semmi ismertetőjele nincs meg. És van Európában három magyar­református egyháztest, amelyek közül kettő a puszta létért viv elkeseredett harcot naponként (a romániai és jugoszláviai), a harmadik pedig régi mulasztásokra döb­benve igyekszik jóvá tenni a múlt hibáit. Ezek mellett öt világrészre kiterjedő, egyelőre ugyan igen különös, de sajnos, talán rövidesen, minden eddigi borzalmat felülmúló háború folyik. Ebben az uj tra­gédiában többé-kevésbbé ellentétes három nagyhatalom ütköző pontjában ott van nemzetünk s az egész világtól irigyelten itt van uj hazánk földje. Mit tudjon tenni a magyarreformátus ember? Az adott helyzetbe belenyugodni kép­telenség. Szétszakadozottságunkban tized­­részét sem oldhatjuk meg azoknak a feladatoknak, amik előttünk tornyosulnak. A fegyelem, amely pedig a rendes egy­házi élet első kelléke, egyes csoportoknál laza. A templomlátogatás, uriszentvacsorá­­val való élés, áldozatkészség — ha az amerikai magyar reformátusságot egészé­ben vesszük — nagyon sok kivánni valót hagy hátra. Közös szociális intézményünk, a Bethlen Otthon, csak azért él, mert háta mögött áll a Református Egyesület. Ha pusztán csak a gyülekezetek áldozat­­készségére lett volna utalva, már régen bezárhatta volna kapuit. Lelkészi után­pótlásunk a világpolitikai változások függ­vénye. Ha Isten ne adja, Európa egyéb részeire is átcsap a háború tüze, a már is jelentkező lelkészhiány egyenesen ka­tasztrofálissá válhatik. Számot tevő és állandó jellegű iratterjesztésünk nincs. Igazán erős sajtónk, amely népünk szé­les rétegeit elérhetné: nincs. Iskolánk sem elemi, sem közép, sem felső fokon: nincs. És ezek mellett még sok minden egyéb nincs. Miért? Az amerikai magyar reformátusság élete, története még a mai szétszakado­­zottsága mellet is eposz, hősköltemény. Rövid félszázad alatt több, mint _£záz templomot felépíteni, több mint száz gyü­lekezetét ugy-ahogy, de fenntartani, kb. hétmillió dollár értékű egyházi vágyont összegyűjteni, egy merőben uj világban semmiből kezdve: azt bizonyítja, hogy a mi népünk jó. Istenéhez, templomához ragaszkodó, elesettségében is csodákra ké­pes nép. • Hát mégha leontanánk a leg­több esetben mesterséges válaszfalakat! S ez nem lehetetlenség. A magyarrefor­mátus hitvallások, egyházkormányzati for­ma és az önfenntartás elve alapján uj csodák korszaka nyílik meg előttünk. Az anvánk közös. Csak abban kell egyeknek lennünk, amit tőle örököltünk. Hogy “van”-ná változzék a mostani sok “nincs”. A magyarreformátus összefogásra az utol­só, de ugyanakkor minden eddiginél Ígé­retesebb alkalom jött el. Gondolkozzunk!

Next

/
Thumbnails
Contents