Magyar Cserkész, 1982 (33. évfolyam, 1-2. szám)

1982-01-01 / 1-2. szám

Részletek Bodnár Gábor üv. elnök jelentéséből A VILÁGCSERKÉSZET központjának és tag-szö­vetségeinek munkáját változatlanul figyelemmel kísér­jük. Ma, amikor a cserkészet az élet és a világ változá­sainak megfelelően lázasan keresi az új utakat, bölcsen tesszük, ha figyelemmel kísérjük lépéseiket; hasznos lesz, ha tanulunk hibáikból; és javunkra válik, ha eredményeiket felhasználjuk. A világ több mint száz cserkész szövetsége, a genfi központ irányításával az ún. „Community Develop­ment Service” eredményessé tételén serénykedik. E szol­gálat lényege, hogy az egyes nemzetek cserkészete sa­játos feladatokat vállal országa-népe érdekeinek megfelelően. Ez korántsem jelenti a tradicionális cserké­szet elhanyagolását, vagy átalakítását. A cserkészprog­ram változatlan. Azon túl vállalják a másokért való munkálkodást. „Nutrition workshop” Sudánban; „Literacy workshop” Indiában; vízszolgálati „workshop” Nepalban, stb. cserkész vezetéssel. Mit je­lentenek mindezek? Az indiai cserkész szövetség sokezer kis falusi könyvtár létesítésén munkálkodik a mind nagyobb számban írni-olvasni tanuló indusok olvasás-igényeinek kielégítésére. Nepal sok vidékén hiányzik a fertőzetlen, tiszta víz. A helyi cserkész szövetség tagjai többezer honfitársuk­ról gondoskodtak vízvezeték megtervezésével és felépí­tésével. Felsővolta egyes részei elsivatagosodnak, fában igen szegények. Gondot okoz a főzéshez szükséges tüzelőanyag. A cserkész szövetség energiagyűjtő tájékoztatásba kezdett. A legegyszerűbb módszereket alkalmazva tanítják meg a lakosságot kevés tüzelőt igénylő különleges kályhák építésére és használatára, gyümölcsök és egyéb élelmiszerek nap által történő szárítására, stb. Kelet Jávában (Indonézia) 1200 cserkész bekötő utat épített egy elhagyott vidékhez, 36 méter hosszú híd­dal (kisebb járművek számára). Ezzel a környéket be­kapcsolták a nagyvilág vérkeringésébe, jobb jövedelmi forrásokat biztosítottak az ott lakóknak, könnyebbé tették az orvosi ellátást is. A példák tisztán mutatják a lényeget. Ahogy a világ cserkészete új utakat keres, az emberiség szolgálatára, a magyar cserkészet is keresi az új lehetőségeket, új körülmények között, új magyar szolgálatra. Példa: Otthon nem kellett magyar is­mereteket tanítani. Ezt az iskolák biztosították. A romantikus szabadban való élést korlátok nélkül állíthattuk a jellemnevelés szolágatába. Külföldön, új feladatként magyarul is tanítjuk a fiatalságot. Ne féljünk, hogy ezzel eltávolodunk az cserkészet igaz újtaitól. Velünk együtt, az egész világ cserkészete vállal hasonló új szolgálatokat. GYAKORLATI CSERKÉSZETRŐL a VT. Testület ad sokrétű beszámolót. Ám — az elmúlt időszak tapasztalatait latolgatva — nekem is kötelessé­gem megemlíteni, hogy: Kiscserkészetünk mind szebben ívelő fejlődése a vezetőképzés munkáját dicséri. Másfél évtizedes céltu­datos munka nyomán, — bármerre is járok, — veze­tőink a kiscserkészetet tekintik jövőnk alapjának, ezért megfelelő szeretettel és felkészültséggel irányítják. A leánycserkészetről hasonló elismeréssel emlékez­hetem meg. Az egy-egy városban működő testvércsapa­toknak, majdnem mindenütt ők a motorjai. Mind szá­mukat, mind lelkesedésüket tekintve, — rendszerint — ők az erősebbek. A magyar vonalú önképzés — ritka kivételektől eltekintve — igényesebb náluk, mint a fiúk­nál. Leányvezetői karunk önfeláldozásból, összefogás­ból, munkavállalásból az egész Szövetségnek ad jó példát. Fiúcserkészetünk is derekas munkát végez. A vezetők és csapatok komolyan törekszenek eredmények­re. Mégis ez a munkaág több figyelmet és támogatást igényel majd az elkövetkező években. A fiúk alap­­természetében adva van a heterogén érdeklődés, fi­gyelmük lekötése és a cserkészetre való koncentrálása a feladat melyet színes, sokrétű programmal, intenzív próbázással könnyen megoldhatunk. Az öregcserkészet korszerűsítése egyik legégetőbb feladatunk, mert ez a fogalom ma már egész mást jelent, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. A ma számbajöhető öregcserkészeket több csoport­ba oszthatjuk. Az egyik, az otthon volt öregcserkészek, valamint a velük hasonló korú külföldön bekapcsoló­dott szülők gárdája. Ezek talán már nem is „öreg” hanem „vén” cserkészek, (ahogy otthon hívták őket). Akit Magyarországon mint újoncot még cserkésszé avathattak, az ma közel jár 50. esztendejéhez vagy már el is hagyta. Ők és a náluk idősebbek is rendkívül értékes tagjai közösségünknek, de adottságaik, más emlékeik révén más keretek között kell foglalkoztassuk őket. Elsősorban szakmai tudásukat, összeköttetésüket és anyagi erejüket igyekezzünk kamatoztatni. A másik csoportot a külföldön volt cserkészek többezres tömege alkotja, akik folyamatosan növekvő állományt jelentenek a „ma cserkész, holnap öreg­cserkész” kalkuláció alapján. Több tízezer emberről van itt szó. Növekvő létszámot, meghatározhatatlan, óriási mennyiségű energiát jelent ez a csoport. Hát­terük, elképzelésük gyakran más, mint az előző csoporté. Beszervezésük, megközelítésük módja és a rájuk kirovandó feladatok is különbözőek. Ten­nivalóikat a külföldi magyar cserkészet tapasztalataiból kiindulva kell megfogalmazni. Ám olyan kereteket létesítsünk számukra, ahová a harmadik csoport, a mai 18—20 évesek és az utánuk jövők szívesen becsat­lakoznak. Ezek is nagykorúak, felnőttek. Olyan közel vannak a mindennapi cserkészethez, hogy valószínűen sajátosan, talán mindkét csoporttól eltérően fogal­mazzák meg igényeiket. Őket is meg kell hallgat­3

Next

/
Thumbnails
Contents