Magyar Cserkész, 1974 (25. évfolyam, 5-8. szám)
1974-05-01 / 5-8. szám
„A második honalapítás” Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy összehasonlítva a mai emigrációs cserkészetünket a 10—15 évvel ezelőttivel, mi az, amit a legnagyobb küdönbségnek látok, talán azt mondanám, hogy a legnagyobb különbség, hogy más dimenziókban gondolkodunk (és cserkészkedünk). Az a 10—15 évvel ezelőtti időszak — az ötvenes legvége és a hatvanas évek legeleje — volt a Szövetségen belül a „második honalapítás” kora. Ebben az időszakban létesült számos intézményünk, és ekkor kezdett kialakulni cserkészetünk sok olyan munkamódszere és aktivitása, ami ma már komoly hagyomány ill. kikristályosodott rendszer erejével bír. Ebben az időben alakult ki a mai formájú vezetőképzés főképp tiszti és segédtiszti vonatkozásban, ekkor kapott állandó helyet a vezetőképzésünk a Sik Sándor cserkészparban (Fillmore, N.Y.). Ugyancsak ekkor szerveződtek meg a Kerületek amik megvetették a komolyabb formájú regionális összmüködés alapjait. Ebben az időszakban kezdődtek el a rendszeres buffalói Tiszti Konferenciák, és ekkor lett az 56-os menekültek nagy része amerikai vagy kanadai állampolgár, ami mérhetetlenül megkönnyítette főképp az utóbbiaknak a határon való átlépést. Az 1959-es Vezetőképző Táboron (Csányig tanya — Kanadában a Niagara félszigeten) szenzációként hatott az odaérkező winnipegi kontingens (Manitoba) mint akik a távoli vadnyugati pusztákról érkeztek, a Szövetség akkori amerikai horizontjának a széléről. Európaiakra még csak gondolni sem mertünk, és csak a Magyar Cserkészből tudtuk, hogy ott, Ausztráliában és Dél-Amerikában is van magyar cserkészet. Az 1960-as Jubileumi Táboron már az egész amerikai kontinens keleti felén lévő magyar cserkészek mind együtt táboroztak, és a következő években már a kaliforniai vagy vancouveri cserkészek sem jelentettek különleges szenzációt a V.K. táborokon. Az elmúlt években pedig az európai kontingens megszokott része lett a fillmorei V.K. táboroknak, és a dél-amerikai és ausztrál magyar cserkészek sem mennek már ritkaságszámba. De ez nem csak a központi Vezetőképző Táboron van így Az Európai Nagytábor sem volt kivétel (tőlünk is volt egy résztvevő: Csukonyi Zsolt). És sorolhatnánk tovább ezt a horizont tágulási folyamatnak az állomásait, de mint minden nagy építmény ez is kis alkotóelemekből áll (téglát is mondhatnék, de az itt nyugaton nem tipikus építőanyag). Ez a horizonttágulás sem indulhatott és táplálkozhatott folyamatosan felülről. A saját kisebb horizontunkat kell elsősorban tágítani, az aránylag könyebben elérhető másik magyar csapatokkal való minél szorsabb és intenzivebb összmüködéssel. Ez ad cserkészetünknek változatosságot, teremt új baráti kapcsolatokat, és nyit meg a gyerekek számára új dimenziókat a magyar cserkészmunka keretén belül. Úgy érzem, hogy Kaliforniában ilyen szempontból folyamatosan és jó irányban haladunk előre. (Tárogató) Egy ausztrál példa A lap más helyén foglalkozunk azzal, hogy a fillmorei tisztitáborba az 1974-es évben Ausztráliából is érkeztek jelöltek, mégpedig Melbourneből (Fekete Sándor és Csillag Gizella) és Adelaideból (Tóth Julia és Ló'rincz Mária). Itt csak azt szeretnők megemlíteni, hogy az utazáshoz szükséges meglehetősen nagy összeget — ami fejenként kb. 1400 amerikai dollár — a szülők és a cserkészek gyűjtötték össze, minden irigykedés és féltékenykedés nélkül. Példát adnak a magyaroknak szerte a világon. 2 Két kép a garfieldi (N.J.) cserkésznapról.
