Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Endrődi anna–Feld István: Régészeti kutatás a solymári Mátyás-dombon 1929–1934

STUDIA COMITATENSIA 9. Szentendre, 1980 Tanulmányok Pest megye múzeumaiból RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK PEST MEGYÉBŐL ENDRÖDI ANNA (Budapesti Történeti Múzeum)— FELD ISTVÁN (Országos Műemléki Felügyelőség) : RÉGÉSZETI KUTATÁS A SOLYMÁRI MÁTYÁS-DOMBON 1929—1934 A solymári Mátyás-domb jelentős régészeti lelőhelyként szerepel a szakirodalomban. Középső bronzkori telepét és késő középkori vármaradványát számos régészeti és építészettörténeti összefoglalás említi.

1 A 20—25 m magas, meredek oldalú domb (1. kép) nevét Valkó Arisztid tette ismertté, aki 1929 és 1934 között ásatásokat végzett itt. Eredményeiről számos cikkben számolt be,

2 de kutatásainak összefoglaló értékelésére és a leletanyag közzétételére mindeddig nem került sor. Mivel enélkül az 1972 és 1977 között folytatott újabb kutatások

3 feldolgozása sem végezhető el, jelen tanulmányunkban erre vállalkozunk. 1. kép. A Mátyás-domb 1930 körül (OMF Fotóarchívum) Történeti adatok A dombon az okleveles adatok szerint 1355 és 1390 között emeltek várat a Lackfi család tagjai. A vár ezután 1397-től 1442-ig királyi, majd királynői birtok volt, később a Czudarok és a Rozgonyiak után az 1450-es évek elején a Garaiak szerezték meg. 1482-től Corvin János várai közé tartozott. Tőle 1490 után Ráskai Balázs vette meg, akitől 1496-ban II. Ulászló cserélte el. 1518 körül a Podmanicz267