Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Feld István–Jakus Lajos–László Csba: Csővár

1. kép. A vár távlati képe délkeletről ves — a korábbi íróktól kritika nélkül átvett — történeti adatok és leírások ismétlődnek.

7 Történeti adatok A középkori Nógrád megye nyugati részéről csak a XIII. század második felétől rendelkezünk nagyobb számú írott forrással. Ekkor a vidék legnagyobb birtokosa a váci püspök, és nagyobb birtoktestek még a megye középső részén a szandai és a bujáki királyi váruradalmak. A közöttük elterülő sok falut pedig — néhány kivételtől eltekintve — különböző köznemesi családok birtokolják. A megye történetének monográfusai ebből arra következtetnek, hogy a terület korábban, a X—

XII. században a nógrádi vár köré szervezett fejedelmi, illetve királyi birtok volt. Ebből kapott jelentős részéket elsőként a váci püspökség. Mivel a királyi vármegyeszervezet felbomlása Nógrádban viszonylag korán indult meg, a királyi várföldek egykori kiterjedését ma már lehetetlen megállapítani. A XIII. század második felében már csak néhány falu szerepel várföldként és csak valószínűsíthetjük azt, hogy a szandai és bujáki uradalmak várföldek töredékeiből jöttek létre. Néhány további faluról ugyancsak feltételezhető, hogy eredetileg a nógrádi vár földjei voltak. Ezek között említik többek között Csőt, Ácsát, Sikárt (elpusztult falu Aosa mellett), Györköt és Ecskendet is. A várföldek jelentős része nem került főúri kézre — a nagy főúri nemzetségek nagyobb birtoktestei a megye keleti részére korlátozódnak —, többségüket az egykori várjobbágyok szerezhették meg és tették családi birtokukká. Az 1300-as évektől a területen feltűnő nagyszámú köznemesi családról azonban már nem lehet megállapítani, hogy várjobbágy vagy királyi szerviens eredetű-e, 8