Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Tóth Endre: A környei 4. századi római erődről

A környei 4. századi római erődről Tóth Endre (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) 1940-ben a környei halastó vízét leengedték, hogy a meder alját meg tudják tisztítani. Már hozzáláttak az előkerült falak felrobbantásához, amikor a Magyar Nemzeti Múzeumból Radnóti Aladár érkezett a helyszínre. A robbantásokat leállították, Radnóti pedig felmérte a látható falmaradványokat, és kisebb ásatást is végzett a tó északi partján. Minderről, valamint az alapfalakba beépített néhány római feliratról beszámolt a Kuzsinszky Bálint tiszteletére megjelenő kötetben.

1 A vastag falak és a hozzájuk csatlakozó nagy kerek tornyok alapján megállapította, hogy a már ismert fenékpusztai és az éppen feltárás alatt álló ságvári objektumokkal rokon erőd délkeleti része került elő. A másodlagosan beépített feliratok alapján legkorábban a tetrarchia idején végrehajtott építésre következtetett. Azóta nem folyt ásatás Környén, viszont a ságvári és alsóhetényi erődök kutatása után lehetőség van a környei leletek újraértékelésére. 1984-tól kezdve több éven keresztül jártam be a környei erőd körzetét, és megpróbáltam megállapítani az erőd kiterjedését. A tanulmányban Radnóti közöletlen rajzát és a magam terepbejárási eredményeit ismertetem. A tartománybelső többi hasonló erődje (1. kép) segítségével foglalom össze mindazt, amit a környei erődről tudni lehet, és ami egy későbbi ásatás elvégzéséhez szükséges. Azért is tartottam hasznosnak az újabb összegzést, mert az északi, általam feltételezett erődfal kivételével, a beépítés miatt az erőd területe csak néhány helyen kutatható. Helyzete a belső erődök között ásatásra a legkedvezőtlenebb. Utcák, gazdasági épületek és konyhakertek fekszenek a területen. Mivel az erőd belterületén ásatás nem folyt, nem lehet megállapítani, hogy korábbi császárkor település volt-e az erőd területén. RADNÓTI 1941 77-105. A környei kocsis temetkezés közvetlenül az erőd ÉNy-i sarkától nyugatra került elő (RADNÓTI 1941, BONIS É., Das kaiserzeitliche „Wagengrab" Nr.3. von Környe, FolArch. 33, 1982, 117-118.): ez inkább arra mutat, hogy a kora császárkori település nem a sír közelében, azaz nem az erőd alatt volt, hanem talán keletebbre. A késő római temető az erődtől délkeletre, az Által értől délre kereshető (BONIS i. m.). 295