Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása VII. (1957–1988)

zett vissza az országba, megismerve az ott folyó térítőmunkát, a már álló templomokat és egyházi szokásokat.

2 Az utóbbi évek régészeti, történeti kutatásai, s az azoknak részben már megtörtént feldolgozásai nyomán rajzolódott ki a fent felvázolt kép. E két térítőcsoport a korábbi bizánci, dalmát-velencei, s a most megismert német, cseh-morva, lengyel térítők nyomán és segítségével terjesztette a magyarság körében az új hitet, s építettek templomokat az ország különböző részein, de nem nagy számban. Kíséreljük most meg e feltételezett két térítőcsoport építőtevékenységét vizsgálni, hátha különbségeket figyelhetünk meg az egymástól távol eső, más hagyományokat követő emberek tevékenységében, illetve az azok nyomán létrejött alkotásokban. Quedlinburgból Passaun keresztül jött haza a Dunán hajóval a térítők népes csoportja a passaui püspök által kijelölt térítőpapokkal és azok kísérőivel. A Passauban csatlakozók közül az egyik a kinevezett térítőpüspök volt, s minden bizonnyal templomépítéshez értő papok, mesterek is voltak a küldöttségben. A passaui püspökség védőszentje Szent István első vértanú volt. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy e hajóút főbb állomásain korai eredetű, Szent István vértanú tiszteletére szentelt templomok épültek, ahol később püspökségeket alapítottak (Bécs, Győr, Esztergom). E korai templomoknak pontos méretét és formáját részben az említett helyeken feltárt kisebb templommaradványok alapján nem határozhatjuk meg, de fő méreteiket, alaprajzi elrendezésüket hozzávetőleges pontossággal megállapíthatjuk. Nézzük meg most ezek közül a leginkább feltártnak mondhatót, amelynek maradványai Győrben a Káptalandombon, a püspöki székesegyház déli falától mintegy 10 m-re délre kerültek elő.

3 A13 m hosszú, 6 m széles, egyhajós templom szépen megmunkált kváderkövekből épült és félköríves szentéllyel zárult. Oszloppal díszített bejárata a hajó északi falában, a Duna felé eső oldalon helyezkedett el. E maradványoktól délre, délnyugatra X. századra tehető épületmaradványok, régészeti leletek kerültek elő. A maradványok, leletek, a Káptalandomb e részének természet által jól védett földrajzi helyezete - a Duna és a Rába által határolt terület északnyugati szöglete - alapján feltételezhetjük, hogy a fent leírt templom alatt feltárt korábbi templom maradványai felett egykor egy fejedelmi udvarhely közepén épített templom állott. Ez a templom lehetett egy ideig a térítőpüspök keresztelőegyháza. Erre utal a hajó közepén feltárt kör alakú „építmény" alapozása, amelyen püspöki szék, „trón" állhatott. E feltevést megerősíti az ez előtt feltárt „ember alakú" sír megmaradt nyugati részének „fejpárnája", az igényes építésre utaló, hajóban körbefutó padka, valamint a szentélyrekesztőre és a ciboriumos oltárra utaló maradványok, leletek. A fent leírt maradványok, leletek és megfigyelések alapján készítettük el a Káptalandomb e korai szakaszának, a térítőpüspök keresztelőegyházának rekonstrukciós rajzát (1. kép).

4 A „dunai térítőcsoport" a győri tartózkodást a térítés mellett templomépítésre, vagy egy régebbi templom kijavítására, valamint a környező vidék lakóinak megkeresztelésére használta fel. Bizonyos nyomok, történeti adatok alapján felvetett lehetőségek arra mutatnak, hogy a Marcalon hajózva Dömölkig (Celldömölk) lehatoltak, s római épületmaradványok felhasználásával templomot emeltek (2. kép) 2. GYÖRFFY Gy.: István király és műve (Budapest, 1977/86.) 3. E dolgozat írásakor felhasználtam a Szent István halálának 950. évfordulója alkalmából Pécsett 1988. szeptember 30-án és Egerben október 3-án megtartott előadásaim anyagát. 4. GERENCSÉR M. : Kérdések a régészhez (Népszabadság, 1981. november 6.4. o.) - Régészeti Füzetekl. Ser. 1. No. 35-37. (1982-84) 117., 101. és 110-111. -A rekonstrukciós rajzokat a feltárási eredmények, felmérések és a közös eszmei tervezés nyomán Sedlmayr János építészmérnök készítette. 318