Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)
Kozák Károly: Az egri székesegyház románkori kőfaragványai
Fiaimnak, akik élnek és Karcsinak akit elvett tőlünk a Tisza Kozák Károly AZ EGRI SZÉKESEGYHÁZ ROMÁNKORI KŐFARAGVÁNYAI A várszékesegyház feltárásáról írt eddigi dolgozataink az ásatás időrendjét követték. Most közbeiktatunk — megszakítva a fent említett időrendet — egy olyan anyagrészt, amely a románkori székesegyház építéstörténetének kutatásához fontos adatokat szolgáltat. Elsősorban a felépítményében csaknem teljesen elpusztult románkori székesegyház egykori építészeti megjelenésének képzeletbeli helyreállításánál, illetve a más székesegyházak (Esztergom, Pécs), templomok (Bucsuszentlászló, Velemér, Vértesszentkereszt) hasonló rendeltetésű anyagával való Összehasonlításnál használható fel majd a most közlésre kerülő anyag 1 . Az egri vár 20 éve folyó feltárása, kutatása során több olyan románkori kőfaragványt találtunk, amelyek a székesegyház első-, második, vagy a harmadik építéséhez kapcsolhatók. Most azonban egy olyan kisebb csoportot kívánunk bemutatni, amelyet nem az építés ideje, hanem egykori rendeltetése alapján választottunk ki. Az említett kőfaragványok, töredékek egykor minden bizonnyal a románkori székesegyház — esetleg a vár területén álló másik templom — párkányához tartozhattak. A kőfaragványok egyik része ásatás során, másik része másodlagosan felhasznált helyükön, falban befalazva került elő. Fejábrázolásos gyámkövek 1972-ben a várszékesegyház egykori NY-i homlokzata előtti területen egy eddig ismeretlen — a XVI. századi váralaprajzok sem jelzik — épületmaradványra bukkantunk. Építésének idejét — első becsléseként, miután feltárása még nem fejeződött be — a XIII. század 2. felére tettük. Az épületet később — valószínűleg a székesegyház NY-i toronypárjának építése idején — átalakították, K-i részét lebontották. Az átalakítás során felépült — hevenyészett jellegű, gyenge tartású — K-i fal DK-i sarkánál egy ajtónyílást alakítottak ki, amelyet még később elfalaztak. Valószínűleg ehhez az elfalazáshoz használták fel azt a két gyámkövet, amelyet télutón e helyen találtunk. A két követ kimozdították másodlagos helyükről, s ott hevertek az elfalazott ajtónyílás mellett a földön. Helyüket a lezárt terület, helyzetük és egyéb körülmények egyaránt igazolják 2 . A két gyámkő, amelyek közül a keskenyebben másodlagos faragás nyoma figyelhető meg, a románkori székesegyház párkányához tartozhatott. Ezt a feltevést megerősíti a lelőhely közelsége, a leletek mérete és az azokon található fej ábrázolások értékelése is (1 — 2. kép). A hazai anyagban az ezekhez legközelebb álló, legismertebb darabok az esztergomiés a pécsi székesegyház románkori kőfaragványai és a vértesszentkereszti gyámkövek (3. kép) között találhatók 3 . A két gyámkő egyikén egy emberi arcot, a másikon — bár az nagyon megrongálódott — pedig egy állatfejet faragott ki egykor a kő8 Egri Múzeum Evkönyve XIV. 113
