Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Fodor László–Kozák Károly: Leletegyüttesek a románkori székesegyház környékéről

II. A D-i kápolna melletti szemétgödör (K. 2.) Az előbb említett szemétgödörtől (K. 1.) néhány méternyire K-re feltárt K. 2.-es gödört is közvetlenül a kápolna D-i fala, illetve annak támpillére mellé ásták. A gödröt belemélyítették a sziklás altalajba, alját lencseszerúen képezték ki. Az ovális alakú gödör legnagyobb átmérője 1,50 méter, mélysége 2,10 méter volt. A gödröt aljától kezdődően, leletanyaggal kevert törmelékréteg töltötte ki (edény-, kályhaszem- és kályhacsempe-töredék). A leletanyag nagyobb részét a török edények képezték (talpastálak, tányérok, csészék, korsók, kályhaszemek). Ezek közül sok darab kiegészíthető volt. Altalános jellemzőjük a téglavörösre égetett, vastag fal, s a belső oldalukat beborító máz. A gödör anyagának másik része egészen más jellegű volt. A két szemétgödör egymáshoz való közelsége, s hasonló elhelyezkedésük a templom falához, arra mutat, hogy közel azonos időben áshatták és használták azokat. Ezt támasztja alá a két szemétgödör egymással egyező anyagrésze is. A K. 2.-es gödör feltárásánál jól megfigyelhető volt, hogy a biztosan török eredetű és az attól elütő anyagú és formájú darabok vegyesen helyezkedtek el.' Vékony falú festett bögrék, íazekak, fedő, kancsó E gödör anyagában is szerepelnek az alacsonyabb, zömök és a magasabb, nyulán kabb formák (4-5. kép). Anyaguk és díszítésük hasonló a K. 1. gödör edényeinél leírtakkal. Általában vörös vonalakkal, hullámvonalakkal díszítettek, de akad köztük díszítetlen is. Belül mázzal borították (6. kép).*' Volt a gödör anyagában egy fedő is, amely feltehetően az itt bemutatott fazekak egyikéhez tartozott (5. kép). Ez a fedőforma a késő középkori magyar anyagban is előfordul már.

7 A gödör vékony falú edényei közül kiemelkedik az a késő reneszánsz formájú és ha szerényebb módon is, de arra emlékeztető, barna-zöld külső mázborítású kancsó, amely csaknem a gödör fenekén került elő (5-6. kép).

8 Vékony falú tányér, tál, tál alakú kályhaszem Ezeknek anyaga is hasonló, sárgásfehér, lényegesen könnyebbek a hasonló méretű, vastagabb falú, vörösre égetett török edényeknél (7. kép). A tányérok belül mázzal borítottak, kívülről mázatlanok, s egy függesztő fül található rajtuk. Igen szép darab a sárga alapon piros és zöld, stilizált virágmintával díszített tányér, amely az alapszínnel együtt piros-fehér-zöld színhatást ad (8. kép). A tányérok visszhajló, függőleges helyzetű széles peremmel készültek." A gödörben talált egyetlen tál alakú kályhaszem anyaga ugyancsak sárgásfehér színű. A mázadan kályhaszem formája a XV. századtól hazánkban általános típust képviseli, amely igen nagy számban került elő a vár különböző részein. Ez a darab kétségtelenül magyar műhely készítménye. A hódoltság után is - egészen „napjainkig" általánosan használatos forma, amely a népi fazekasság egyik fő készítménye volt még a század első negyedében is.

10 Az eddig ismertetett anyag az, amely merőben más, mint a biztosan török készítménynek tartott, ezután tárgyalandó edények.

11 Az ismertetés során tett néhány megjegyzéssel is utalni kívántunk már a bevezetőben is arra, hogy ezen edényeket feltehetően magyar fazekasok műhelyében készíthették. 148