Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Németh Péter: Adatok a felsőtárkányi kartauzi kolostor építéstörténetéhez

anyagban a felsőtárkányi konventet 1424-ben említik elsőízben

9

, így az 1930-ban felszínre került Stibor-címeres zárókő alapján Szmrecsányi M. joggal vélte — Kandra és Dedek gyér bizonyítékait nem tekintve — a konventet 1410—1420 közötti Stibor-alapításnak

10

. S bár az 1931-ben megjelentetett pápai oklevelekből a konvent alapításának II. Miklós egri püspökhöz való kötése tulajdonképpen igaznak bizonyult

11

, e tényt sem Szmrecsányi M., sem Csemegi József

12 nem vette figyelembe. A tarkányi kartauzi konvent neve a rend monográfiáiban legkorábban egy 1638 körül kiadott munkában tűnik fel, melynek szerzője az 1298-as évnél azt mondja, hogy az ez évben alapított menedékkői konvent a tarkányi segedelemvölgyi konventből vált ki

13

. Két évvel későbbre, 1300-ra teszi az alapítást egy 1672-ben nyomtatott mű

14 és egy 175l-es kézirat

15

, azonban forrásukat egyik sem nevezi meg. Bizonyító adatokat csak Le Couteulx tett közzé, aki 1330 — 1332 közé helyezte a kartauziak tarkányi megtelepedését. Érvelése a következő : a konvent első említése 1333-ból való, mikor is az egri (sic !) és a maurbachi (Ausztria) rendházak perjelei egy bizonyos ügyben felszólíttattak

16

. Miután a konvent a Rendi Káptalan 1329-es perjellistáján nem szerepel, ebből következik, hogy 1330—1332 között keletkezett. Ugyanezt az időpontot fogadta el a másik híres rendtörténetíró, Lefebvre is

17

. Figyelembe véve II. Miklós egri püspök donátori szerepét, a felsőtárkányi kartauzi konvent alapítása az 1332-es évben történt^. A XIV. század második feléből származó két adatunk csekély értékű. Tudjuk, hogy Mihály geirachi perjel, aki egyben Felső-Alemania rendtartomány vizitátora is volt, az 1402-ben bekövetkezett halála előtt a tarkányi kolostort is meglátogatta

19

. A konvent szegénységére utal a rendi Charta 1394-es feljegyzése, mely szerint a tarkányi rendháznak a perjelek általános káptalanja költségeit szegénységük miatt elengedték

20

. u Egri Állami Levéltár (a továbbiakban E. Á. L.) N. 2. D. 1. f. 1. n. 4. A levéltári adatok felhasználásáért ezúton mondok köszönetet Kovács Bélának, a Dobó István Vármúzeum régészének. 10 Szmrecsányi M., Eger művészetéről. Bp. 1937. 20. 11 Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I. V. Márton pápa (1417 — 1431). (Olaszországi Magyar Oklevéltár I.) Bp. 1931. 247., 1339. reg.; Az oklevelet először KovácsBéla használta fel: Elpusztult középkori kolostorok Heves megyében Az Egri Múzeum Évkönyve, IV. (1966) 71 —95. 12 Csemegi J., i. m. 86. 13 ,,Anno MCCXCVIII. Hoc anno in superiori Alemania fundatur... Lapis Refugii in Hungária, ex Vallis auxilij Tarckan apud Agriam.''Camillo Tutino: Prospectus históriáé ordinis Cartusiani. Viterbii, é. n. 14 „1300. Cart. Vallis auxilij in Tarckman apud Agriam in Hungária." Carolo Iosepho Morotio: Theatrum Chronologicum sacri Cartsiensis ordinis lectori exhibens. Taurini, 1672. 305. 15 Propagao Sac. Ord. Cartus. per Germaniam. Pars I. De provincia Alemaniae (Superioris) et domib, Poloniae. conscripta a F. G. S. Prioré Cartusae Dantiscanae, 1751. (British Museum additional MS. n° 17085—96.) A kézirat szövegét Р. Marianus Marck (St. Hough's Charterhouse) szívessége révén ismerhetem. 16 Prima illius mentio occurit in nostris Chartis ad annum 1333, quo „Praecipitur Prioribus Domorum in Maurbach et Agria quod clament culpas suas, etc." Cöncipimus vero earn non extitisse ante annum 1329, quod in litteris Priorum ad Capitulum Generale datis, ut ibidem videre est, nomen Prioris illius non inveniantur. C. Le Couteulx : Annales ordinis Cartusiensis ab anno 1084 ad annum 1429. V. é. n. 284. 17 F. A. Lefebvre: Saint Bruno et l'Ordre des Chartreux. П., Paris, 1883. 294. 18 Nem gondolhatunk ugyanis arra, hogy II. Miklós már püspökségének első évében egy nagy anyagi áldozatot igénylő alapításba fogott volna. 19 Dedek Cr. L., i. m. 133. 20 Diu paupertatem in hac Domo Nostri experti sunt, nam in Chartis legimus, quod „taxa Capituli generalis Priori propter inopiam remittitur". С. Le Couteulx: i. m. 285. 75