Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Németh Péter: Adatok a felsőtárkányi kartauzi kolostor építéstörténetéhez
ADATOK A FELSŐTARKÁNYI KARTAUZI KOLOSTOR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ A középkori Magyarország szerzetesrendjeinek történeti kutatása számos nagyértékű feldolgozáson keresztül művelődéstörténeti emlékeink alapos megismerését tette lehetővé. A megjelent munkák sorában azonban hiába keressük az alig néhány kolostorral rendelkező kisebb rendeket, így a kartauziakat is. A rend egyetlen, még a múlt században írott magyar „monográfiája" csak a szerző, Dedek Cr. Lajos rendelkezésére állott adatok szegényes tárháza 1 . Pedig a kartauzi rend rövid, két és félévszázados magyarországi megtelepedése gazdag kultúrjavakat hagyott maga után: elég, ha csak a Kartauzi Névtelen alkotására, az ún. Érdykódexre, a legnagyobb magyar nyelven íródott nyelvemlékünkre hivatkozunk 2 . Sajátos — csak a kamalduliakéval rokon — építészeti alkotásaik többségükben a XVI. század pusztításainak estek áldozatul, maradványaikat az utóbbi évtizedek építőmunkája hozta a felszínre. Ez történt a középkori Magyarország öt kartauzi kolostora közül a negyedikként alapított 3 felsőtarkányi kolostorral is. 1929 —1930-ban az Eger-Lillafüred közötti autóút építésekor Felsőtárkány községtől É-ra, a Barátréten romok kerültek a felszínre. Az egyhajós, barokk-kori szentélyű templomról (1. kép), melynek É-i oldalához kerengő csatlakozik, Szmrecsányi Miklós állapította meg, hogy azok az okleveleinkben „clastrum Valus auxilii beatae Mariae Virginis supra Tharkan fundati ordinis Carthusiensis" néven ismert felsőtarkányi kartauzi kolostor középkori épületének maradványai 4 . Sem ekkor, sem később nem végezték el azonban a romok régészeti feltárását, műemléki megóvását, s a romokat — mint azt már a XIX. században tették — házépítésekhez hordták el. Mindenesetre a felsőtarkányi kolostor faragott kőemlékei indították el a magyarországi kartauzi kolostorok tudományos kutatásának igényét 5 . 1 Dedek Crescens Lajos : A karthausiak Magyarországban. Bp. 1889. - Volf György : Nyelvemléktár, V — VI. ; A legújabb irodalomból: Dienes Erzsébet: Az Érdykódex kétbetűs magánhangzói és Suhajda Lajos tanulmánya. Néprajz és Nyelvtudomány, I (1957) 111—124.; U. ő., Az Érdy-kódex és a Volf-féle kiadás. Néprajz és Nyelvtudomány, II. (1958) 79-92. 3 Az első magyar kartauzi konvent IV. Béla király támogatása révén az ercsi bencés monostorban kezdte meg működését 1238-ban, de a szerzetesek a tatárjáráskor szétszéledtek. A kolostor Szigetújfalu község határában állt. (Pest megye műemlékei. II. Bp. 1958. 148 — 151). A menedékkői (Lapis Refugii) kolostor alapkövét 1305-ben rakták le, majd 1543. jun. 29-én kirabolták és jul. 21-re teljesen lebontották. Romjai ma Lőcse közelében a Hernád völgyében (Csehszlovákia) találhatók. A lechnici (dunajeci) konventet 1319-ben alapították, megszűnt 1544—45ben. Kolostorának műemlékileg helyreállított együttesét Cerveny Klástor néven ismerik Csehszlovákiában. A városlődi konvent 1350 — 60 között keletkezett, a kolostorépület 1552-ben pusztult el, majd a romos épületeket a XVIII. században bontották szét. 4 Szmrecsányi Miklós: Stibor egri püspök (1410 — 1420) és a barátréti kartauziak. Egri Egyházmegyei Közlöny, 1932. okt. 15.; U. ő., Eger művészetéről. Bp. 1937. 18—20. 5 Csemegi József: A felsőtárkány-barátréti karthauzi kolostor. Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye, LXXIII. (1939) 85 — 86.; Ugyancsak Csemegi J. indította el a városlődi kartauzi kolostor kutatását is (1940-ben kelt levele a veszprémi Bakonyi Múzeum Irattárában). 73
