Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Kopócs János: Hajdúböszörmény régi erődítései

SZEKERES GYULA Bocskai István „hiányzó" kultuszképei AVAGY GONDOLATOK ÉS KIEGÉSZÍTÉSEK „A VIDÉKI GYŰJTEMÉNYEK" ISMERTSÉGÉNEK HIÁNYÁRÓL ÉS OKÁRÓL Tény, hogy Bocskai István alakját több korabeli metszet is megőrizte,

1 azonban az is tény, hogy a központosított, - ún. akadémikus tudomány művelői - kizárólagosan csak ezekről az ábrázolásoktól tudnak, vagy akarnak tudni! Láttuk, éreztük, hogy egyetlen győzelemmel végződött szabadságharcunk 400. évfordulója kapcsán sem Bocskai, sem hajdúi nem kaptak kellő megbecsülést. Úgy tűnik egy nemzet szabadság iránti vágya és küzdelemének győzedelmes beteljesülése országos szinten csak sokadrangú maradhatott, amit csak egy vidéki kisebbség közügyének tekintettek, csakúgy, mint a vidéki piktorokat. így mi, a „Bocskai angyalkáiként" nevezett hajdúk késői leszármazottai vagy éppen, örökölt hagyományaiknak őrzői, nem hagyhatjuk szó nélkül azon „cipellős"

2 hozzáállást, mely egyenesen megkérdőjelezi Bocskai István kultuszát! Miből ered ez a kultuszt megkérdőjelező hozzáállás? Egyértelműen a terepmunka hiányából, egy adott - lehetőleg még „helyben is lévő" - gyűjteményi anyag kizárólagos használatából és a kultuszra vonatkozó publikációk sekélyes ismeretéből.

3 Egyértelműen csak a kutatás felületessége eredményezhet egy olyan - nem túl szerencsés -, s fölöttébb általánosító kijelentést, miszerint: 1 A Bocskait ábrázoló korabeli metszetekről és azok tételes felsorolásához lásd: SZENDREI János, 1907. 27. p.; CENNERNÉ WILHELMB Gizella, 1957.187-203. p.; RÓZSA György, 1959.; Legutóbb: BASICS Beatrix, 2005.105-108. p. 2 Bocskai életében a Habsburg-pártinak ítélt lllésházy-t illették eme jelzőkkel a szabadságharc végig vitelét, s a kikényszerített békét elutasító hajdúk. 3 A Bocskai ábrázolások kultuszának hiányát kimondó tanulmányt (2005) megelőzően, - a 400. évforduló kapcsán - éppen a kultusz meglétét bizonyító ismertetés látott napvilágot, melyet a fentebb vitatott írás szerzője nem ismert. Lásd: SZEKERES Gyula 2004. 346-350. p.