A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Nagy László: Bocskai István Kassán (1604–1606) - Nagy László: Štefan Bocskai v Košiciach 1604–1606

kedve" várták őt. Már csak azért is, mert személyes jelenlététől remélték az ugyancsak sokat „latorkodó" protestáns „hitharcosok" megzabolázását is! Kassa városáról - amelynek küldöttei Hcrczeg István és Kalmár János tanácstagok átadták Bocatius János városbíró és a tanács hűségnyilatkozatát Bocskainak - igen szemléletes képet rajzol többek között Pierre Lescalopier világlátott, müveit francia lovag, aki 1574-ben tartózkodott itt. Ö „Magyarország egyik legszebb városának" nevezte a helységet, amit néhány század német gyalogos katona őrzött. Több szép temploma volt, amelyekben lutheránus istentiszteletet tartottak a német polgároknak és reformátust a magyaroknak. Utóbbiak anyanyelvükön imádkoztak. A város legmagasabb tornyában állandóan két katona őrködik - írja -, akik ha közeledő személyt pillantanak meg, azonnal megkongatnak egy harangot. A harangtorony mellett elszállásolt zenészek ilyenkor felrohannak a toronyba, hogy egy nótát eljátszanak. Az utcákon járó kassai asszonyok mind fekete kalapot viselnek, hasonlót a francia bírósági elnökök süvegéhez, s a kalapokat bársonnyal bélelt fülvédő erősíti a frizurájukhoz. Többségük „német módin" öltözködik, a magyarok, az erdélyiek, a moldvaiak és havasalföldiek viszont a lengyelekhez hasonlóan francia divat szerint. Éjszakánként egy csordástülköt fújó ember járja az utcákat, hogy szerszámával felhívja a figyelmet az esetleges veszélyre. Kassa szép, nagy és erős. A szomszédos falvakban elszállásolt katonák között szép rendet tartanak. A háborúskodások ellenére békésen folyik a földmívelő munka. Bocskai Lescalopier látogatása után harminc évvel vonult be Kassára az ekkor már tetemesre földuzzadt seregével. Kísérete ötezer válogatott hajdúkatonából állt. A többiek „mérges darazsakként" szerte száguldoztak a közelebbi és a távolabbi vidékeken. Maga a vezér a „királyi házba" a felső-magyarországi főkapitányok rezidenciájába szállásolt be és itt rendezte be az úgynevezett „székhely nélküli fejedelmi udvarát." Az épület nem számított a pompás paloták közé, összesen tizenhét „ház"-ból vagyis helységből állt, valamint a mellékhelyiségekből, toldalék épületekből. így a lisztesházból, a sütőházból, különböző kamarákból és raktárakból. Bocskai „hálóházában" a fekvőalkalmatosságon kívül három szék, egy egyszerű asztal és a falnál egy zöldrostélyos almárium állt. Az előtte lévő helységben tartották a bizalmas tanácskozásokat, megbeszéléseket. Éjszakánként ebben strázsáltak a „testőrzők", a felkelővezér majd két ország fejedelme álmát vigyázva. Ehhez a helységhez csatlakozott egy bolthajtásos szoba, amiben a belső cselédség tartózkodott. A jól elzárt és nagy vigyázassál őrzött kamrában tartották Bocskai kincseit. Mellette volt a „fürdőház" két tisztálkodásra szolgáló hordóval, középen tűzhellyel. Külön szobájuk volt a magyarországi és az erdélyi ügyeket intéző titkároknak - akkori szóval „secretáriusoknak" hosszúkás asztallal és almáriumokkal. Ide tartozott a fejedelmi kápolna a szószékkel és néhány egyszerű paddal. Az úgynevezett „palotaház"-ban egy nagy, hosszú asztal szolgált a sokszor ugyancsak sorsdöntő tanácskozások céljára. Külön „házuk" volt a fejedelmi apródoknak és egy másik helyiség a testőrző katonák tartózkodási helyéül szolgált. Az előbbi helyiségben töltött el hónapokat többek között az ide amolyan „politikai zálog"-ként beadott Báthory Gábor és Rákóczi György, a két fejedelmi utód, és nem egy alkalommal időzött itt a többnyire törökök közt „postálkodó" - Isten tudja hány esztendős - Bethlen Gábor is. A Kassán berendezett fejedelmi udvarban a fellelhető jegyek szerint erősen konzervatív, hagyományos szellem érvényesült, ami azonban semmiképpen sem tekinthető provinciálisnak. Alapvetően nem jellemezte ezt a központot valamiféle újító, modern törekvések légköre. Nem volt sem reneszánsz, sem barokk udvar, hanem ceremóniátlansága ellenérc „a magyar királyok örökségét vállaló politikai és katonai központ." Miután Bocskai is valójában két ország ügyeit irányította Kassáról, udvara kicsinyben hasonlított a „nagy István király", Báthory krakkói királyi udvarához is. Ehhez nem csekély mértékben járultak hozzá a Bocskai egyéniségéből éppen Kassán előbukkanó olyan tulajdonságok, amelyek hasonlították a kor legnagyobb formátumú magyar politikusához és hadvezéréhez. 16