A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Néprajz - V. Szathmári Ibolya: Ivócsanakok a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében
elnevezéssel különböztetik meg. A somogyi és Szeged környéki csanak neve kapinya, 9 ami egyaránt jelöl „lopótökből csinált mericskét, fából faragott ivópoharat, must- és lisztmerítő kanalat is" 10 . Ezen a tájon ivóbegre, ivóbögre, pásztorbögre, tarisznyás ivóbögre néven is emlegetik, 11 míg a kalotaszegiek pásztorkanál névvel illetik. 12 Manga János az említett neveken túl nyeles kapinya, merőcsésze, mericske, ivókalán, ivócserpák, vadászkanál, ivócsésze és szilke megnevezéseket is felsorol. 13 Az ivócsanak készítői az ügyesen faragó pásztoremberek közül kerültek ki, akiknek híre messze földre eljutott. A faragni kevésbé tudó pásztorok, vadőrök, mezőőrök, erdőőrök náluk rendelték meg a szükséges csanakokat. Manga János az 1930-as években még dolgozó, híres pásztorfaragók között említi: Ostoróczki József (Járdánháza), id. Mészáros István (Sajószentpéter), Berze János és István (Egercsehi), Vig András (Mikófalva), Német Varga Ferenc (Szilvásvárad) pásztorokat, kiknek munkái közül nem egy a mi gyűjteményünkben is megtalálható. Ezek a pásztorok a kézügyesség mellett rendkívüli faismerettel is rendelkeztek. Az erdőt járva tudatosan gyűjtögették a különböző fa-alapanyagot, amiből kifaragták a szükséges használati tárgyaikat, eszközeiket. így a karikásnak szilva, körte, eper, kecskerágító, botnak tölgy, som, ihar, berkenye, dió, tükrösnek vadkörte, beretvatartónak kecskerágító, gyufatartónak szilva, vadkörte, furulyának bodza, pipaszárnak kőris vagy szagosmeggy, baltanyélnek szilva, juhászkampónak galagonya és juhar került kiválasztásra. 14 Az ivócsanakhoz „száraz, sűrű fákat keresnek," amit ha vizesen a tarisznyába raknak vagy a szíjhoz csatolnak, nem hasad el. Ennek a funkciónak leginkább a galagonya, juhar, hárs, szil, vadkörte, vadcseresznye, ritkábban a szilva és a bükkfa felel meg. 15 Az ivócsanakhoz kiválasztott fát szeletekre vágva szellős helyen — általában a padláson — jól kiszárítják. Fél- olykor egyéves szárítás után kezdenek csak a faragáshoz. A legelső művelet az ivókanál nagyolása, amit baltával és elhasznált borotvából kialakított borotvakéssel végeznek. A kívánt méret elérése után a csésze és a fül formáját a fára karcolják. Ez történhet szabadkézzel, de általában elhasznált csizma bőréből kiszabott minták alapján végzik. Ezeket a mintákat a pásztorok a tarisznyájukban hordják, s gyakran kölcsön adják egymásnak. Innen adódik a más kéz által kifaragott ivócsanakok formai és díszítésbeli egyezése. A csésze és a fül formájának kifaragásával egyidejűleg a díszítés is rákerül az ivócsanakokra. A legnagyobb figyelmet követelő munka, az ivócsanak belsejének kifaragása az ún. kanálájóval, kanálásóval, azaz görbekéssel történik. A kanálájót elhasznált bicskapengéből alakítják át vajasra alkalmas szerszámmá. Az ivócsanak belsejét szélmentes helyen faragják, közben a fát szalonna-zsírral állandóan kenegetik, nehogy megrepedjen a már félkész állapotban levő munkadarab. A pásztorok két-három ivócsanakot mindig tartalékolnak maguknak, így a naptól-széltől megrepedt ivócsanakot azonnal pótolni tudják. 16 Az ivócsanak két szerkezeti részből áll: a merítésre alkalmas /e/részből és a megfogásra szolgáló fogantyúból. Az előbbi neve alakjától függően lehet pohár, csésze, kanál, az utóbbié fül. Az ivócsanak merítőrészének formája igen nagy változatosságot mutat. Általánosan elterjedtek a félgömb-alakúak, (Bátky Zsigmond rendszerezése szerint: gömbsüveg és talpas— féltojás formájúak 17 ) a lapos csésze és kanál formájúak. A magas csészeformák az oláhvidékeken, 18 a nagyalakú, henger formájú, díszítés nélküli merítőedények inkább a felső8 Madarassy László: Művészkedő magyar pásztorok. (Budapest, é. n.) 108. Uő. A palóc „fakanál". NÉ. XXIV. évf. (1932) 91—96. 9 Bátky i. m. 98. 10 Ébner Sándor: Adalékok a Zelicség tárgyi néprajzához. NÉ. XXIII. évf. (1931) 104. 11 Manga János: Egy dunántúli faragó pásztor. In: Magyar népművészet XVI. (Budapest, 1954) 15. 12 Malonyay Dezső: A kalotaszegi magyar nép művészete. In: A magyar nép művészete I. 197. 13 Manga i. m. 40. 14 Manga i. m. 14—15., Madarassy i. m. 154. 15 Manga i. m. 14. 16 Az ivócsanak készítésének részletes leírását adja Madarassy László i. m. 91—96. és 107—108.; 112.; 117. 17 Bátky i. m. 105. • 18 Bátky i. m. 105. 256
