Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Takács Miklós: A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt, Árpád-kori veremházak

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK egységesült, a munkálatok koordinálását végző Tomka Péter és felesége T. Szőnyi Eszter hatására. Az egyetlen névforma alkalmazása tudatos választás eredménye volt. A helybeliek egy része ugyanis az adott határrészt nem Szeles-, hanem Széles-dűlő néven ismerte és ismeri. Sőt ez utóbbi alak régiségét tanúsítja Győr megye nemrég kiadott, kéziratos térképeinek a facsimile-kiadása. E gyűjteményben ugyanis szerepel egy olyan, 1857-ben rajzolt térkép, amelyben az adott határrész „Széles földek Dűleje" néven szerepel.

5 A lehetséges félreértések és a teljesen felesleges kavarodás elkerülése végett az 1990-9l-es feltárás helyét ezen adat ellenére is Szeles-dűlőként használom dolgozatomban. Annak következtében, hogy e névváltozat az éves jelentések, illetve különböző előzetes közlések révén már meghonosodott szakmánkban. Az Ml autópálya Győrt elkerülő szakaszának a nyomvonalán 1990-91-ben végre hajtott leletmentéseket — így a Szeles-dűlői ásatást is — az tette lehetővé, hogy közvetlenül a munkálatok megindulása előtt változott meg a nagyberuházásokhoz kapcsolódó, leletmentő régészeti feltárások szabályozása.

6 A korábbi időszakkal ellentétben, amikor az építési munkákkal párhuzamosan kellett a régészeti leletmentéseket végre hajtani, a megelőző feltárás vált gyakorlattá. Az Ml autópálya Győrt elkerülő szakaszán a Ménfőcsanak-Szeles-dűlői volt az egyik, nagy kiterjedésű leletmentés. Az autópálya nyomvonalával az egyik, nagy kiterjedésű, hosszúkás alakú hordalékkúpot szelték ketté. A munkálatok megkezdése előtt e domb egy viszonylag kis magasságú, de több hektárnyi kiterjedésű magaslat volt. Jellegzetessége, hogy hossztengelye nem a folyó sodorvonalával párhuzamosan, hanem arra merőlegesen állt. A hordalékkúp a földmunkák következtében teljesen megsemmisült, pontosabban a Rába-híd és a pápai vasút felett átvezető híd közötti autópálya-feltöltéssé alakult át. Szerencsére már oly módon, hogy az altalajában őrzött régészeti adatok nem semmisültek meg. Egy olyan megelőző feltárást sikerült két ásatás szezon alatt kivitelezni, amelynek során az 1991-ben még fantasztikus nagyságúnak tűnő, 4,5 hektárnyi terület régészeti mentését végeztük el. Két ásatási szezon alatt, tizenkét hónap munkájával 703 objektumot bontottunk ki, a rézkor és a korai Árpád-kor közötti hatalmas időintervallumból. Az objektumok többsége a római korból származott, de napvilágra került 27 korai Árpád-kor ház, 45 külső kemence, 7 verem és 68 árok.

7 Az alábbiakban az egyes házmaradványokkal foglalkozom, a kronológiára nem térek ki. Annál is inkább, mert e kérdést már több dolgozatban is elemeztem.

8 így itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a korai Árpád-kor alatt a 10-11. századot értem, azaz a magyar honfoglalástól Szent László haláláig tartó időszak egészét. A Szeles-dűlőn 1990-91-ben kibontott településrészlet esetében inkább ezen időszak második felével érdemes számolnunk. E kronológiát erősíti a 436-os objektumban kibontott állatfejes karperec,

9 valamint az utolsóként, a pálya melletti gázvezeték mentése során, 1996-ban napvilágra került veremházban lelt I. Béla-pénz is.

10 Visszatérve a munkálatok menetéhez: más, autópálya leletmentésekhez hasonlóan a Szeles-dűlői feltárások során is gépi földmunkával távolíttattuk el a humuszt. így az adatok, illetve a leletek egy része nyilvánvaló módon elveszett a tudomány számára. Egy további gátló tényező folytán pedig a hordalékkúp egész felületét sem tudtuk feltárni. A nyomvonalba került homokhát központi, legmagasabb részét ugyanis 1976ban elhordták, a Győr-marcalvárosi (korabeli nevén: Kun Béla) lakótelep feltöltéséhez. A terület régészeti felügyeletét ellátó győri múzeum munkatársainak ekkor, 1976ban még nem nyílt módjuk egy Szeles-dűlői leletmentés megszervezésére. Csak a munkagépek által megbolygatott leleteket tudták összegyűjteni a bánya aljában és falaiban.

11 A múzeumi adattár adatai szerint e leletek többnyire bronzkoriak, és a leletmentések során is megtalált, mészbetétes kultúrába tartozó temető részét képezik. 538