Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Prohászka Péter: A wien-atzgersdorfi hunkori női sír – észrevételek a poliédervégű tűk viseléséhez 1

PROHÁSZKA PÉTER A WIEN-ATZGERSDORFI HUNKORI NŐI SÍR ... Prohászka Péter A WIEN-ATZGERSDORFI HUNKORI NŐI SÍR — ÉSZREVÉTELEK A POLIÉDERVÉGŰ TŰK VISELÉSÉHEZ

1 A bécsi Kunsthistorisches Museum antik gyűjteményét görög, etruszk és római tárgyak mellett szép számmal gazdagítják különféle népvándorláskori leletek.

2 A szilágysomlyói és a nagyszentmiklósi kincshez hasonlóan szintén nagy figyelmet kaptak — talán éppen az alsó-ausztriai lelőhelyük miatt is — az untersiebenbrunni fejedelmi sírok.

3 Ezen temetkezések gazdag mellékletei mellett számos 5. századra datálható leletet őriz a múzeum, melyek többnyire szórványként a leletkörülményekre vonatkozó adatok hiányában kerültek Bécsbe. Vannak azonban kivételek is. Ezek közé tartozik a Bécs közelében, ma a főváros közigazgatási területéhez tartozó Wien 23. kerületében fekvő Atzgersdorfban 1845-ben kiásott női sír, melynek mellékleteit (1. ábra) a hatóságok összegyűjtötték és a Császári és Királyi Régiségtárnak eljuttatták. Ugyan az elmúlt több mint 150 év alatt többször publikálták a leleteket, azonban ennek ellenére mind az előkerülés körülményeire, mind pedig egyes tárgyak funkcióját tekintve ellentmondások figyelhetőek meg a szakirodalomban. E tanulmányban többek között ezek tisztázására teszünk kísérletet a hivatali eljárás során felvett akták, az irodalmi adatok és a párhuzamos leletek segítségével. Az atzgersdorfi sírról és mellékleteiről elsőként a Johann Gabriel Seidl, a Császári és Királyi Régiségtár munkatársa számolt be a Monarchia területén előkerült leleteket ismertető Fundchronikjában: ,/ítzgersdorf (V.U.W.W.) 1845. —Im Sommer des J. 1845 wurde in einem Weingarten nächst Atzgersdorf ein menschliches Gerippe gefunden, in dessen Nähe verschiedene Schmuckgegenstände lagen. Diese bestanden aus zwei goldenen, mit massivem Kupferdrahte durchzogenen Ohrgehängen, 1 2/8 Ducaten schwer; einer in zwei Stücke zerbrochenen Goldnadel, 1 3/8 Ducaten schwer; zwei Bruchstücke eines silbernen Armbandes, 2 " Loth schwer und dem Fragmente eines Beinkammes. Sämmtliche Gegenstände erinnern ihrer Form nach an jene Gattung Alterthümern, welche man mit dem Namen »celtische« zu bezeichnen pflegt. Sie wurden im k.k. Münz- und Antiken-Cabinette gegen Ersatz zurückbehalten."

4 Seidl tudósításának az arany fülbevalók tekintetében ellent mond az a következő évben kiadásra került kötet, amit Joseph Arneth, a gyűjtemény igazgatója írt a Császári és Királyi Régiségtárban — a mai Kunsthistorisches Museumban — őrzött arany és ezüst tárgyakról.

5 E rendkívül fontos munkában a leletek rövid leírása mellett számosnak a rajza szintén megtalálható. Sajnos, az atzgersdorfi tárgyaké, talán éppen a bekerülésük időpontja miatt hiányzik. Arneth azonban nem fülbevalókat, hanem hajtűket említ az ezüst karperec mellett.

6 Az elmúlt közel 150 évben megoszlottak a vélemények, hogy fülbevalók vagy hajtűk voltak-e a sírban. A tárgyak fényképét elsőként Leonhard Franz közölte Alsó-Ausztria germán leleteit bemutató tanulmányában.

7 0 Seidl leírását idézve hangsúlyozta, hogy nem tűk, hanem fülbevaló pár került elő 1845-ben, amit a múzeumban restauráltak tévesen.

8 Franz adatait használta Eduard Beninger munkáiban, ahol a „fülbevalókkal" a díszítés szempontjából azonos példányokat — mint például a perjámosi — is megnevezett.

9 A leleteket Joachim Werner közölte ismét a hunkori emlékanyagról írt könyvében.

10 Ő is fülbevalóként írta le a tűket,

11 azonban a sírral és mellékleteivel kapcsolatba hozott egy szintén Atzgersdorfban talált torzított koponyát.

12 E tévedését röviddel később korrigálták, rámutatva arra, hogy e koponyát ugyan Atzgersdorfban találták, azonban nem 1845ben, hanem 1846-ban. A lelőhelye pedig nem a Seidl által említett szőlőben, hanem a Liesinggel szemben található kőbánya területén volt, ahol a felső földrétegből került 391