Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Bóna István: Befejező ásatás a bezenyei langobard temetőben (1964)

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK rosszabb régészeti vasleletei közé, a négy "síredényt" pedig csak megemlíti a szűkszavú leírás. Sőtér publikációiból s az utóbbiakat szó szerint átvevő Hampel-féle sires leletleírásokból nehéz a bezenyei temetőre jellemző valóságos állapotokra következtetni, nem tudni például, miért maradt ránk az egész temetőből csupán egy fél és egy egész koponya, s azt sem, hogy a csontok elkorhadása illetve teljes hiánya sírrablások következménye (Sőtér: "rendetlenül fekvő csontvázak") volt, avagy, mint Sőtér valószínűbbnek gondolta, a csontvázakat a nedves talaj pusztította el. A kérdésekre nem érkezett válasz, a bezenyei temető és leletei társtalanok lévén Magyarországon csakhamar érdektelenné váltak, fél évszázadig nem törődtek velük. A "birodalmi" német archaeológia természetesen felfedezi őket. Bécsi képviselője számára 1940-ben az egyetlen pannóniai "továbbélő" langobard temetőnek számított. Lelőhelyét, a magyarországi horvát falut a közelmúlt osztrákja szövegében és térképén csak "Pallersdorf, Kom. Wieselburg" néven emlegeti (Beninger 1940, 829, Abb. 175-177). Idehaza valamivel több figyelmet csak az után kapott, hogy e sorok írója 1954-ben a Hansági Múzeumban lefényképezte az akkor meglévő bezenyei leleteket és Sőtér leírásának felhasználásával újból - immáron langobard kori langobard emlékként - kiadta őket (Bóna 1956,191-193, Taf.43-46). A bezenyei temető hitelesítésére és a félbemaradt feltárás befejezésére az első ásatás után kereken nyolcvan esztendővel, 1964-ben került sor a "Langobard temetők feltárása" téma nyolcadik évében, az MTA II. Osztálya támogatásával (Bóna 1965,238). A legelső - majdnem megoldhatatlannak tűnő - feladat a 80 évvel azelőtti feltárás helyszínének felkutatása volt. Sikeres előmunkálatai Pusztai Rezső mosonmagyaróvári múzeumigazgató, egyetemi kollégám és barátom nevéhez fűződnek. Pusztai az akkori Lajtahansági Állami Gazdaság területén katonai térkép segítségével, majd helyszíni szemle során két egymástól mintegy 1 km-re lévő rég elhagyott kavicsbányát talált, amelyek közül a tényleges lelőhely az előzetes szemle alkalmából nem volt biztosan megállapítható. Az 1964. szeptember 8-án végzett közös szemlénken és terepbejárásunkon úgy találtuk, hogy a Bezenye községhez közelebbi egykori bányahely felel meg jobban Sőtér Ágost leírásának, aki utódaira ezt a tanácsot hagyományozta: "Az ásatás az uradalmi kavicsgödör és Bezenye határa közötti út alatt és az árkon túl a bezenyei községi földön folytatandó" (Sőtér 1893, 222, Sőtér 1898, 115) - az északi bánya valóban a bezenyei határút mentében feküdt. A nyolc évtizeddel azelőtti ásatásra a legidősebb emberek sem emlékeztek Bezenyén vagy Lajtapusztán, arra sem, hogy valamelyik kavicsbányából utóbb bármikor is fém- vagy cseréptárgyak kerültek 190