Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Bóna István: Befejező ásatás a bezenyei langobard temetőben (1964)

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK BÓNA ISTVÁN*: Befejező ásatás a bezenyei langobard temetőben (1964) Népvándorláskori germánok temetőjére Magyarországon először Sőtér Ágost, a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet elnöke bukkant rá. 1884/85 telén hírt kapott ugyanis arról, hogy Bezenye község határában, az akkor Paprétnek vagy papréti pusztának nevezett határrészen, egy nemrég nyitott uradalmi kavicsbányában embercsontok és vas fegyverek kerülnek elő. Megvizsgálva a jelzett főhercegi uradalmi kavicsbányát, annak északkeleti oldalában észlelt fekete sírfoltokat, 1885. február 27-én itt kezdett bele az egylet "alkalmi" ásatásába. Alkalmi munkásokat Bezenyéről toboroztak, sírbontásra az egylet tagjai közül maga Sőtér valamint Őshegyi József vállalkoztak. Ásatási különmunkára vasárnaponként akadt a legtöbb jelentkező, nem csodálható hát a Sőtér-féle "vasárnapi ásatások" mai régész szemmel nézve elképesztően jó "hatásfoka" illetve eredményessége. 1885. március 8-án, vasárnap ugyan még csak 3 temetkezésre találtak, a következő vasárnapi kirándulások alkalmából annál bőségesebb volt a zsákmány: május 17-én 11, május 31-én 25,1886. április 4-én (ez volt az utolsó ásatási nap) pedig 18 sírt bontottak ki, az előző év két hétköznapi ásatásának gyengébb eredményével együtt összesen 67 sírt. Ekkor azután "az egyleti pénzkészlet fogyta folyván... az ásatás jobb időkig felfüggesztve lett" (Sőtér 1893, 221, Sőtér 1898,115). A jobb idők Sőtér és az Egylet életében már nem jöttek el... Hét évvel az ásatás kényszerű felfüggesztése után Sőtérnek alkalma nyílt az ásatásról a Magyar Nemzeti Múzeum rajzolójától készített ábrákkal illusztrálva nyomtatásban beszámolni. Közleménye az első germán temető publikáció hazánkban, amelynek ásatása - a maga nemében Sőtér és egyleti barátainak szintén első kísérlete -, kivált megfigyelései sok kívánnivalót hagytak maguk után. Nem készült helyszínrajz, a temetőtérkép rajzolásba is hamar beleuntak, a sírokról valójában csak egyetlen adatot jegyeztek fel, a mélységet. Viseleti tárgyakat, ékszereket mindössze 17 temetkezés mellől gyűjtöttek s rajzoltattak le, ezekhez 9 további temetkezésből hólyagosra rozsdásodott, kavicsszemekkel borított lándzsacsúcs és kardmaradvány járult, amelyek benevezhetnek a minden idők leg* Amikor a kéziratot megkaptuk, még nem tudtuk, hogy Bóna István akadémikusnak, tanszékvezető professzornak, régész nemzedékek Mesterének (1930-2001) ez lesz az utolsó munkája. A sors furcsa fintora, hogy éppen akkor kellett itt hagynia bennünket, amikor ismét kedvenc "lombogarai" felé fordulhatott - a langobardok kutatói nagyon várták már ezt a pillanatot. Kedves Pista! Legendás anyagismereted, érzékeny történelemszemléleted, bölcs tanácsaid nagyon fognak hiányozni. Örökségedet vállaljuk, emlékedet megőrizzük. (Tomka Péter) 189