Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Takács Miklós: Polírozott kerámia a kora középkori Kisalföldön

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. Takács Miklós: POLÍROZOTT KERÁMIA A KORA KÖZÉPKORI KISALFÖLDÖN I. Bevezetés Az edényművesség történetét kutató szakemberek egyik ritkán hangoztatott, de a legkülönbözőbb korokra érvényes megfigyelése az, hogy az étel felszolgálására használatos, ún. asztali edények rendszerint pontosabban keltezhetőek, mint az étel elkészítésére szolgáló, főző- és/vagy sütőedények. Az asztali edények formai jellemzői feltehetően azért változtak gyorsabban, mert esetükben a célszerűség mellett jobban érvényesülhettek egyéb szempontok, pl. a legszélesebb értelemben vett "divat" fogalma, vagy az értékesebb anyagú edények másolásának az igénye. Bár e két tendencia nyomai természetesen a főző-, illetve sütőedények egy részén is felfedezhetők , az asztali kerámia nagyobb és viszonylag gyorsabban változó formakincse olyan alapigazság, amelyet a régi korok agyagművességének elemzése során érdemes állandóan szem előtt tartani. A vázolt adottság ismeretében tűnhet igazán sajnálatosnak az, hogy a Kárpát-medence avarkori, 9. századi illetve Árpád-kori asztali edénykészlete eléggé egysíkú, sőt egyes esetekben kifejezetten szegényes. A különbség akkor szembeötlő, ha egy-egy kora középkori, falusias jellegű település cserépanyagát az őskor különböző kultúráiba vagy a rómaikorba tartozó telepek kerámiájával vetjük össze. Érthető tehát, hogy az avarkori, 9. századi, illetve Árpád-kori települési objektumokat feltáró és elemző szakemberek igencsak figyelnek egy-egy asztali edény bármilyen kicsiny darabjának előkerülésére. Hiszen e leletek, apró töredékként is általában pontosabban keltezhetők, mint a környezetükben kibontott "átlagkerámia" halmaza. Még akkor is, ha ez utóbbiak részaránya az illető edényegyüttesen belül nagyságrendekkel nagyobb. A kora középkori asztali kerámiával foglalkozó elemzések között előkelő helyet foglalnak el a besimított falú palackokat elemző művek, talán több, mint öt évtizedes kutatástörténetük miatt is. Az első ilyen edények ui. már az 1940-es és '50-es évek fordulóján napvilágra kerültek Zalavárott és környékén . így a kisbalatoni tájegységből származó, polírozott palacktöredékek évtizdekre meghatározták az egész problematika 7