Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Takács Miklós: Polírozott kerámia a kora középkori Kisalföldön

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. töredékeket a problematika egésze szemszögéből értékelni. E túlzott óvatosságot tükrözi például a kajárpéci teleprészlet közleménye, ahol csupán egy igen rövid említésként szerepel egy polírozott felületű edény, feltehetően egy palack válltöredéke. Sőt, túlméretezett elővigyázatosságunkat az sem tudta megingatni, hogy Holl Imre 1973-ban már közölt polírozott kancsó- vagy palacktöredékeket a soproni várárok leletanyagából. Csak a Lébény-Bille-dombi feltárás leleteinek feldolgozása szolgáltatott olyan érveket, amelyek minden kétségen túlmutatóan tanúsították a tárgyalt edényféleség Árpád-kori meglétét. Mivel a kisalföldi, polírozott edénytöredékek kísérőleleteiből kiolvasható Árpád-kori keltezés újszerűnek tűnhet a vizsgált problematika kutatástörténetében, a síkozott darabokon túl az illető edényegyüttesek többi, jellemző darabját is részletesen közöljük. II. Adattár II./l. Győr — Homokgödrök Mivel a közelmúltban több dolgozat is részletesen elemezte e lelőhely topográfiai környezetét , ehelyütt csak annyit emelnénk ki, hogy a győri belvárostól keletre, a Mosoni-Duna magaspartján az Árpád-korban egy suburbium-jellegű település állt. II./!./a vagongyári óvóhely A néhai magaspartot kitermelő homokbánya helyén a dualizmus korában több gyár is létesült, a legnagyobb alapterületű közülük a vagongyár volt. A katonai szempontból rendkívül nagy jelentőséggel bíró üzem területén 1939-ben folyt a légvédelmi óvóhely építése. E munkálatok során Árpád-, ill. késő középkori telepjelensége(ke)t bolygattak meg. Az építkezés jellege miatt régészeti leletmentésre nem volt lehetőség, csak leletösszefüggéseikből kiragadott tárgyak kerültek előbb a győri Városi Múzeum, majd pedig onnan a Xántus János Múzeum gyűjteményébe. A munkálatokat övező titoktartásra jellemző, hogy az óvóhely gödrének ásása során összegyűjtött leletekről csak egy igen rövid és jóval későbbi, 1948-as feljegyzés maradt meg a múzeum adattárában. 1. bordás nyakú edény pereme: homokkal és némi aprókaviccsal soványított agyagból formázták, hurkatechnikával, a bordázást oly módon alakította ki az edény mestere, hogy széles sekély árkokat húzott be a függőleges perembe. Felületén nincs bekarcolt díszítés. Oxidált égetésű, az átégés a törésfelületen három rétegű, külső felülete vöröses ill. 10