Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)

Közlemények – Mitteilungen - Fitz Jenő – Lányi Vera – Bánki Zsuzsanna: Kutatások Gorsiumban 1973-ban. – Forschungen in Gorsium Jahre 1973. XIV, 1973. p. 289–333.

a D-i már csak folyosó szélességű. Az É-i helyiségben összefüggő padló maradt meg, a külső fal mentén fűtőcsatorna húzódott. Feltehető, hogy fűtőcsatorna volt a K-i oldal középső helyiségében is. Az épület közepén húzódó ÉNy — DK irányú fal eredetileg a terem ÉNy-i sarka előtt ÉK felé elfordult, folytatása, amelynek csak kiszedett nyoma állapítható meg, a terem É-i falával keskeny csatornát alkotott. Ezt a fűtőcsatornát még az épület használata idejében megszüntették és a Ny-i terembe átvezető csatornát befalazták. Az épület meglevő falai az É-i oldalon is jó minőségűek, erős habarcsba rakottak, belső oldaluk lesimított. Alapozásuk nem tér el a D-i felében mért magasságoktól. É-i zárófala + 186 cm-nél van, mint a Ny-i kiszedett fal mérhető részén. A belső falak alapozási mélysége kisebb ingadozást mutat. A 140/790 és a 145/790 szelvényekben levő DNy —ÉK irányú falak, a kis folyosó két hosszanti oldalán + 175 és +179 magasságban kezdődnek. Az É-ról számított második DNy — ÉK irányú keresztfal — - 145/785, 150/785, 150/790 szelvényekben - alapozása + 168 cm-nél van. Kisebb eltérések figyelhetők meg a padlók szintjében is. Az ÉNy-i sarokhelyiség összefüggő padlója +218 — 225 cm-nél van, ez megegyezik az épület D-i felében mért + 224 cm-es szinttel. Az épület rendeltetése szempontjából figyelemre méltó, hogy a két utcával határolt IV. századi ház Heroulia két ókeresztény bazilikája között helyezkedik el. Esetleges egyházi szerepére utalhat leletanyagában az a tegula, amelybe halat ós kenyeret karcoltak be. Az építményhez malom is tartozott, amely három részben került elő. Az épület keletkezési idejét a járószintjein, illetve azoknak megfelelő mélységben talált érmek a Constantinus-dinasztia idejére határozzák meg. Az ÉNy-i sarokhelység padlóján talált érmek közül egy Urbs Roma ( + 215), egy Constans ( + 225), az ÉK-i helyiségben egy TT Constantius ( + 238) meghatározó jellegűek. Az épület pusztulása közelebbről meg nem határozható időben az V. században történhetett. A település legkésőbbi periódusához tartozó С épület nemcsak а В ház megszűnése után jött létre, de a 140/785, 140/790 és 140/795 szelvények tanúsága szerint а В épület Ny-i zárófalának elbontásával helyén húzták fel а С épület K-i falát. Valószínűnek látszik, hogy а В épület kiszedett Ny-i zárófala és további hiányzó falai ennek a késői építkezésnek eshettek áldozatul. A Ny-i fal lebontásából származó és а С épülethez fel nem használt kő- és téglatörmelék a 135/790 szelvényben vastagon halmozódott fel. IV —V. századi épület (C) Az épület D-i zárófala, amely a nagy kúttól E-ra, majd 1972-ben a 135/785 szelvényben előkerült, a 140/785 szelvényben folytatódva a 145/785 szelvényben érte el DK-i sarkát. A sarokhoz csatlakozó ENy — DK irányú zárófal, ugyancsak téglatöredékekkel és másodlagosan felhasznált kövekkel építve, kötőanyagként sárga homokot használva, a 145/785, 140/785, 140/790 és 140/795 szelvényekben került elő. Az utóbbi szelvényben az ÉNy-i sarkot érte el. A fal hossza 10,30 m. DNy-ÉK irányú É-i zárófala csak a 140/795 szelvény Ny-i széléig követhető, a 135/795 és a 135/790 szelvényekben nyoma csak kiszedetten maradt fenn. K-i zárófala részben а В épület Ny-i falára épült, D-i ós É-i zárófalai ugyanannak a korábbi épületnek DNy —ÉK irányú falaihoz csatlakoztak. Ez a körülmény valószínűvé teszi, hogy a 0 épület építésekor nemcsak felhasználták а В épület még álló falait, de magát а С épületei csak а В részleges helyreállításának és Ny irányba történő bővítésének szánták. А В épület Ny-i zárófala feltehetően összeomlott, ez tette szükségessé teljes lebontását és csaknem ugyanazon a helyen újjáépítését. A kiegészítéshez а В épüépület D-i felén elbontott falakat használták fel: az épület e része már nem volt helyreállítható. Valószínűleg ugyanez törtónt а В épület K-i frontjának homlokzati falával is, amelynek meghagyott maradványai fölött utca alakult ki. A falak alapozási mélysége is az építkezés kótféleségóre utal. A K-i zárófalat, amelyet а В épület Ny-i falának helyére került, +186 cm mélységre alapozták, tehát a В épület alapfalainak szintjére, ez a talajviszonyok miattelkerülhetetlen volt. Az É-i zárófal, amely már а С épület bővítésének tekinthető, ezzel szemben + 205 cm-nél kezdődik. Járószintet ebben az ásatási szakaszban sehol nem sikerült megállapítani. Az alapozási mélységek valószínűvé teszik, hogy az 1972-ben meghatározott szint — — +242 és +249 között — erre a területre is érvényes. A 140/795 szelvényben egy Gratianus ós egy erősen kopott IV. századi kisbronz + 265 cm szintem tartozhat a С épület periódusához. Az épület pusztulására vonatkozóan nem állnak adatok rendelkezésünkre. A talajszint alatti 40 — 60 cm-es földrétegben sok középkori leletanyag volt, bográcstöredék, kályhaszemek. A római rétegeket több gödör törte át, ezek közül a 140/785 és a 145/785 szelvényekben egy-egy középkori gödör а С épület D-i zárófalát, illetve DK-i sarkát vágta át. V. századi utca Az ENy — DK irányú IV. századi szóles utca, amely a basilica minort Ny felől határoló kerítés és а В épület között húzódott, a párhuzamosan futó keréknyomok és kisebb szintkülönbségek mellett eddig feltárt szakaszán kisebb emelkedést mutat a DNy —ÉK irányú utcával való kereszteződés felé. A kereszteződésnél és attól É-ra az utca szintje +208 ós +214 em között van. Ettől É-ra az utca tengelye +199 ós +200 cm-nél mérhető. Nem mutatható ki változás az 1973-ban feltárt utcaszakaszon sem : az itt végzett mérések + 203 cm-t jeleznek. А В épület szintje ennél mintegy 20 cm-rel magasabban alakult ki, eredetileg tehát egy lépcső választhatta el a két szintet. А В épület pusztulása után а 0 épület külső szintje átlagosan 40 — 50 cm-t, a keleti oldalon ennél is többet emelkedett. A IV. századi utcát a kövezeten talált középkori leletek alapján valószínűleg még a település Fövénykorszakában is használták. A Ó épület periódusában az utca megközelítése — kocsival — már egyáltalában nem volt lehetséges. Ezért а В épület elpusztult keleti frontja fölött az új járószint és az utca között lejáró utcarész alakult ki. Énnek szintje a 145/795 szelvényben + 292 cmnél volt, a 150/790 szelvényben az É-i oldalon +269 cm, a D-i szelvényhatárnál +263, a 150/785 szelvényben + 255, illetve +225 cm magasságban. A lejáró fokozatosan lejtve (lejtve Ny — К irányban is) érte el az utca szintjét. ÉNy —DK irányban mutatkozó keréknyomok kétségtelenné teszik, hogy szekerek közlekedésére szolgált. Az útszakasz kialakulása а С épület építkezésével tehető egy időre, tehát az V. századnál nem korábbra. 2. //. századi szentély (A) Az area sacra ÉK-i részén a feltárást a már korábban előkerült, de csak részleteiben feltárt épületek ásatásával folytattuk (II. melléklet). A 215-235/825 szelvényekben talált különböző falak ós kiszedett falak nyomai a periódus-viszonyokat áttekinthetetlenné tették. A feltárások folytatása a 215 — 225 és 825 — 835 szelvények területén négy periódus elhatárolását tette lehetővé. Ezek közül a legkorábbi, közvetlenül az eredeti talaj fölött, csak kis foltokban maradt meg, a későbbi korszakok a legtöbb helyen megsemmisítették nyomait. A 220/830 és 220/835 szelvényekben vékony, ÉNy —DK irányú fal maradt meg ebből a korszakból. A keskeny fal köveit sárba rakták, a falat egészen kis kövekből építették. A gyenge fal 290