A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

MFMÉ - StudArch U (2005) 189-228 ÚJABB GONDOLATOKA BIZÁNCI ÉRMÉK AVARFÖLDI ELTERJEDÉSÉRŐL, NUMIZMATIKAI MEGJEGYZÉSEK BÁLINT CSANÁD KÖZÉP AVAR KOR KEZDETÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATAIHOZ SOMOGYI Péter A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete 2004. november 26-27-én nemzetközi konferenciát rendezett Budapesten. Az avar korszak neves kutatói szóltak hozzá a szervezők által megadott témához, a közép avar kor kronológiájához. A kérdéskör nemzetközi fórumon való megvitatása jó gondolatnak bizonyult, már csak azért is, mert ennek a kétségtelenül önálló avar kori lelethorizontnak az abszolút kronológiája — erre Bálint Csanád is utalt bevezető előadásában

1 — még mindig bizonytalan. Ez a megállapítás mindenekelőtt a magyarországi avarkor-kutatás számára okozhat meglepetést, ugyanis Magyarországon messzemenően elfogadják Bóna Istvánnak azt az először 1970-ben megfogalmazott, de az évek során részleteiben többször is módosított elméletét, amely szerint a közép avar kor egy történelmi eseménnyel, az onogur-bolgárok bevándorlásával kezdődött. Az időről-időre, főleg az osztrák avarkutatók részéről emelt kifogásokat magyar részről nem vették komolyan, és a közép avar kori leletanyagot még mindig a Bóna-féle bevándorlás-elmélet alapján értelmezik (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 209, 3-4. j.).

2 E merev magatartás okát Bálint Csanád részben Bóna István szuggesztív egyéniségében látja, illetve abban, hogy a korszakkal foglalkozó magyar kutatók túlságosan is a történeti adatokra támaszkodnak, anélkül, hogy tudatában lennének annak a veszélynek, amit ez a módszertanilag és ismeretelméleti leg vitatható eljárás a régészeti leletanyag értelmezésére jelent. Végül Bálint Csanád arra a következtetésre jutott, hogy ebben a vonatkozásban alapvető módszertani véleménykülönbség áll fenn a nemzetközi és a magyar kutatás között, és az így keletkezett kommunikációs zavar az utóbbira nézve egyértelműen hátrányos (BÁLINT 2004a, 35). Az a kétségtelenül jogos kérdés, hogy a történeti adatok bevonhatók-e, és ha igen, akkor miként lehet őket felhasználni a régészeti anyag értelmezéséhez, általánosságban aligha megválaszolható. Ezért csak üdvözölhető, hogy Bálint Csanád egy konkrét esetet, Bóna István bevándorlás-elméletét választotta kritikai elemzés tárgyául. Vállalkozása kétségtelenül vitára ösztökél. Egyrészt azért, mert egy Magyarországon több mint 30 éve általánosan elfogadott elmélet régészeti, történeti és numizmatikai alapelveit ingatja meg, másrészt, mert az elmélet szellemi atyja a régészeti anyag Bálint által pellengérre állított historizáló megközelítésének prominens képviselője volt. Mivel Bóna István a kora középkori történeti kutatás területén is kiváló ismeretekkel rendelkezett, magától értetődő volt számára, hogy az általa éppen tárgyalt időszak régészeti, történeti és numizmatikai adatait egyetlen egységes forráscsoportnak tekintse. De nemcsak rendkívüli tudásával és egyéni szemléletmódjával tűnt ki pályatársai közül, hanem a tollal is mesterien bánt.

3 Viszont az is igaz, hogy a sokirányú érdeklődéséből és sokrétű hivatali kötelességéből szükségszerűen következő időhiány miatt következtetései nem minden esetben alapultak kielégítő mélységű és pontosságú kutatásokon. Ezzel természete1 Bálint Csanád a ,, Betrachtungen zum Beginn der Mitte/awarenzeit" című előadásában egy megjelenés alatt álló tanulmányára hivatkozva tekintette át a problémát, időszűke miatt elsősorban módszertani szempontból. Minthogy ez a munkája (BÁLINT 2004a) időközben megjelent, a továbbiakban erre hivatkozom. 2 Röviden az osztrák kutatás álláspontjáról: SOMOGYI 1997, 131. 36. j. Az avar kor relatív és abszolút kronológiájának kutatásához: STADLER 2005. 81 84, Tab. 19-25 és 128-129 Tab. 46-47. 3 Ezt még a Bóna István személyével és szellemi hagyatékával szemben közismerten hiperkritikus Makkay János is elismeri (MAKKAY 2005. 19).