A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

NAGY Margit – NEUMANN, Günter – POHL, Walter – B. TÓTH Ágnes: A gepidák

A GEPIDÁK

1 NAGY Margit - NEUMANN, Günter - POHL, Walter-B. TÓTH Agnes A NÉPNÉV EREDETE (G. N.) Három nyelv (latin, görög, óangol) szövegei több variációban hagyományozzák e keleti germán nép nevét. 1. Latin források. A legrégibb bizonyíték (269ből), a Vita Probi 18, 2 (História Augusta) a Gipedae formát őrzi, Salvianus, De gubernatione dei Gipidae-jához hasonlóan; ezzel szemben Jordanes 'Getica'-ja és Ennodius is túlnyomóan a Gepidáé írásmód mellett tanúskodnak. Corippus a Gipides alakot kínálja, amely a latin III. deklináció szerint ragozódik. Egy ostiai sírkövön (CIL XIV. 1091) a [Gejpidius Érmes és Gepidia Irene személynevek szerepelnek, alakilag mindkettő a népnév melléknévi származéka. Ezzel a gót forrásokon nyugvó hagyománnyal áll szemben a langobard hagyomány. (A gepidák jelentős része pannóniai birodalmuk szétesése után a langobardokkal együtt 568-ban Eszak-Itáliába vonult.) így pl. Prosper Havniensis Continuatio-ja 1,337,31 (625 körül) b betűs írásról (és latin o tőről) tanúskodik: Gebodorum (többes szám birtokos eset). Ez az írásmód egy valóban beszélt, etimológiailag releváns labiális zöngés zárhangra utal és nem csupán a zöngétlen zárhangoknak a román nyelvekre jellemző zöngésülését tükrözi. (Ezzel szemben az e helyetti i írása a népnév első és második szótagjában itt is és általában is valószínűleg a késő latin-román nyelvek sajátosságaira vezethető vissza.) 2. A görög szövegek közül elsősorban Prokopius 'Bella'-ja említhető; ez (éppúgy, mint Johannes Magister és Menander Protector) mássalhangzós rrprcao-tőre utal, ami az itacizmusok kiküszöbölésével /giped-Znek írható át. (Egyéb változatok lényegtelenek.) 3. Két óangol szöveg is őrzi a népnevet: Beowulf 2494 verssorában to Gifdum/Geföum, Widsith 60. verssorában mid Gefdum van (mindkettő többes szám részes eset). Ez a *Gifdas többes szám alany esetre vezet vissza; itt az / csak a zöngés /b/ réshang írása lehet (GRIENBERGER 1922, 367: LANGENFELT 1932, 227; BRUNNER 1965). Feltűnő a rövid / kiesése a középső szótagban a zárhangok között (szemben a Winedum-alakkal ugyanazon a Widsith-helyen). 4. A régi névalakok ezen írásos bizonyítékai mellett több máig fennmaradt helynév létezik, melyek tartalmazzák a gepida népnevet (GAMILLSCHEG 1935, 239, 1. j.); ezek a helyek az észak-itáliai langobard szállásterületen találhatók: Zibido, Zivido, Zebadasco, Zebedassi (a szókezdő torokhangnak a román nyelvekre jellemző palatalizációjával, de a labiális zöngés zárhang megtartásával), valamint Ghevio, Ghivio (megőrzött torokhanggal, de a dentális zöngés zárhang elvesztésével és b>w hangváltozással). A gepida maradványcsoportok nyilvánvalóan súlyt helyeztek arra, hogy saját településeiken együtt maradjanak. Ezek a helynevek különösen értékes bizonyítékai a népnévnek, mivel ezek — ha a későbbi romanizáció során megváltoztak is — maguktól a gepidául beszélőktől származnak. A gepida népnévnél azon ritka esetek egyike fordul elő, hogy egy régi forrás közli a megnevezés motivációját: Jordanes (Getica 256) arról tudósít, hogy a gótok így nevezték volna (a hozzájuk legközelebbi rokon) gepidákat, mert ezek tardiores ingenii et graviores corporum velocitate lennének '(szellemileg és testileg) meglehetősen nehézkesek'. Röviddel előtte ez így hangzik nála: nam 1 A címszó megjelent: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde, Band 11, Herausgegeben von Beck, H. -Steuer, H. Tiempe, D. Berlin-New York 1998, î 15-140. Az 1995 nyarán lezárt eredeti magyar kézirat, illetve az osztók és német szerzők írásainakfordítása a szerzők és a kiadó hozzájárulásával, tartalmi változtatás nélküljelenik meg. A magyarra fordított szövegeket Harmattá János és Nagy Margit lektorálta.