A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

A SZEGVÁR-OROMDŰLŐI 10-11. SZÁZADI TEMETŐ BENDE Lívia - LŐRINCZY Gábor BEVEZETÉS A Csongrád megyei Szegváron, a község belterületétől keletre, a környezetéből 3-4 méterre kiemelkedő, eredetileg mintegy 2 km hosszú és kb. 100 méter széles homokvonulaton (1. kép 1) 1980 tavaszán megkezdett homokbányászás közben sírok kerültek elő. Az akkor meginduló, és az elmúlt 17 évben folytatott leletmentés során — amely lehetőség szerint megelőzte a folyamatos, nagymértékű gépi homokkitermelést — mintegy 32 000 m

2-nyi összefüggő területet (1. kép 2) tártunk fel. A leletmentő ásatás a homokbányászás során előkerült kora avar kori sírok miatt indult meg, a 10-11. századi temető első sírja (64.) 1983-ban került elő az északkelet felől délnyugati irányba haladó kitermelést megelőző feltárás során. Ezt követően minden évben kerültek elő a korszakhoz tartozó temetkezések 1996-tal bezárólag. A feltárt területen egy korai szarmata telep különböző objektumai, több sírcsoportból álló szarmata temető 26 temetkezése, 450 kora avar kori sír, valamint egy 372 temetkezést magában foglaló 10-11. századi temető (RégFüz 41 (1988) 56; RégFüz 42 (1991) 50; LŐRINCZY 1993, 81; LŐRINCZY é. n, 45) került elő. A parti homokvonulat, ahol a lelőhely található, a Körös-vidék déli vízgyűjtőjén elterülő Kórógymeder Tisza-, illetve Kontra-tói torkolata előtt 2 km-re, a meder délkeleti oldalán, a mai szabályozott Kórógy-csatornától mintegy 500-800 méterre húzódik, a folyóvölggyel nagyjából párhuzamosan. Tipikus példája az állandóan ingadozó szintű, alsószakasz jellegű folyók mentén, az itt uralkodó északnyugati szél által felhordott, ún. parti dűnének. A lelőhely tágabb környezete — eltekintve a területet egyértelműen meghatározó folyómedertől — alföldi síkság, melyet csak igen nagy távolságban délkeletre váltanak fel szélvájta tavak és folyóparti mocsarak. Az elmúlt évtizedekben a homokvonulat több szakaszát megsemmisítették a homokbányászással. A munkák során több régészeti lelőhely vált ismertté (1. kép 1) (LŐRINCZY é. n.; LŐRINCZY-SZALONTAI 1993, 295). A kora Árpád-kori sírok a dombvonulat gerincén és északnyugati oldalában kerültek elő. A temető területe teljesen feltártnak tekinthető, maga a temető sajnos nem, mivel egyrészt különböző időben, eltérő mértékű homokkitermelés folyt a területen, másrészt a 60-as években talajjavítás céljából a homokvonulat egyes részeiről humuszt és homokot hordtak a környező, mély fekvésű területekre.

1 1 A terület és az Árpád-kori temető feltárása nem történhetett volna meg a kollégák és a régészhallgatók rendszeres és folyamatos segítsége nélkül. A kollégák közül a feltárásban részt vett Galántha Márta, Istvanovits Eszter, Kulcsár Valéria és Vörös Gabriellarégész, Szőke Agnes és Vidovics Teréz restaurátor, Dobó Bernadett segédrestaurátor, Czabarka Zsuzsa grafikus, valamint a szegedi József Attila Tudományegyetem, egykori régészhallgatói, ma már többnyire kollégák: Anders Alexandra, Acs Csilla, Balogh Csilla, Barna. Judit, Bálint Marianna, Bánki Horváth Mihály, Bende Lívia, Béres Mária, Bodnár Katalin, Bozsik Katalin, Cseh Julianna, Farkas Csilla, Fischl Klára, Gallina Zsolt, Gáspár Judit, Gyucha Attila, Kertész Róbert, Koltay Miklós, Kovács Tibor, Liska. András, Ormándy János, Paszternák István, Pávai Eva, Polgár Zoltán, Pölös Andrea, Pusztai Tamás, Scheffer Kjisztina, Szabó András, Szalontól Csaba, Tóth Katalin, Várnái Adél, Varga Attila. Segítségüket itt is megköszönjük A Tanszék jelenlegi (1996) hallgatói közül Bolega Erika, Bujdosó Anikó, Felföldi Szabolcs, Kolozsi Barbara, Korom. Anita, Oszkó Eva, Polgár Szabolcs, Sas Gabriella, Voicsek Vanda vett részt rövidebb-hosszabb ideig a temető feltárásán. A fentieken kívül külön köszönettel tartozunk Marcsik Antónia, Oláh Sándor és dr. Szálai Ferenc antropológusoknak (JÄTE Embertani Tanszék), akik szintén nagyban segítették a feltárást